Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-06 / 49. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tarl Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 Ii, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Átok és áldás, m, k. — Vezérczikk: Theologiánk és a budapesti tudományegyetem. Dr. K. I. — Második czikk: Komoly szó komoly időkben. Dr. Szabó Aladár. — Krónika: Egy döntvény. Javíthatatlanok! — Táreza: Bíínbánó ének. Lampérth Géza. Bécsi levél. Sebestyén Jenő. — Belföld: „Csak minket reformátusokat nem néz meg senki." Visitalor. — Külföld : Svájcz. Palesztina. Dr. T. I. — A mi ügyünk. —» Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Átok és áldás. „Átkozzanak ők, de Te áldj meg!" 109. Zsolt. v. Ellenségeink száma megnövekedett. Harezolnak ellenünk ádáz tusákban száz halált adva, kapva. Harezolnak ellenünk a gyűlölség egyéb fegyverével is: átoknak s^vával^hazugsáru&'f,tollával,védtelenek sanyargatásával. Mikor a harczmezőre küldtük bökrétás, nótás fiainkat, testvéreinket: tudtuk, hogy a halál árnyékába mennek. Ha nehezen is, próbáltuk a nagy időkhöz hozzá készíteni szerető, értük dobogó szívünket. Oh, kinek a lelkébe nem vágott bele eleven fájással a marezangoló gondolat: vaj' ki tudja, láthatlak-e még valaha? Mintha a búcsú-csók utolsó csók lett volna. Talán azért is volt olyan könnyes, olyan hosszú, még ha az orczánk mosolyogni próbált is ?! Hej azóta de sok minden megváltozott! Messze idegen földön az apró dombocskák száma megszaporodott, alattuk valakik pihennek. Ha egyetlen virág se nyílik is rajtuk: a gondolat galambszárnyán a párját vesztett lélek minden nap oda száll . . . Azóta sok viszontlátás megkeseredett. Hiányzik a kar, mely az ölelést visszaszorítsa. Valóra kell válnia a bibliai ígeretnek: „Karjaimon hordozlak ..." Azóta sokan megbénult tagokkal is megtanultak imádkozni . . . Tudtuk, hogy a fegyvert hordozókat, forgatókat fegyvergolyó vágja, szaggatja meg. Mindezt tudtuk . . . De nem tudtunk egyebeket . . . Nem is sejtettük, hogy a gyűlölet tajtékzása akkora lesz, hogy a magukkal jótehetetlen sebesülteket megcsonkítják, szemök világát kioltják. Nem tudtuk, hogy nők, gyermekek, aggastyánok vadállatokká válnak, a kik a békesség derűjével közelgőt méreggel itatják, a rajtuk könyöriilőket hátba támadják, a pihenés áldott álmát alvókat orvul halomra gyilkolják. Most már megtanultuk, hogy ezek így próbáltak átkozni bennünket. Ellenségeinket magunkról ítéltük meg. Mi, mikor fiainkért imádkoztunk, számukra a diadalmat esdettíik, nem átkoztuk az ellenségünket, ki Úr látja a lelkünket, tudtunk imádkozni még a gyűlölőinkért is. Közöttünk maradt fiaik és leányaik elmondhatják, hogyan bántunk velük. Melyiküknek a hajaszála görbült meg csak azért, mert ellenség* s föld 'tte?. 1 Azt tartottuk, ha másokat megbecsülünk, önmagunkat becsüljük meg. Akármennyire névleges keresztyéneknek hittek is sokan bennünket, mégis úgy gondoltuk, hogy a mit nem kívánunk a mi köztük lévő véreinknek, ne cselekedjük az övéikkel. Azt hittük, hogy védtelen gyermekek és nők nem látnak náluk se sanyarúságot. Azóta sok mindent megtanultunk. Most hazatérő mieink könnyhullatások közt beszélik el szenvedéseiket. Szánalom rájuk nézni. Szívünket hasogatja a szavuk, karunkat lendíti a inéltatlankodásunk, s tétován, ámulva kérdjük: lehetséges, ilyenek hát?? Megtanultuk, hogy a tehetetlen gyűlölet a sanyargatásban is leleményes. Ártatlan, békés véreink börtönben sínylődtek, hajadonaink tisztaságát beszennyezték. Most már tudjuk, hogy imádságaikban is átkoznak bennünket. Kezük közé került fiaink és leányaink meggyötrésében átkuknak megfogamzását látták. Elfeledték gyűlölőink, hogy a hazugság kétélű fegyver, magukat mélyebben megsebezhetik vele. Nem tudtuk, hogy két hadjáratot kell egyszerre folytatnunk, egyiket a katonák, másikat a hazugság ellen. A küzdelemben részt nem vevő semlegesek csábítása folyton tart. Ha koholt győzelmeik igazak lennének: már idegen földön élnénk. Ha az általuk rajzolt képhez hasonlítanánk: sok száz évvel vissza kellene mennünk a múltba vadságért. Nem tudtuk, hogy királygyilkosok és felbujtóik szelid bárányok szoktak lenni. Ránk fogják, hogy mi