Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

a fenti esetben, néhány segédlelkész számára is adnak helyet. Az internátus jelenlegi 20 lakója közül csak 10 theologus, míg a többi egyetemi hallgató és segédlelkész. A College többi hallgatója künnlakó és számuk 26, úgy hogy az összes theologusok száma 36. Az intern átusi életet, mint az angol college-okét általában, a közvetlen, baráti viszony és a kedétyesség jellemzi. A sportoknak, tán nem is kell említeni, mind nagy barátjai, kezdve a szobai ping-pong-tól a rugby-ig. De, természetesen, nem ebben merül ki minden tevékenységük, mert be tudják osztani maguknak az időt, úgy hogy a munkájuknak is megfeleljenek, pedig annak ok sincsenek híjával. Mert tekintetbe véve, hogy a tulajdonképeni theologiai tanulmányi idő csak három évből — évenként csak egy öthónapos szemeszterből — áll, nagyon erősen kell dolgozniok, hogy a feladatuknak megfeleljenek. A szemeszter októberben kezdődik és április elején ér véget. Nem kell azonban azt hinni, hogy az év többi hét hónapjában semmi dolguk nincs a theologusoknak ! Mert bár a professzorok nem tudnak annyit előadni az öt hónap alatt, a mennyi szükséges volna, de az előadásukban mindig utalnak azokra a tudományos munkákra, a melyek előadásaikat kiegészítik, így tehát az igazi munka a vakáczióban kezdődik, a mikor a hallgatott anyagot ki kell egészíteni és fel kell dolgozni. A tananyag és a csoportok ugyanazok, a melyek a mi theologiánkon. Miután azonban csak egy szemeszter van, vizsga is csak egy van a szemeszter végén. Vizsga napján mindenki megkapja a tételét és azt írásban kell kidolgoznia. Előadások naponkint 9—l-ig folynak, kivéve szombatot, a mikor szünnap van. Ez a nap ugyanis munkára és szórakozásra van rendelve; vasárnap az istentisztelet ideje. Szombaton ki-ki elvégzi a teendőjét: feladatát vagy prédikáczióját, azután sportol; vasárnap pedig a templomba megy, a hol az istentiszteletek majdnem az egész napot igénybe veszik. Ez a megjegyzés talán azoknak, a kik a skót, illetve ír presbiteri istentiszteleteket közelebbről nem ismerik, különösnek fog tetszeni, pedig tény az, hogy a legtöbb templomban reggel 10 órától esti 9 óráig egymást váltják fel a különböző istentiszteleti és egyéb vallásos meetingek. Erről azonban, miután nem tartozik a jelen tudósítás körébe, a nt. Szerkesztő úr szíves engedelmével egy más alkalommal leszek bátor beszámolni. Legyen szabad ezt az alkalmat felhasználnom arra, hogy e helyen is hálás köszönetet mondjak dr. Darányi Ignácz főgondnok úrnak, a ki szíves adományával idejövetelemet kegyes volt lehetővé tenni. Belfast. Sebestyén Andor, theologus. Távíratmegváltásí lapok sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám). & ét ^ J* SZOCZIÁLIS ÜGYEK. A közigazgatás a néperkölcs védelmében. Nemrégiben hallottuk Gödöllőn dr. Decsy József főszolgabíró szájából, hogy mily fontos területe a közigazgatásnak a nép vallásos és erkölcsi életére való vigyázat és az afelett való őrködés. De ez természetes is; mert mindenütt többet lehet elérni a megelőző munkával, mint a hibák utólagos büntetésével. Lépten-nyomon látjuk, hogy a közigazgatás első tisztviselői igyekeznek is korlátozni a maguk hatáskörében az erkölcstelenség és vallástalanság terjedését, de lehetetlen elmellőznünk Pleininger József felsöpulyai főszolgabírónak igen értékes ós komoly szocziális érzékről tanúskodó, a nép iránti szeretetből fakadt rendeletét, a melyet minden kommentár nélkül szószerint idézünk : „Tanügyünk fejlesztésére — így szól a rendelet — és a serdülő ifjúság nevelésére úgy az állam, mint az egyház és társadalom is nagy súlyt helyez és arra mindkettő jelenleg nagy áldozatot is hoz; úgyszintén a lelkészkedő papság, meg a tanítóság is minden tőle telhető buzgalommal és rendelkezésére álló eszközzel iparkodik a nép erkölcsi és anyagi jólétét, nemkülönben az ifjúságerkölcsösségét és művelődését előmozdítani. Mindennek daczára sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy e tekintetben vajmi kevés haladást, hanem inkább visszaesést, sűiyedést észlelünk ; legalább erről tanúskodnak a gyakori ifjúsági kihágások és az úton-útfélen tapasztalható, megdöbbentő lelki eldurvulásnak mind gyakrabban mutatkozó szomorú jelei. Ezen szomorú jelenségnek legfőbb okát egyrészt abban vélem feltalálni, hogy a lelkészkedő papság és tanítóság fentemlített nemes törekvésében és odaadó munkálkodásában vajmi kevés megértésre talál azoknál, kiknek jóakaratú támogatására elsősorban szeretne számítani, t i. a közhatalom helyi képviselőinél, a szülőknél és községi elöljáróságnál, sőt épen ezeknél akárhányszor csak közömbösséget és nemtörődömséget, néha rosszindulatot tapasztal, másrészt pedig és talán még inkább okozzák azt a közrend és közcsend megzavarására vezető és az ifjúságnak lelki eldurvulására nevelő gyakori korcsmai mulatságok és egyéb ily alkalmak ; mert az alkalom teszi a bűnöst. Épen azért, hogy a nép jólétéért és különösen az ifjúság jobb erkölcseiért és művelődéséért folytatott munkálkodásunk eredményes legyen, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az annak útját álló és sikerét veszélyeztető alkalmak lehetőleg megszüntettessenek, vagy legalább is megszoríttassanak. Erre való tekintettel szükségesnek tartom, hogy az alautiakban foglaltak betartására a nagyközönséget ismét és újra felhívjam, még pedig, hogy : 1. korcsmai zenéltetésre és tánczmulatságokra egyáltalán nem adok engedélyt advent első vasárnapjától