Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

gás, hogy az első osztály növendékeiből a negyedikben már csak 35 szerepel. Önkényt következik, hogy a bajon csak úgy lehet segíteni, ha a terjedelmet összébb vonjuk. Szerintem a következőkép kellene: I. osztály. Latin nyelv. Főnevek, melléknevek, névmások, elöljárók, határozók, számnevek s ezek ragozása. Semmi több. Fordítás csupán annyi, a mennyi ezekből kitelik. Könyvnélkülözés csupán egyes szavak jelentése. Házi feladat! ? Általában be kellene szüntetni a négy alsó osztályban. Elég a növendéknek az iskolai 5—6 óra. Ezenkívül használja az időt játszásra, lelke felfrissítésére, testedzésre. Ha a tanár lelkiismeretes, ha nem egy-két táltossal akar brillírozni, hanem a közepeseknél elért eredménnyel, ha az órát pontosan betartja, akkor olyan alapot vethet ezzel a terjedelemmel, a mire könnyen építhet tovább. II. osztály. Az igék cselekvő alakban. Segédigék. A legegyszerűbb fordítás; könyvnélkülözés csak szavakból, az első osztály anyagának folytonos ismertetésével. III. osztályban azt, a mi most a H-ikban van. IV. osztályban a három előző osztályban tanultak ismétlése, hogy az átszivárogjon minden tanuló vérébe; ebben tanítandó az I. osztályban most követelt könyvnélkülözés. Ilyenformán csekélyebb lesz a terjedelem;*de jobb lesz az alap, melyre hatványozva lehet építeni a felsőbb osztályokban. Jó volt a régi rendszer: dekliuista, konjugista, syntaxista stb. mind külön osztály; tudtak is jobban deákul, mint most. A szülők nem rettegtek; a növendékek nem buktak és se diáknak, se professzornak nem kellett drága pénzen privát órát venni. Szóval redukálni a terjedelmet s megszüntetni azt az elijesztő állapotot, hogy a tanulók ötödrésze bukásnak legyen kitéve. Épen most van a félév s mindenfelől hallom a szülők panaszos kesergését s átérzem a szegény diákocskák elégtelen szégyenkezését. Hetes sy Viktor. TÁRCZA. Belfasti levél. Nagytiszteletű Szerkesztő Űr ! Talán nem lesz érdektelen a P. E. I. L. olvasói előtt, ha megemlékezem az ír presbiteri egyháznak a mi egyházunkkal szemben tanúsított rokonszenvéről, melynek külső kifejezéséül az ír presbiteri egyház General Assembly-je készséggel ajánlott fel néhány ingyenes helyet magyar theologusok számára belfasti kollégiumában. Továbbá néhány sorban megemlékezem az intézeti- és kollégiumi életről. Ez a stipendium egészen új keletű. A mult évben jött ide az első magyar theologus az „Assembly's College" lakói közé. Az ösztöndíj a Presbiteri Világszövetségnek Budapesten 1911-ben tartott gyűlésétől datálódik. Ezen a gyűlésen résztvett ugyanis az ír presb. egyház akkori moderátora, dr. Macmillan is, a ki, hogy az ír és magyar református egyház között közelebbi összeköttetést hozzon létre, elhatározta, hogy úgy, mint a cseh theologusok már néhány év óta élvezik, a magyar theologusok számára is kieszközöl néhány ingyenes helyet. Ebben az ügyben érintkezésbe lépett a Kálvin-Szövetséggel, melynek nemes czéljai között a külföldi egyházakkal való összeköttetés ápolása és gyarapítása is szerepel. Ez természetesen örömmel fogadta el emez, intenczióinak" annyira megfelelő nemes ajánlatot. így a mult iskolai évvel kezdődőleg eggyel szaporodott azon helyeknek a száma, a hol a magyar theologusok a külföldi egyházi életet tanulmányozhatják, de egyben alkalmuk nyílik arra is, hogy olyan helyen, a hol eddig rólunk csak nagyon keveset tudtak, Magyarországról és különösen a magyar egyházi viszonyokról helyes informácziót adhassanak. Nem terjeszkedhetem ki e rövid levél keretében ez alkalommal az ír presbiteri egyház részletesebb ismertetésére, csupán a kollégiumot, annak életét, tanításrendjét óhajtanám röviden vázolni. Az ír presbiteri egyháznak két kollégiuma-van: a Magee College Londonderry-ben és az Assembly's College Belfastban. Nagy küzdelem és áldozat után jutott az ír presbiteriánizmus abba a helyzetbe, hogy ő maga képezhesse lelkészeit. Csak a mult század első felében állíthatták fel ezeket a kollégiumokat s csak az utolsó évtizedekben a Queens Universily-t, mely szintén Belfastban van. A kollégium a városnak egyik villanegyedében van, távol attól a nagy forgalomtól, a mely Belfastot a brit királyság egyik legnevezetesebb városává teszi. Nagy területet foglal el s szép kerttel van körülvéve, ele azonkívül közvetlen közelében a hat professzor számára is hat külön lakóház van építve. A kollégium internátussal van összekötve, a hol a lelkészi pályára készülő ifjak ingyenes lakást kapnak. Az élelmezést és egyéb kiadást azonban maguk fizetik. Az internátus ügyeit egy tanár vezeti a szeniorral, a kit a diákok maguk közül választanak. De bár tanár nem lakik benn, mégis minden ebédnél és teánál jelen van egy professzor és pedig hetenként egymást felváltva. Az ebédnél ők mondják az asztali áldást, tea után pedig felolvasnak egy részt a bibliából, tanár és tanulók székük előtt térdelve imádkoznak. Nagyon idekívánkozik egy megjegyzés az imádságról, az t. i., hogy itteni ír atyánkfiai igen jól és buzgón tudnak imádkozni. De ez a dolog tulajdonképen más lapra tartozik s én az internátusról óhajtanék még egyetsmást megemlíteni. A mint jeleztem, az internátus csak a lelkészi pályára készülő ifjak számára épült. Ha nincs elég theologus, úgy olyan egyetemi hallgatókat is felvesznek, a kik a három egyetemi évük után tanulmányaikat, mint theologusok, a College-ben óhajtják folytatni. Azonkívül,