Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-25 / 43. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, elófizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Nincsen más név...! Gombos L. — Vezérczikk: Sürgős teendők. P. — Krónika: Áldozatok. Hősök emléke. — Iskolaügy: A nagykőrösi tanítóképző-intézet új tanéve. Dr. — Tárcza: Az első tábori istentisztelet az ellenség földjón. — Külföld : Svédország. Amerika. Balkán-félsziget. Svájcz. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetesek. Az Élet Könyvéből. Nincsen más név . . .! „Nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk." Csel. 4.1

S

. A XX. század mostani nagy tusája új érának, új csapásoknak a kapuja. Régi aspirácziókat, bűnös érdekeket, gonosz eszközökkel munkáló nemzeteket bizton meg fog alázni, a melyekkel szemben a jogos érdekeknek, a becsületesen előtörő vágyaknak, irányoknak kell érvényre jutniok, legalább is ez következik szigorúan abból a nagy erkölcsi igazságból, a mely a jogosan küzdők javára esik serpenyőbe. A történelem előbb-utóbb az igazságnak enged utat. Ennek az új érának azonban csak egy fundamentuma lehet. Régi igazság csendül meg most is a terhes időkben. A várható új alakulatok sokat jelentenek nemzetekre és egyesekre egyaránt, de nem adják meg azt, a mit egyedül ez a régi név adhat e világnak, t. i. lelki megújhodást, üdvösséget; biztosítékát annak, hogy a világ javai igazi javak legyenek s az egyes ember igazi ember legyen e világban. „Jézus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" jelentőségét, értékét s életének minden áldását nem szoríthatja ki e világból senki és semmi, sem a békés idők nagyszerű alkotásai, sem a véres harczok viharai. Ebben az egyben új soha többé nem jön, új nevek, új irányok sohasem adhatják meg azt, a mit a régi, talán únott, „ócska" név: Jézus ad e világnak — megtartást. Ezt az évezredek által el nem homályosított nagy igazságot minden igazolja, a mi körülöttünk és bennünk történt és történik, igazolják azok a kudarczok is, a melyek a más eszközökkel dolgozó irányok aknamunkáját nyomon követték. A kultúra, a természettudomány eredményei megbecsülésre méltók, de megoldást, tartalmat, igazi békét, üdvösséget, megtartást csak Jézus neve, ereje hozhat e világba, az emberbe. Voltak nevek Jézus előtt és után, voltak útak és törekvések a nagyigényű világnál, kultúránál, mindennél értékesebb lélek számára, de ezek vagy téves, veszedelmes útak, vagy csak relatíve voltak jók és eltörpülnek Jézus nevének abszolút fölényével szemben. A Buddha név sok önsanyargatást, lemondást kíván s a végén ott áll az ember számára a mindent elnyelő nirvána. Hová jut el általa az ember? Milyen kétségbeejtően semmi az emberi élet értéke, czélja e név nyomán! A zsidó törvény. Mózes jóhangzású nevek, de a velük kapcsolatos nyűg és teher miatt nem tudnak e világnak megújhodást, felfrissülést, energiát adni. Nagyobb van itt Mózesnél, a zsidó előjogoknál! Ez a régi név: Jézus. Jézus után Mohammed vette fel a harczot a lelkek bírásáért magával Jézussal. „ ... Mohammed az ő (Allah) utolsó prófétája " Milliók és milliók mentek e név után. Ugyan hova? Az után, a kinél nincs bizonyosság, igazi megtartás, a ki így aggodalmaskodik az ő túlvilági sorsa felől: „Nem tudom, mi lesz velem" (Ibn Szad Mohammedről írt életrajzában). Jézus biztos kézzel bontogatja ki nemzetek számára a boldogulás szálait s munkálja az egyes ember üdvösségét. Nagyobb van itt mindennél! Ez a régi név: Jézus. A lelki életet megbecsülő ember érti meg őt igazán, az, a ki csakugyan ad arra, hogy a teremtés koronája, az örökkévaló életnek tulajdonosa. Sok névből kiábrándulhatunk, kudarczot vallhatunk, de Jézus igazi megértése, megbecsülése, követése idvességet szerez e meggyötört világnak. Mennyire ragadott meg minket e név, a kik szolgálatára adtuk magunkat? Meggyőződtünk-e arról, hogy feltétlenül igaz ez a minden mást kizáró isteni szó: nincsen senkiben másban idvesség? Elbukhatunk, hűtlenné lehetünk hozzá, de ez az igazság rendít-