Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-27 / 39. szám

Ötvenhetedik évfolyam. SSMk SZáCQ. Budapest, 1914. szeptember 27. PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal v IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG TARTALOM. Az Élet Könyvéből: „Nem halok meg!" Marjay Károly. — Vezerczikk : Az igazság és hamisság harcza. Marton Lajos — Tárcza: Egy hét Spanyolországban. IV. K. I. — Belföld: A vértesaljai ref egyházmegye közgyűlése. —r Nekrolog Moody András. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre; 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 Ii, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. Az Élet Könyvéből. „Nem halok meg!" „Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Űrnak cselekedeteit!" (118. Zs. 17. v.) Ebben a fegyverek zajától hangos világban, nemzetek, népek élet-halálharczában a bizakodó reménység nemes optimizmusára van szükségünk. Itt a próba, az utolsó nagy próba! Vétek a kétségbeesés pesszimizmusával ernyeszteni a küzdők karját, bánatbarejtődzöttek szívét. Pedig most hány lélek reménysége szárad el! Meginognak még az erősek is. Hamisságot beszél sokaknak szája. Rettenetes volna, ha csak a büntetéstől való félelem miatt hallgatna el a rossz híreket hordozók fekete serege. Az igaz semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó, rendületlen, még ha ellenségeire néz is. Csak, a ki az Urat féli, csak, a ki az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik: az bízza dolgát Istenre ilyen rendületlenül. Ügyünk igazságáról lelkünk mélyéig meggyőződtünk. Valljuk is emelt fővel, tiszta homlokkal nemzetek nagy nyilvánossága előtt, hogy a békesség és igazság a mi részünkön van. Az „azt mondják" névtelenségének jóleső homályában némelyek a nemzet elmúlásáról beszélnek nagy megbotránkozásunkra. Egyéni életük magasabb hivatás nélkül szűkölködvén nem látják nemzetünknek az Úrtól nyert legújabb mandátumát. Temérdek bűnünk, hitvány mulasztásaink ellenére is ránk bízta az Úr e vérzivatarban akaratának szólását, cselekedeteinek hirdetését. A kegyelem csodás kiáradásának napjait éljük. A magyar nemzet: e vadolajfa beoltatott a szent gyökérbe, hogy az igaz olajfa zsírjának részese lehessen. Az Isten az élőkben dicsőíti meg magát. Elmúlásra ítélt népet nem választhatott cselekedeteinek hirdetőjévé. Ha mi mégis halálra gondolunk: e megmaradásra ítélt nép elmúló, romlandó részei vagyunk. Méltatlanok, hogy Isten eszközeiül használjon bennünket e nagy napokban. A Lélek keresi ma jobban, mint valaha a törékeny cserépedények közt is a maga hordozóit, hogy bennök és általuk munkálhasson. A test szerint valók a test dolgaira gondolnak, a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. A testnek gondolata halál, a Lélek gondolata pedig élet. Ha e nemzet regenerálása reánk bízatott, ha erre a szent hivatásra Lelket kaptunk: e népben nekünk kell az Úrnak akaratát és cselekedeteit szólnunk szánkkal, életünkkel. Ha mi vagyunk e nemzet megmaradásra választatásának tudói: e nagy időkben hallgathatunk-e erről a mi atyánkfiai előtt? Sőt inkább nem az-e a kötelességünk, hogy nagy bűnbánattartásban, hűségesebb odaszánással tudakozzuk nap-nap után Annak akaratát, a ki bennünk és általunk nemzetek, népek tanítását óhajtja cselekedni ? Roskadozunk e megbízatás súlya alatt, de a ki ezt határozta felőlünk végéremehetetlen tanácsában, Lelkében erővel ruház föl bennünket. Ilyen megbízatás teljesítése közben maradhatunk-e azok, olyanok, a kik, a milyenek eddig voltunk? Kísérthetjük még tovább is az Eget? Nem szakad meg a szívünk ilyen idők, ilyen alkalmak elszalasztása miatt ? Jöhetnek még nehezebb napok, szakadhatnak reánk súlyosabb próbák, szállhatnak nagy veszteségek könnytfakasztó gyászos hírei: megmaradásunknak, végső diadalmunknak megvan a biztos záloga, ha odatértünk az Úrhoz, mint szófogadó gyermekei, akaratának akarói, cselekedeteinek hirdetői, cselekvői. Ezért az Isten a mi reménységünk ! így merjük ajkunkra venni a zsoltáros király bízó szavát: „Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úrnak cselekedeteit 1" Milyen sok szószék áll e hazában Isten Igéjének hirdetésére! Hány pásztor vigyáz a mi földünkön is a lelkekre ? Minden szószékről, minden pásztor ajkának