Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

össze. — A 37-ik dicséret első versét énekeltük rekto­runk harmónium-kísérete mellett. Majd a lelkész imád­kozott s kérte az Örökkévaló segedelmét e téren való első lépéseinkhez, s a Szentlélek megszentelő erejét ne­mes munkáinkhoz és ismertette a Kálvin-Szövetség fel­adatait. — Ezután beszélt a lelkész a szeretet hatalmáról, mindent átható erejéről; a mai társadalmi élet romlott­ságáról ; az Istenkáromlás és hitetlenség elterjedéséről; a tömörülés szükségességéről; az erkölcsi élet tisztasá­gának megszilárdításáról; az egymás kölcsönös megbe­csüléséről; a gyomok irtogatásáról; a nyomorúság eny­hítéséről ; a könyek felszárításáról; a tévelygőknek helyes útra vezetéséről; mert ezek mind a megalakítandó Kál­vin-Szövetség kitűzött czéljai közé tartoznak. Kálvin törhetetlen hitének, puritán jellemének erkölcsnemesítő hatásáról. — Majd felhívta a lelkész az összegyüleke­zetteket, hogy óhajtják-e egyházunkban a Kálvin-Szö­vetséget megalakítani ? Azoknak igenlő válasza után névszerint felhívta a jelenlevőket, hogy kik óhajtanak a Kálvin-Szövetség tagjai lenni? Hetvenöten léptek be ez első alkalommal, a kik a lelkészt elnökké választva, megválasztották a tisztikart és a nyolcztagú választmányt, a mely választmányba nők és férfiak feles számban vá­lasztattak. Lelkész felolvassa a Koszorú füzetekben meg­jelent, Vargha Sándor „Két kis történeté "-bői a „Háláda­tos leány" cz. kis elbeszélést, s a XC. zsoltár eléneklése, s a lelkész hálaadó imádsága után lelki buzgósággal oszlottak szét, az őrszentmiklósi egyházunkban megala­kult Kálvin-Szövetség tagjai. — E hó 21-én már a má­sodik összejövetelünk volt, a mikor is este 6 órakor, az iskola teljesen megtelt az érdeklődőkkel. A XXVIII-ik zsoltár eléneklése és a lelkész fohásza nyitotta meg ösz­szejövetelünket. Majd a váczi járási közművelődési egyesület tíz évéről szólott és a Váczon folyó hó 16-án megalakult, hazánkban az első járási tanácsülésen vég­zett dolgokat ismertette. Ennek kapcsán jelentette azt is a Szövetség tagjainak, hogy a közművelődési egye­sület és a járási tanács útján, lelkész indítványt nyúj­tott be vármegyénkhez, hogy a megyei törvényható­sági gyűlés írjon fel a nagym. keresk. miniszter úrhoz, vármegyénkben a vasárnapi állat- és kirakodóvásároknak megszüntetése s azoknak köznapra tótele érdekében. Végül felolvasta lelkész a „Két kis történetből" a má­sodikat, „A harang szavát" ; s miután még újabban 41 tag jelentkezett a Szövetségbe való belépésre — s ezzel a tagok száma 116-ra emelkedett — a XLII. zsoltár eléneklése és lelkész imája után összejövetelünket be­fejeztük. — Megjegyzem még, hogy a január 13-iki ala­kuláskor 3 K 73 fill.-t; s a január 21-iki összejövetelkor 2 K 41 fill.-t adakoztak Kálvin-Szövetségünk tagjai. Isten áldása kísérje további lépéseinket! — Még ez év­ben az egyházm. Kálvin-Szövetség javára is rendezünk egy összejövetelt. — Másutt is folynak az előkészületek s hisszük, hogy e két vezérember példája nyomán mind az ötven egyházközségben létesülnek hamarosan falusi szövetségek. Káh in-Szövetségi előadások. A Dunántúli Prot. Lap vezetőhelyen hozza Németh István egyházkor, fő­jegyző, pápai Kálvin-Szövetségi elnöknek az egyházi és gazdasági élet minden részletére kiterjedő tartalmas és széles látkörű megnyitó-beszédét, a melyben ismerteti bajainkat és rámutat a regenerálás szükségességére, hogy — mint mondja — az értelmesség, megbízhatóság, tisztességtudás