Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

Ebben a kétségbeejtő helyzetben nyújt bíztató reménysugárt a magyar ref. intelligenczia jövőjére nézve a diákszövetség úgy a férfiak, mint a nők között, Végzett munkája által új férfi és női típusok vannak kialakuló ban. A modern műveltség maradandó értékű eredményei párosulnak bennük az evangéliumi világfelfogás komolyságával. A diákszövetség végzi tehát el azt a munkát, a melyet a mi felekezeti iskoláink és családi nevelésünk nem tudtak elvégezni. Nem felekezeti öntudatot, hanem hitet — nagy irányító elveket s mindenek fölött hívő bizonyosságot ad az ifjú lélek számára. Szóval, nagyon helyesen, csak evangelizál. A felekezeti öntudattá való differencziálódás aztán már az egyéniség s lelkület ós a további önképzés dolga. Ezért nem félünk mi a Diákszövetségtől. Sőt egész lelkünkkel rajongunk érte. Mert tudjuk, hogy a protestáns egyházak s vele együtt a magyar társadalom legaktívabb, leggerinczesebb tagjait innen fogja nyerni. S a csúfolódók székei már régen elkorhadnak, nagyhangú ellenvetéseik buborékokként elszállnak, gúnnyal mérgezett nyilaik régen összetörnek, a mikor a Krisztus királyságáért végzett munka még mindig bőven termi áldásos gyümölcseit a magyar református egyház s a magyar társadalom számára. Sebestyén Jenő. KRÓNIKA. Egy határosai. Egy népgyűlésen elhatározták, hogy a jövőben a választások alkalmával nem fogadnak el se fuvardíjat, se ételt, se italt stb., mert csak így lehet megtisztítani a közéletet. Hallgassuk el most, hogy néppárti szervezkedő gyűlésen, aktuális politikai czélzattal hozták e határozatot, valamint azt is, hogy egyelőre kevés kilátás van arra, hogy ilyen határozatot sok helyen hozzanak és az emberek ezrei írják alá komoly és szent elhatározással. De ebből kifolyólag mégis nem hallgathatjuk el itt ebben az egyházi lapban azt a meggyőződésünket, hogy igazán itt volna már az ideje ennek az eszmének komoly propagandát csinálni. — Hiszen épen a lelkészek, tanítók s a nép igazi barátai és vezérei a megmondhatói annak, hogy micsoda tatárjárásszerű pusztítást visz véghez egy-egy „követ" vagy más választás (sajnos, néha a lelkészválasztás is!) népünk erkölcsi életében. A legnehezebben kezelhető emberek az ilyen hadjáratok és összeütközések színhelyein vannak. Nem nagy vigasztalás, hogy peccatur extra et intra ... — Az ev. keresztyén egyházaknak mérlegbe kellene vetniök minden rendelkezésükre bocsátott erejüket és a próféták szent hevületével kellene síkra szállniok ezen métely ellen is. Hiszen az egyház nem gubózhatja be magát a templomok és tanácstermek falai közé. Nem azt tanultuk a mi nagy reformátorunktól. — De természetes, hogy mielőtt ilyen ügyekben is kilépünk a porondra, ki kell söpörni az egész vonalon egyházi életünk minden területérői és saját, lelkületünkből az elfajult és gyűlölködő pártpolitika kovászát, a mely annyi mindent tönkreposhasztott már körünkben. — Ott, a hol a mi Szövetségünk dolgairól és feladatairól esik szó, ezekről és ilyenekről is legyen emlékezés! ISKOLAÜGY. A latin nyelv. Általában lehet hallani, hogy a szülők, gyermekeikkel együtt, legjobban rettegnek a latin nyelvtől. Nem is csoda, mivel az értesítők kimutatása szerint az alsó négy osztályban ebből kerül ki a legtöbb elégtelen. így pl. egyik értesítőben következő arány mutatkozik:" 1. osztály 50 tanuló; 23 elégséges, 10 elégtelen. II. osztály 40 tanuló ; 27 elégséges, 6 elégtelen. III. osztály 35 tanuló; 15 elégséges, 9 elégtelen. IV. osztály 31 tanuló; 19 elégséges, 3 elégtelen. E szerint mindegyik osztályban felénél több a gyönge és ötödrésze pótvizsgára utasíttatott. A többi tantárgynál nincs ez az arány; holott a latint kellene legjobban megalapozni, erre kellene a legnagyobb kedvet szuggerálni, mert ez a nyelv az az univerzális tudomány, a mely által minden más tudomány elsajátítására alkalmasabbá, képesebbé lesz a tanuló; tehát erre kellene a legnagyobb súlyt helyezni. Súly van is rá helyezve, mert ennek van legtöbb heti órája s ha még sincs kellő eredmény, ha mégis ebből buknak meg legtöbben: akkor ennek valamelyes szervezeti hibájának kell lenni. Meg is találjuk ezt a tantárgyak terjedelmének kimutatásában. íme: 1. osztály. Latin nyelv: főnevek, melléknevek, névmások, elöljárók, határozó szók, számnevek és igék, ezek ragozása a cselekvő alakban. Fordítási gyakorlatok latin és magyar szövegek alapján. Könyv nélkül 7—8 elbeszélés. Írásbeli dolgozatok hetenként stb. Nohát ily óriási terjedelemmel nyomorgatni azt a parasztiskolából kikerült 10 éves gyermeket s épen egy idegen nyelvből: képtelenség! Mert ne azt az egykét táltost nézzük, a ki vagy előkészítő iskolából ment oda, vagy a kinek kiválóbb képességet adott az Ég, hanem azt a nagy többséget, mely közepes képességgel s pláne falusi iskolából kerül oda, hol még az anyanyelv tanával sem igen ismerkedett meg; a tantárgyak megállapításánál pedig mindig a közepes tehetséget kell irányadóul tekinteni. Ezt a mostani rengeteg terjedelmet nem bírhatja meg a közepes tehetség; ha pedig az első osztályok penzumait nem bírja asszimilálni, ha biztos alapot nem bír szerezni, akkor csak bukdácsol, vagy elbukik; mert a nyelvtan is olyan, mint a számtan : az alapot kell jól megvetni: mert hiába csináljuk meg jól az összeadást, ha elhibázzuk a kivonást. Hogy pedig nem lehet jó alapot vetni a mai rendszer mellett, bizonyítja az elégségesek és elégtelenek elijesztő száma s az az elpárol-