Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-06 / 49. szám

daraboltuk föl békés, kultúrnépnek szomszédos országát, ölelést mutató kezünkben orvgyilkot mi szorongattunk. Nem tudtuk, hogy koronás fők is tudnak pirulni. Most már tudjuk, hogy a hazugság megszégyenül. Tudjuk, hogy a mikor ál,dották is bennünket: akkor is átkoztak. A mosolygás csak a gyűlölet torzulását akarta leplezni. Ennyi gyűlölet, átok láttára Dávid szavaival nem mondhatunk mást: „Átkozzanak ők, de Te áldj meg!" Mindig tudtuk, ma jobban, mint valaha, hogy sem az átok, sem az áldás nincs embernek kezében. Egy kézben van e kettő, Azéban, a kitől származik minden jó adomány és tökéletes ajándék, a kié a büntetés is. Az imádságot szokta meghallgatni, nem az átkot. Az utaiban járót, ösvényét kedvelőt, szívéhez hozzáforrottat segíti, áldja meg. Talán soha se átkoztak senkit annyira, mint most bennünket. A mi földünkön sohase imádkoztak még ennyit, ennyien, mint most a vihar idején. Ilyen sok ajak még nem mondta az átkot: verd meg Isten a magyart! De még nem könyörögte az áldást se: „Isten áldd meg a magyart!" Isten akarata előtt fejünket alázatosan a porig bűnbánóan meghajtva, mindakettőt, az átkot is, az áldást is 0 reá bízzuk. m. 1c. THEOLOGIÁNK ÉS A BUDAPESTI T l IDOMÁN YEG VETEM. Régi vágyunk, hogy valami kapcsolat létesüljön a kettő közt, Ujabban még inkább fokozta ezt a vágyunkat az a körülmény, hogy mind nagyobb számmal akadnak olyan fiatal lelkészek, a kik theologiai tanulmányaikon kívül egyetemi tanulmányokat is végeznek és doktori oklevelet szereznek. A kolozsvári testvér theologia hallgatói könnyen megtehették ezt. A theologia már régebb ideje megszerezte azt a jogosultságot, hogy hallgatói theologiai tanulmányaik ideje alatt bejárjanak az egyetemre. Sőt a filozófiát és a pedagógiát elő sem adják a theologián, hanem minden hallgató az egyetemen köteles ezeket hallgatni. így azután minden nagyobb nehézség nélkül a bölcsészettudományi doktorátust is mégszerezték többen, mire theologiai évfolyamaikat befejezték. Annál nehezebb volt nálunk a dolog. A mi hallgatóink be sem iratkozhattak rendes hallgatókul az egyetemre, mert ha tudomást szerez az egyetem arról, hogy valaki egyidejűleg más főiskolának is hallgatója, féléveinek elvesztése mellett egyszerűen törli az illetőt hallgatói sorából. így csak az a lehetőség maradt hátra theologusaink számára, hogy tanulmányaik elvégzése után iratkozzanak be az egyetemre. Ámde ez ismét újabb és szinte elháríthatatlan akadályokba ütközött. Elenyészően kevesen kerülhettek közülük a fővárosba és a főváros környékére, a honnan minden nagyobb nehézség nélkül bejárhattak volna az egyetemre. A vidékre kerülők a beiratkozásra, azután a félév eleji és végi aláíratásokra is csak nagy anyagi áldozatok árán utazhattak föl újból és újból a fővárosba. A vidékről való „hallgatóskodás" emellett azzal a veszéllyel is járt, hogy esetleg megidézték az illetőt valami ügyben. Az egyetemen kifüggesztett idézésről nem szerezhetett tudomást s így, mint távollevőt, félévének elvesztésével sújtották. Mindezekhez a nehézségekhez Apponyi kultuszminisztersége idején még egy újabb is járult, Az 19U7—8. tanévben kiadott 160. sz. miniszteri rendelet kimondja, hogy „egyházmegyei szolgálatban levő áldozópapok egyházi hatóságuk előzetes engedélye nélkül egyetemi tanfolyamot nem látogathatnak". Ezt a rendeletet a róm. kath. püspöki kar közbelépésére adta ki a miniszter. A róm. kath. papok köziil ugyanis igen sokan beiratkoztak az egyetemre s a mikor ott tanári oklevelet, vagy jogi doktorátust szereztek, levetették a reverendát. A buzgó rektori hivatal azután a mi beiratkozni kívánó lelkészeinktől is — anélkül, hogy azok egyházmegyei áldozópapok lennének — püspöki engedélyt követelt, ha megtudta róluk, hogy lelkészjellegű egyének. Ha pedig utóiag derítette ki valakiről, hogy lelkészi jellegének elhallgatásával. püspöki engedély nélkül iratkozott be, féléveit egyszerűen megsemmisítette. Mindezeket a nehézségeket megszünteti a f. é. nov. hó 17-én kelt alábbi kultuszminiszteri rendelet, mely a kolozsvári theologiánknak még Wlassics Gyula minisztersége idején adott jogosultságot theologiánknak is megadja: „Vallás- és közoktatásügyi M. kir. Miniszter 144,778/1914. IV. szám. A dunamelléki ref. egyházkerület theologiai választmánya nevében a folyó évi május hóban 1257. szám alatt előterjesztett kérelemre érte-ítem az igen tisztelt Elnökséget, hogy — a magam részéről is helyesnek és indokoltnak tartván, miszerint a theologiai képzésnek bölcsészeti szellemben való kiegészítésére lehetővé tétessék minél képzettebb, a műveltség minél magasabb fokára emelkedő papság nevelése — ezennel megengedem, hogy a budapesti ref. theologiai akadémia rendes hallgatói a budapesti tud. egyetem bölcsészettudományi karának bölcsészeti, nyelvészeti és történelmi szakosztályain féléveik teljes beszámítására való jogosultsággal rendes hallgatókul olykép iratkozhassanak be, hogy a tanulmányi, fegyelmi és leczkepénz szabályzat 44. §-ától eltérőleg csak heti tíz óra hallgatására köteleztessenek s az egyetemi rendes hallgatókat megillető összes jogokban és kedvezményekben részesedjenek, az ösztöndíjak elnyerésére való jogosultság kivételével. Budapest, 1914. november hó 17-én. Jankovich s. k." (A rendeletben említett 44. §-nak második bekezdése a következőkép szól: „Arra, hogy egy féiév beszámíttassék, heti húsz óra hallgatásának kimutatása szükséges".) Ez a rendelet a felére leszállított heti óraszám mellett megadja theologiánk rendes hallgatóinak mindazokat a jogokat, a melyek a rendes egyetemi hallgatókat megilletik: tandíjmentességet élvezhetnek, nyolcz félév