és bölcsesség példánvképe legyen a kál­vinista magyarság. A. Református Szemle folytatólagos czikkekben közli dr. Imre Lajos előadását A falu kulturája czím­mel, a melyet a küküllöi egyházmegyei Kálvin-Szövet­ség legutóbbi ülésén olvasott fel. Az életet jól ismerő és a falusi egyházi élet reorganizácziójára irányuló gya­korlati előadásnak minden egyházvezető jó hasznát ve­heti és ha módunkban fog állani, érdemes volna kiadvá­nyaink sorozatába is felvenni ez előadást. Lapunk átvételi és fejlesztési költségeire Takács Gyula dunaszentgyörgyi jegyző 3 K-t küldött, a mit e helyen is hálásan köszönünk s kérjük lapunk olvasóit és barátait további adakozásra. Ez alapunk végösszege 1941 korona. IRODALOM. Rousseau, mint moralista. Dr. Rácz Lajos barátom sehogy sem tud és akar megbarátkozni azzal, hogy derék művéről szóló ismertetésemben morális hőséről azt mon­dottam, hogy „Vallomásai" alapján 1. „szivettépő fájdal­mát és lelkifurdalását nem ismerem", hogy 2. „farizeus lelkületű ember úgy családjával, mint a társadalommal szemben; nagyszámú ellenségei, sőt szeretői hibáit is könyörtelenül kifecsegi; gyermekeit lelenczházakban ne­velteti, könnyelműen elhagyja vallását és minden benső indok nélkül tér ismét abba vissza" stb.; s hogy 3. „őszinteség . . . kevés volt benne". Nem akarom Rácz Lajos barátomat azon a személyeskedő téren követni, a melyen nagyon is erősen tudomásomra hozza, hogy Rousseaunak bizonyos művei „csak franczia nyelven ol­vashatók" és „súlyosan beszámítja", hogy magyar nyel­ven megjelent műveit nem ismerem és mégis elítélő nyilatkozatot teszek, sőt „olyan tóteleket állítok fel, a melyek a valóságtól messze állanak", mindazonáltal ki­jelentem, hogy állításaimat franczia forrásai daczára szórói-szóra fenntartom s azok nagyon is valók ós iga­zak. Legalább német forrásaimból azokat tudom és isme­rem. De ha nekem nem hiszen, úgy kérdezze meg az előtte is tekintélyként szereplő Euckert és Windelbandot s ha még az sem elég, olvassa meg Rousseau Vallo­másainak hirhedt előszavát: a farizeusi léleknek és nagy­képűsködésének páratlanul álló mintaképét, abból aztán megismeri azt a frivolitást, a mellyel a bűnnel végez s a kálvinizmussal szemben való azt az ellenséges érzüle­tét, a melynél fogva neki kiengesztelő és a bűntől meg­váltó evangéliumra — a Sokrates és Krisztus haláláról szóló részek párhuzama daczára — nincs szüksége. Rousseaunak nincs átmeneti hídja Kálvinhoz és általa a megváltó Krisztushoz. Annyi köze van hozzájuk, mint o. szofisztáknak Socrateshez és a farizeusoknak vagy a jezsuitáknak Krisztushoz. Rousseau Kálvinra, Genfre és általában a keresztyénségre nézve a kiegyenlíthetetlen ellentétnek a valódi megtestesülése. Azt megengedem, hogy ez a jellemkép Rousseau némely franczia életírójá­nak nincs ínyére. Műveiből azonban mást ki nem olvas­hatunk. „Vallomásai" mindenben igazolják állításainkat. Be más a nagy Augustinus „Vallomásainak" élet- és jellemképe ! Dr. Szlávik Mátyás. Az Igehirdető februári füzetének tartalma: Csernák Béla furtai ref. lelkész: Én, az Úr, vagyok a te Istened (Vasárnapi). — Kund Sámuel répczelaki ev. esp.-lelkész: Közös nagy tartozásunk (Vasárnapi). — Pályafutásunk (Vasárnapi). — Uray Sándor debreczeni ref. lelkész: Vasárnap. — Nánay Béla kiskunhalasi ref. vallástanár: Templombajárás (Vasárnapi). — Smid István rozsnyói ev. lelkész: Áldozat és jutalom (Vasárnapi). — Csernák Béla furtai ref. lelkész: A képimádásról (Vasárnapi).

Next

/
Thumbnails
Contents