Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-08 / 45. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ESI SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : BSszörtnényl Jenő, Sebestyén Jenő, Tarí Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. KAlvinszővetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérczikk: Darányi Ignácz főgondnok ker. közgyűlést megnyitó beszéde — Dr. Baksay Sándor püspök jelentéséből. — Tárcza: Levél a harcztérről. Okos Gyula. — Belföld: A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. — Egyházkerületi értekezlet. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Darányi Ignácz főgondnok ker. közgyűlést megnyitó beszéde. Nagy időket élünk. A nagy idők nagy feladatok elé állítanak bennünket. Ha van alkalom, ez az alkalom az, hogy megtaláljuk az utakat a szívekhez ott is, a hol a keresztyén munkának méltó eredménye eddig nem volt. A tűz ereje a legkeményebb vasat is meghajlítja és megolvasztja. A megpróbáltatások az embert az emberhez közelebb hozzák és ellenállhatatlan erővel utalnak hívőket és hitetleneket, kicsiket és nagyokat az isteni kegyelemre. Yan-e valaki, kinek gondolatvilágát ne uralja ma a haza sorsa? Van-e valaki, a ki meghatva ne gondolna azon családtagokra, kik a csatatéren liarczolnak? A mindenható Istentől várjuk és kérjük fegyvereink győzelmét, az igazság diadalát, tőle várjuk, tőle kérjük hadbavonult családtagjaink szerencsés hazatértét és áldást azok fejére, a kik itthon elárvultan magukra maradtak. Isten törvénye szerint cselekesznek lelkészeink, midőn a sebesülteket felkeresik, ápolják és bátorítják. Isten törvénye szerint járnak el, midőn felkeresik és vigasztalják a hadbavonultak családjait, hogy magukat elhagyatva ne érezzék. Isten törvénye szerint cselekesznek, midőn ezen nehéz időkben felébresztik és ébren tartják az áldozatkészséget, lelket öntenek a csüggedőkbe és a bizalomban és kitartásban, a végleges győzelem előfeltételeiben megerősítik a hívőket! De nemcsak a lelkészekre várnak e feladatok. Ugyanezt a buzgalmat várjuk a tanítóktól s a presbiterektől is, kik az egyetemes papság elvének alapján együtt alkotják az egyházat. A mi a mi hadseregünk számában hiányzik, azt nagyrészben kipótolja annak vitézsége, de ez magában nem. elég. Magának a nemzetnek meg van az a kötelessége, hogy a hadbavonultak halálmegvető bátorságához méltó legyen az itthonmaradottak magatartása, áldozatkészsége és ebben a férfias magatartásban, ebben a hazafias áldozatkészségben a nemzet meg ne lankadjon,, ki ne fáradjon mindaddig, míg hatalmas szövetségesünkkel karöltve ki nem vívtuk a végleges diadalt, a míg az állandó békét nem biztosítottuk és a nemzet jövőjét beláthatlan időkre meg nem alapoztuk. Vegyen példát mindenki a magyar nép nagy rétegeitől, melynek vitéz és önfeláldozó magatartása ezen megpróbáltatások idejében önmagát fölülmúlja és történetünk egyik legszebb lapját képezendi mindenkor. E hadjárat végleges tanúságát levonni korán volna, de annyi tanúságot máris látunk, hogy ezen kritikus időkben is a vallás, az erkölcs és az ezekkel együtt járó kötelességérzet képezik egyedül azt a sziklaszilárd alapot, melyen a poklok kapui sem tudnak diadalmaskodni 1 Fordítsuk tehát az ég felé tekintetünket és tanácskozásunkat' megszakítva vonuljunk a reformáczió emlékünnepén az Isten házába: imádkozni a Hazáért! Dr. Baksay Sándor püspök jelentéséből. „A földön is harag, Az égen is harag, Piros fűszálak ós Piros napsugarak". Szokatlan textussal kezdem meg évi jelentésemet, a mi nagy költőnk könyvéből merítve . . ., kinek vére a segesvári völgy fűszálait festette pirosra. A meddig ellátunk, mindenfelé ragyogóan tiszta még az ég, csendes és nyugodt a föld színe, de köröskörül, a hol az ég a földet éri, lángok csapnak fel, előjelei a hosszas szélcsendre, forró napokra következő fergetegnek. Földgázok-é, bolygó tüzek-é, vagy villámlások ? Az ide hallatszó tompa dördülések és a föld, mely alattunk meg-megrendül, egy másik nagy költőnk soraival felelnek a mi kérdésünkre:
