Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-22 / 47. szám

Vájjon megvan-e mi bennünk, magyar reformátusságban is annak a testvéries összetartásnak csak egy századrésze is, a mi mutatkozott a zsidóságban a bukovinai, galicziai és máramarosi menekülések idején?! G. Gy. KÜLFÖLD. Nagy bri tátin ia. Nyilt beszéd. Dixon, angol protestáns lelkész a munkáspárt egyik előkelő lapjában érdekes czikket közölt, melyben a többek közt ezeket írja: „A mostani világháborúban mi angolok, Európa legtudományosabb, legképzettebb népe ellen: a németek ellen rántottunk kardot. A németek nemcsak a kereskedelem terén kiválóak, hanem a tudomány minden ágában nagyszerű eredményekkel ékeskedhetnek. Elsőrangúak a vegytanban, a feltalálások terén, melyekat a gyakorlati életben ügyesen alkalmaznak, a fizikában és a szocziálizmus kérdéseiben meglepő előhaladásokat mutatnak föl. A mai nagy háborúban olyan nép ellen küzdünk, mely a világnak a legnagyobb bölcselőket és írókat, a legnevesebb tudósokat, a legkiválóbb theologusokat és zeneszerzőket adta. Ettől a néptől nyertük a könyvnyomtatás művészetét, a neveléstudományt, a népbiztosítások különböző faját és a népjóléti intézmények egész sorozatát; ennek a népnek köszönhetjük magát a reformácziót is. És hogy ezt a népet megsemmisíthessük, készek voltunk a világ legzsarnokibb népével: az orosszal egyesülni. Kitettük Európát annak a veszedelemnek, hogy ez a barbár nép esetleg elárasztja hullámaival az egész kontinenset. És ez még mind nem volt elég. Elhoztuk Európa harcztereire Afrika vad, műveletlen néptömegét és ez által csúfosan megsértettük azt a hagyományos tiszteletet, mellyel a czivilizáczió iránt eddigelé viseltettünk. Hát miért küzdöttünk annyi századon át az igazságért, a világosságért, a szabadságért, a keresztyénség diadaláért, ha most egyszerre mindent a sárba ejtünk ?! Mi mindig azzal szoktunk kérkedni, hogy a kisebb népek szabadságát védelmezzük, azok boldogulását előmozdítjuk, azoknak műveltséget ajándékozunk, de nem gondolunk arra, hogy beszédünk tulajdonképen ellentétben van cselekedeteinkkel. Gondoljunk csak a perzsákra, az egyiptomiakra, az örményekre, Tripolisz lakóira, a búrokra és India népeire Hangsúlyoznom kell azt is, hogy ezt a háborút nem a mi népünk indította meg, hanem annnak elbizakodott vezetői; sőt még a parlament jóváhagyását sem kérték ki a döntő pillanatban. A MI ÜGYÜNK. Kérjük azokat, a kiknek a lapot előfizetés nélkül küldjük, szíveskedjenek előfizetni, amennyiben a lapot megtartani óhajtják, vagy pedig a lapot visszaküldeni, mert kevés feles példány áll rendelkezésünkre és érdekünkben áll, hogy ezeket a példányokat újabb czímekre is küldhessük. Előfizetőinket kérjük, szíveskedjenek az 1914. évi előfizetési díjat saz esetleges hátralékot minél előbb beküldeni. A Claparéde-emlékre a dunántúli ref. egyházkerület 50 K-t adományozott, lapunk egy hirdetés díját, 3 K-t adta e czélra. Eddigi gyűjtésünk 1561 K 10 fill. IRODALOM. A bibliaterjesztök. Ezeknek sanyarú helyzetére vonatkozólag egy minden jó ügynek nemeslelkű barátjától a következő levelet vettük : „Engedje meg, hogy egy bibliaterjesztő barátomtól, a ki a Britt és Külföldi Biblia-Társulat szolgálatában állott, az alábbi néhány sort egy hozzám intézett levélből közöljem : „most pedig, kedves testvér, a mit soha nem hittem volna, bekövetkezett: a londoni társulat tudatta a berlini igazgatósággal és úgyszintén mivelünk Budapesten, hogy az angol állani nem enged több pénzt a kontinensre küldeni mint, a mennyi a depót fenntartására szükséges, ezért az összes bibliaárúsait elbocsátja. November 30-án ki-ki mehet, amerre akar. Még egyelőre azt a pénzt se kapjuk ki, a melyet befizettünk takarókbetétként. Nálam ez kitesz 240 K-t, vannak, a kiknél 3000 K-t is kitesz, szomorú ez reánk nézve . . . stb." — Azzal a hő kívánsággal közlöm e sokatmondó "sorokat, hogy manapság, mikor a műkegyesség és az áljótékonyság az utczákon kürtöltet maga előtt, talán találkoznak lelkek, akikben megcsendül az írás szava : annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel . . . Valóban ha valakire ráillik ez a jelző, úgy azok a kenyér, munka és pénz nélkül maradt, bibliaterjesztők, a kik csöndben végezték azt a munkát, a melyet a magyar keresztyénségnek kellett volna végezni, a kiknek munkája a mi szégyenünket takarta. De ha most ezeket gondtalanul, szívteleniil pusztulni hagyjuk, ez több lesz a szégyennél: „a ki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak". Szegénységemből azzal a kéréssel küldöm ide mellékelve ezt a 10 K-t, hogy méltóztassék b. lapjában gyűjtést nyitni a kenyér nélkül maradt bibliaterjesztők fölsegélyezésére. Adja az Úr áldását minden fillérre, mellyel e súlyos napokban is a keresztyén testvéri közösséget az O dicsőségére megbizonyíthatjuk." Dr. N. N. — Erre a nemes czélra érkező adományokat az illetékes helyre juttatjuk. A Jó Pajtás cz. gyermeklapot melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. A Jó Pajtást a Franklin-Társulat adja ki; előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, fél évre 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatványszámokat küld a „Jó Pajtás" kiadóhivatala Budapest, IV., Egyetem-utcza 4. Isten keze a világháborúban. Egyházi beszéd a soproni templomban mondotta Prőhle Károly theol. tanár. Ára 20 fill. Kapható a szerzőnél. Jövedelme jótékony czélra fordíttatik. EGYHÁZ, Lelkészbeiktatás. A monostorpályii ref. egyházközség új lelkésze, Varga Csongor, F. Varga Lajos nagyrábéi lelkész fia, f. hó 8-án foglalta el állását.