Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-25 / 52. szám
KRÓNIKA. Egy nyilt lez'élröl. Csikesz Sándor, a Baranyai Kálvin-Szövetség elnöke, lapunk munkatársa, bécsi tábori lelkész, nyílt, igazi kálvinista jellegű szókimondó levelet intézett dr. Baltazár Dezső püspökhöz a L. E.-ben. Azt panaszolja, a mit már mi is untalan hangoztattunk, hogy egyházunk katonáinak lelki gondozása terén eleitől kezdve nagyon sok mulasztást követett el. Reámutat ebben a levélben, hogy Bécs több, mint 200 kórházában sok magyar ref. sebesült katona van, de az ő gondozása alá tartozik nemcsak Bécs, hanem Alsó-Ausztria és Morvaország egy része is (!) Elmondja, hogy míg a monarchiában összesen 1600 róni. és gör. kath. ténylegesen működő tábori lelkész van, addig a többi felekezetek mindössze 263 lelkésszel vannak képviselve. Azt a felvilágosítást nyerte, hogy az illetékes főhatóságok nem kívánták és sürgették több tábori lelkész kinevezését és nem jelölték meg a hadtestet, helyet, kórházat és kinevezendő egyént. Bécsben is csak a Kálvin-téri lelkészi hivatalban összeült „adhoc" bizottságnak kértére kimenő dr. Szabó Aladár fáradozására nevezték ki a lelkészt. Panaszolja azt is, hogy sok hiányt észlelt a megfelelő vallásos iratok, imakönyvek stb. dolgában is és rámutat arra a „jótékony" munkára, a mely, mint Takaró Géza is megírta az „Igaz gyöngyök" fedéllapján a haza oltárát összetéveszti a szemetesládával, mert sokan ebbe való könyveket, élczlapokat is küldenek a sebesültek számára. — Talán kissé kirívóan festi a helyzetet Csikesz, mert hiszen e sorok írójának van tudomása arról, hogy Bécsbe már ezrével mentek megfelelő iratok, mentek Prágába, Karlsbadba és mindenhova, a honnan megkeresés jött (Sebestyén Jenő is egész sereg czímet adott); a MPIT., a Kálvin-Szövetség is küldött; a dr. Szabó Aladár által szerkesztett „Harmatcseppekből" 60,000 ment szét, Takaró Géza kőbányai lelkész több mint 10,000 példányt nyomatott az „Igaz gyöngyök" kar. számából, a mely a sebesült katonáknak készült (ebből is több száz példány ment Bécsbe) és eleddig szinte napról napra jelentek meg a nekik szánt füzetek, a melyeket az illető lelkészek küldtek el a katonáknak vagy a hozzátartozók gondoskodtak eljuttatásukról. De mindezek mellett is áll az, a mit épen lapunk 50-ik számában mondottunk, hogy az egész munkából hiányzik az egyöntetű, terv- és okszerű vezetés, egységes irányítás. Erről kellett volna már eddig és kell a jövőben gondoskodni. Nem kérdezzük, mi ennek az oka, de igenis mi is ismételten kérjük egyházunk központi vezetőségét, hogy most ezt a missziói munkát tekintse a legfőbbnek és legelsőnek. Erre kell most első sorban pénznek lenni. Nem frázis az, a npt úntalán olvasunk, hogy katonáink szomjúhozzák az igét és most ezt a szomjúságot kell az egyháznak mindenekelőtt kielégítenie élőszó és az írások által. „Energia és gyorsaság!" írja Csikesz nevezett levelében. —Dr. Baltazár Dezső a nyílt levelére adott válaszában jelzi, hogy megszívlelte Csikesz panaszait. írja, hogy ő, dr. Tüdős ós Németh István püspökök már nov. 26-án értekezletre jöttek össze és megsürgették a kellő számú tábori lelkész kinevezésének ügyét; írja azt is, hogy küldetett ő is füzeteket és megkérte a konvent elnökségét, hogy 4000 K-t utalványozzon a katonai misszió (vallásos iratok) czéljára, Fogadja, hogy a jövőben is teljes energiával rajta lesz, hogy a hiányok pótolva legyenek. Mi reá mondjuk : úgy legyen ! Valóban valakinek erélyesen kezébe kell vennie ezt a dolgot, itt nincs semmi kicsinyeskedésnek, féltékenykedésnek stb. helye. Konventi elnökségünk bizonyára most sem zárkózik el e jogosult kérés elől, mint a hogy nem tagadta meg főgondnokunk kérésére Sebestyén Jenő utazási költségeinek kiutalását. — Csikesz ígéri, hogy ir egy áhítatos imakönyvet a sebesült katonák számára. Tudjuk, hogy ha ideje engedi, ő, a ki ott forgolódik közöttük, jól meg fogja írni. Ezzel együtt most már talán elég is lesz az ilyen iratokból, csak az a fő, hogy a konvent, kerületek, egyházmegyék, egyesek adják meg az eszközöket ahhoz, hogy ezek ne ott a könyvkereskedésekben pihenjenek, hanem el is jussanak azokhoz, a kiknek számára írattak. — De ne várjunk minderre hivatalos testületektől, mert ezek íme könnyen felelhetik : nincs fedezet. — A budapesti egyház ebben is jó példával járt elől. Egy héten át a „Harmatcseppek" terjesztésére voltak kitéve a perselyek. Legyen most az egész magyarországi ref. egyházban legalább egy ilyen sajtóvasárnap! írjuk oda a persely vagy a kitett tányér fölé, hogy katonáink „lelki kenyere és fegyvere" számára gyűjtünk ; prédikáljunk is erről egy vasárnapon buzgón, lelkesen. Nem hiszem, hogy ne lenne eredménye a gyűjtésnek. És azután küldjük el a pénzt valamilyen központba, p. o. Budapestre, ide a Kálvintérre, a honnan már tízezrével mentek szét bibliák, bibliai részek, imakönyvecskék s egyéb iratok és a honnan még sok tízezret tudtunk szétküldeni. Járjon el más kerület is ekként. Vagy a mi még leghelyesebb lenne, gyűljön össze az adomány mindenünnen egy központba. Ott van a mi nagy központi épületünk az Abonyi utczában, valamilyen terem vagy szoba lesz ott abban a nagy épületben erre a czélra és az expediczió költségei nem olyan horribilisak. — Fájdalom, most érezzük a hiányt, hogy nincs itt Budapesten se egyetlen saját nyomdánk, könyvkereskedésünk. A Szt. István Társulatnál 100 ezrével vannak a megfelelő nyomtatványok, a kinek valamire szüksége van, odafordul. — Meddig tart a háború 9 kérdezgetjük untalan. Fájdalom, úgy látszik, még sokáig, sajnos, még nem késtünk el; még sok ezer hadbamenő és sebesült lélekhez kell elvinnünk az írások vigasztalását! T^*" y Y ^ bronzból vert, igen ^ |t sikerült plakettje öt rv<d,l v 111 ko r °n ,f f árb a " rendelhető a rvalvm-Szövetség titkári irodájában (IV. ker., Molnárutcza 17. szám).
