Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-22 / 47. szám

Jó éjszakát! „Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról ? .. . Vigyázó, mit mondasz- az éjszakáról? . . (Jes. 21.i

r

). Takaró Imre • tábori lelkész. BELFÖLD. A máramarosi reformátusság veszedelme. Kit ne érdekelne olvasóink közül, hogy mily hatással volt a pár hét előtti orosz betörés a mi máramarosi hittestvéreinkre'? Feltett kérdéslinkre lapunk egyik ottani barátja a következő választ adja: Máramaros vármegye 350 ezernyi lakója közül mindössze 8000 a protestánsok száma. Néhány száz lutheránus magyar, német, tót. A többi színmagyar kálvinista. Három községben egyenesen ők a vezetők. Técsőn, Visken, Hosszúmezőn, ez ősi koronavárosokban. Jelentékeny számmal, mintegy 2000-en vannak Máramarosszigeten, hol az iparos polgárok java és a tisztviselői osztálynak csaknem fele református. Huszton már csak néhány száz református van, Nagybocskón és Kőrösmezőn körülbelül százan-százan, Rahón vagy ötvenen. Az oroszok inváziója főleg a Tisza vonalát seperte végig, hol a nevezett községek fekiisznek. Ok csak Szigetig jöttek le. De a betörés bőven okozott közvetett károkat, melyekből minden magyarlakta községnek ugyancsak kijutott. Nem beszélek itt a morális- vagy a félelemokozta imponderábilis károkról, a menekülés borzalmairól, sőt még költségeiről sem. Elvégre erre könnyű azt mondani, hogy hiszen nem volt muszáj menekülni. Tény is, hogy sem a Toronya-ökörmezői, sem a kőrösmezői betörő orosz csapat nem volt vérszomjas. Legalább is békés polgárember megöletéséről egy adat sincs. Igaz, hogy Nagybocskónál ágyúval is lőttek a menekülők vonatára, majd az összeütközés után puskával tüzeltek a kiugrálókra. De állítólag ők joggal azt képzelhették, hogy katonaság volt a vonaton. S maga az összeütközés oka fejetlenség volt s ez okozta a halálesetek legtöbbjét. Tudatosan, ismétlem, az oroszok embervadászatot nem tartottak. Sőt az igazi rablásról sem lehet szó. Inkább csak szelíd harácsolásról. Tény az, hogy a legtöbb házat átkutatták ételneműért, fehérneműért és melegítő ruhadarabokért. A mely község harcztérül szolgált, ott persze a lövöldözések okoztak sok kárt. így szenvedett Ökörmező, Kőrösmező, Rahó, Nagybocskó. De templomokra, paróchiákra, kórházakra, sőt talán iskolákra sem lőttek. Máramarosszigeten is a lelkészi lakra s az iskolákba sehol be:

sem mentek. Szerencséje volt ama házaknak, melyeket a mozgósítás óta, mióta az iskolákban katonáék az urak, — iskolául béreltek ki. Elég volt Dobay helyettes polgármesternek a szava arra, hogy e házakat megkíméljék. Sokkal több kárt okozott a csőcselék az anarchia napjaiban. Sőt Hosszúmezőn és Técsőn állítólag az anarchikus fosztogatásra az alkalmat az ott állomásozó Landsturm-csapatok adták meg, a kik különféle nekik hiányzó ruhaneműeket és ennivalókat kerestek. A templomokban sehol sem esett kár. De a papi és tanítói lakásokat, iskolákat, óvodákat bizony alaposan kifosztotta a felséges nép. S bizony nagy előszeretettel dúlták fel a szorgalmas papnék, tanítónék kamaráit, pinczéit, — hol bőven találtak a téli drágaságra előkészített zöldséget, befőzött ételneműeket. gyümölcsöt, úgynevezett kompótot. Különösen sokat szenvedtek a técsői és nagybocskói papi lakások, melyekből csaknem minden elvihető használati czikket, ruhát s élelmiszert elhordták, sőt a bútorokat is összetörték. De nemcsak a „belső emberek" károsodtak. Hanem a fosztogatás a zsidó boltok után leginkább a jómódú református családi házak ellen irányult. S még az eldugott falvakban is természetesen az úri lakások voltak a fékevesztett kapzsiság zsákmányai. S ép e falusi urak jelentékeny része protestáns. Az erdészek, szolgabírák, jegyzők. Bizony, bizony — nem is szólva a vonatnál elveszett töméntelen értékes csomagról — százezrekre, sőt milliókra menő károkat okozott az orosz invázió s a vele járt időközi anarchia Máramarosban. És e károk nagyon jelentékeny része a mi híveinkre súlyosodik. Evek kellenek hozzá, a míg kiheverik. Az intézmények maguk még épen állanak. De ezek is hogyan. Iskoláink előbb kaszárnyákká, majd kórházakká lettek s azok még ma is. Alig lehet félépületre szorultan valahogy megnyitni őket. De azért vendégeket is tudunk fogadni. Pl. a máramarosszigeti ref. főgimnázium, azonkívül, hogy ő maga a katonai kórháztól félig visszahódított néhány szobájában szorongva megkezdte a tanítást — délelőttönként —, délutánra átadja a helyiségeit a katholikus főgimnázium tanárai s tanulói számára. Mint a vallásos, szegény özvegy testvériesen megosztja szegénysége félkenyerét is hasonló sorsba jutott szomszédjával. Mellesleg megjegyezve, nem is először teszi ezt ez a mi ref. főiskolánk. Már száz év előtt is megtette ezt egyszer, mikor a kath. kis-gimnázium leégett s népe hónapokra hajléktalanná vált. A jogakadémia is kezd életre kelni. Már ott is megkezdődtek az előadások. Ez intézetnek legnagyobb vesztesége az, hogy másfél évtizeden át volt kitűnő igazgatója, dr. Pap Tibor, most halt meg. Betegeskedett már, de hogy hamarosan halálosra fordult a baj, annak oka is az orosz invázió. A menekülés izgalmai s a rémes éjszakai úton fűtetlen kocsiban szerzett nagyfokú hülés... Pap Tibor nem az egyetlen halottja a menekülésnek. De reánk, reformátusokra nézve a legnagyobb. Bizony az egész magyar reformátusság szeretetteljes részvéte, segítsége kellene ahhoz, hogy a végvidék meggyötröttjei kiheverjék az elmúlt hónap szörnyű csapásait.