Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

teljesen távol áll attól. A párt elutasítja a pártszervezetnek eme mozgalom szolgálatába való állítását." Mindemellett vezetői, Liebknecht, Péus, Hoffmann, Wille tényleg közreműködnek a mozgalomban, sőt a párthűséggel összeférhetetlennek nyilvánítják az államegyházban való maradást. Tény az, hogy a szocziáldemokraták nagy mértékben részt vesznek ebben a mozgalomban, sőt a párt általános hangulata, mi több : szelleme mellette van. Az eredmény jó része is a pártszellem kényszerítő hatásának tulajdonítandó. Heyn Immánuel berlin-charlottenburgi lelkész, birodalmi képviselő a Vossische Zeitung óévi számában a hivatalos hatóságok közlése alapján azt írta, hogy a propaganda következtében 17 ezeren léptek ki, sőt hogy az utolsó napok egyikén — Liebknecht,ék sürgetésére, az idei egyházi adófizetés elkerülése czéljából — 8 ezeren léptek ki. Tehát 20 ezeren felül van a berlini újabb kilépések száma. — A múltkor már jeleztük, hogy az egyház is megmozdult s a két generális-szuperintendens (Lahusen és Haendler) felhívása alapján általános egyház-vasárnapot (Kirchensonntag) tartott e hónap 11-én Gross-Berlin evangélikus templomaiban. A templomokban arról beszéltek a lelkészek, hogy mi az egyház jelentősége és mivel tartoznak neki az egyháztagok, A templomok látogatottságáról statisztikát is vettek fel. E szerint igen szép látogatottságnak örvendettek a templomok. Nagy-Berlin 88 gyülekezetében 65,000-en vettek részt az alkalmi istentiszteleteken. Az egyik berlini egyházi lap szembe is állította ezt a statisztikát a Komitee Konfessionslos-nak mult évi szentháromságvasárnapi statisztikájával, a mely szerint — állítólag — 68 gyülekezetben 11,100 templomlátogató volt. Általában — azt mondják — nagyon jó hatása volt az egyház-vasárnapnak. Részben magam is tapasztaltam. 12-én, mint meghívott vendég, résztvettem a berlini szabadelvű lelkészértekezlet újévi gyűlésén és a jelenlevők mind örömmel, megelégedéssel és lelkesedéssel beszéltek az azelőtt való nap szép és áldásos eredményeiről. Magam délelőtt az egyházi középpárt vezéremberét D. (dr. theol.) Scholz Prediger-Professort hallgattam meg a Marienkirche-ben, este pedig D. Soden Herinann bárót, a Jerusalemsgemenide vezető lelkészét, az egyetem tiszteletbeli rendes tanárát a Jerusalemskirehe-ben. Mind a két templomnak szép közönsége volt. A dómnak, hol Drvander beszélt és ismerőseim elbeszélése szerint az általuk látogatott templomoknak is népes közönsége volt. Seholtz a 26. zsoltár 8. verse alapjáu (Uram, szeretem a te házadban való lakozást. . .) mondott lelkes, tartalmas és tapintatos beszédet. Soden (ez lett a hattyúdala!) az Ef. alapján (Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek) mondott művészien fölépített, gondolatban és érzésben igazán magasan szárnyaló (s emellett mégis egyszerű!) beszédet, Az őskeresztyéneknek az antik világban való idegenségét és hitük világában talált otthonukat, a középkori keresztyének zsellérségét és a reformáczió híveinek gyermeki és testvéri közösségét nagyszerűen festette. A mai embernek, az egyháztól, a vallástól, az Istentől elszakadt embernek, ebben a világban való idegenségét imponáló és megindító erővel jellemezte. Az igazi egyházi és keresztyéni életre, a szentek polgártársainak ós Isten cselédeinek (házanépének) nemes életére való buzdítással — mint valami hatalmas orgonafugával — végződött a nagystílű beszéd. Másnap az értekezleten Fischer Alfréd, Soden lelkésztársa is elragadtatással beszélt a gyönyörű beszédről (papoknál ritka dolog!). A Komitee Konfessionslos persze gondoskodott erre a napra is népgyűlésekről. 16 gyűlést tartottak s azokon a híradás szerint, több mint 2000 ember jelentette ki, hogy kilép az államegyházból. Az említett lelkészértekezleten „A Pál apostolra vonatkozó kutatás problémái" cz. igazán becses felolvasás (Lic. Bőiig lelkész) és az ahhoz fűződött vita után D. Kirmss elnöklete mellett megállapították a tavaszi gyűlés programmját: Az egyházból való kilépés mozgalma és a gyülekezeti munkásság. Az volt az általános meggyőződés, hogy minden előtt és fölött a csendes, hűséges gyülekezeti munkásság biztosíthatja az egyház jövőjét. A következő napokban Lahusen generál-szuperintendensnél a lelkészeknek, csoportönkint, barátságos eszmecseréi voltak az államegyház szükséges reformjairól. Ez a kettő: gyülekezeti buzgó munka és korszerű egyházi reform a legjobb védekezés, a legjobb harcz és a jövő legszilárdabb záloga! Berlin. . V. J. A Mí ÜGYÜNK. Kérjük azokat, a kiknek a lapot előfizetés nélkül küldjük, szíveskedjenek előfizetni, amennyiben a lapot megtartani óhajtják, vagy pedig a lapot visszaküldeni, mert kevés feles példány áll rendelkezésünkre és érdekünkben áll, hogy ezeket a példányokat újabb czímekre is küldhessük. Legközelebbi szerkesztőségi vacsoránkat február hó 4-én (szerdán) tartjuk a régi helyen (VII., Dohány-u. 20. Magyar Korona vendéglő külön terme). A pesti egyházmegye kebelében a Gödöllőn kimondott határozat folytán már megalakult a Kálvin-Szövetség Nagy Ferencz esperes lelkes kezdeményezésére Veresegyházán, úgyszintén Mátis Márton, a pesti egyházmegyei Kálvin-Szövetség lelkészelnökének buzgólkodására ÍSzadán. Az örszentmiklósi szövetség alakulásáról a lelkésztől a következő részletesebb tudósítást vettük: A Gödöllőn f. évi január 6-án lélekemelő ünnepség keretében megalakult pesti ref. egyházmegyei Kálvin-Szövetség buzdító hatása alatt f. évi január hó 13-án az Őrszentmiklósi református egyházban is megalakult a Kálvin-Szövetség, Sáfár Béla lelkész megelőző vasárnapon templomi beszédben hívta fel erre a hívek figyelmét. E hó 13-án este 6 órakor az iskolában, a konfirmált ifjaktól és leányoktól kezdve, a hajlott korú férfiakig és nőkig mintegy kilenczvenen jöttek