Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-20 / 38. szám

Uram, segíts, könyörülj mi rajtunk, Gyengék vagyunk és kevesen a harczra; Nélküled nem ébredünk több tavaszra. Uram, kezeidben vannak a harczok, De egyedül nálad van a béke S Te vagy lelkünk egyetlen menedéke. Uram, Te üzented e harczot, Hogy közelről láthassunk meg Téged S hogy világítson a Te fényességed. Osváth Eszter. Egy hét Spanyolországban. III. Délután 5 órakor kezdődött a bikaviadal, a spanyolok nemzeti mulatsága. Ezeknek az eredete még a lovagvilágba nyúlik vissza, a mikor a lovagok azzal mutatták ki bátorságukat, hogy a legdühösebb állattal, a bikával is szembe mertek szállani lóhátról, lándzsával. A lovagvilág eltűntével nem lóhátról folyik tovább a mérkőzés, hanem gyalogszerrel. Századok óta szakadatlanul tartanak ezek a véres viadalok. Az ország minden valamire való helyén húsvéttól novemberig minden vasár- és ünnepnap rendeznek bikaviadalt. Mindenesetre igen különös „megszentelése" az Úr napjának! Az ünnepszentelésnek ezt a módját azután igazán szívén viseli minden spanyol: férfija, nője, öregje, apraja, szegénye, gazdagja egyaránt. A szó legszorosabb értelmében csak a csecsszopó gyereket hagyják otthon. A többi sűrű rajokban indul az óriási kerek czirkuszok felé. Csakúgy feketéllenek az utak, a villanyosok most is a czirkusz tájékán. Rikkancsok a viadal programmját árulják a viadal során leterítendő hat bika képével. A czirkuszok óriási méretűek. A madridiban is 14,000 ember számára van ülőhely. S ezek csaknem mind megtelnek, pedig nem is olyan olcsók a meglehetősen kényelmetlen, legnagyobbrészt kőpadülések. Mi a legjobb helyre váltottunk jegyet 5 koronáért. A páholyok még drágábbak (van 200 K-ás is 1). Jó korán mentünk, hogy lássuk a tömeg gyülekezését. A szállóbeli pinczérünk, mint szakavatott férfi, előre kioktatott bennünket a szereplő bikaviadorok és bikák felől. Megjósolta, hogy most nem lesz egészen tele'a czirkusz, mertújoncz torreádorok lépnek föl. Máskor, a mikor egy-egy híresebb bikaviador szerepel, már napokkal előbb elkapkodják az összes jegyeket, úgy hogy az utolsó nap már csak sokszoros pénzért lehet kapni. Az újoncz torreádorok daczára, legalább 10—11,000 főnyi tömeg gyűlt össze. Éktelen zsivajt csapnak, míg pontban öt órakor föl nem tűnik a porondon két fekete ruhás városi hajdú. Odavágtatnak a város képviselőjének a páholyához s engedélyt kérnek a viadal megkezdéséhez. Azután visszavágtatnak, kinyitják az egyik kaput. Azon át hármasával képzett nyitott sorokban, a zenekar játéka közben, bevonul a viadalban résztvevő viadorok, gyalogosok, lovasok, szolgák díszruhás csapata. A viadalról sohasem hiányzó városi képviselő előtt megállanak ós kalaplevéve üdvözlik. Azután visszatérnek, csak 3—4 lovas marad ott. A magisztrátus képviselője most ledobja a bikák sötét istállójának kulcsát. Az ajtót kinyitják s bejön az első bika. Álmosan néz körül. Látszik, nem nagyon jól érzi itt magát. Különböző színű köpenyegeket lobogtató viadorok közelítenek feléje és kezdik ingerelni. Lassanlassan nekidühösödik a bika. Egyik-másiknak nekiszalad. Azok ügyesen elugranak előle. Ha nagyon dühösen ront rájuk, rádobják a köpenyt, hogy ne lássa őket, vagy átugranak a másfél méteres erős kerítésen. Öreg, kimustrált, bekötött szemű lovakon vastag bőrnadrágos, hosszú lándzsás lovasok állanak azután a bika közelébe. Ezeket a szegény lovakat arra szánják, hogy a bika fölöklelje őket s vérüket látva, még dühösebb legyen. A lovas lándzsájával döfköd feléje, a többiek színes köpenyek lobogtatásával ingerlik a bikát, míg az dühösen nekimegy a szegény párának. Szarvait beledöfi a szügyébe, hasába. Néha a lovassal együtt a levegőbe emeli, azután földhöz vágja. Most köpenyekkel igyekeznek a bikát elterelni a földön fekvő lótól, hogy a lovas kiszabaduljon. Néha mindjárt előszörre kivégzi a bika a szegény állatot, néha csak többszőrre. A míg csak össze nem rogy, neki-neki szalajtatják a bikát. Borzasztó látvány, a mint sokszor a ló egész belseje kifordul és a szegény állat alig tudja már vonszolni magát. Akkor másik lovat hoznak a bika elé, emehhez meg odamegy a sintér és megadja neki a kegyelemszúrást a tarkóján. A bika azután a másik lóval is végez. Azután jön a harmadik ... Ez az első része a bikaviadalnak. S ez addig tart, a míg a városi képviselő meg nem adja a jelt a befejezésre, mit a zenekar néhány erősebb ütemmel jelez. Kezdődik a második rész. Új viadorok jönnek. Jöbb és balkezükben egy-egy sallangos szigony van. A bikával szemközt fölállanak és kinyújtott kézzel csalogatják maguk felé. Kedvező pillanatban azután elfutnak a bika mellett és a két lapoczkája közt, a húsos hátába beleszúrják a szigonyokat. A lustább bikákba, mint az első is volt, rakétás szigonyokat szúrnak. Azoknak a sistergésére és durranásaira azután a lomhább bika is kezd nekidühödni ... A szigonyokat szeretné a bika lerázni, de csak ritkán sikerül neki. Mikor már vagy három-négy pár szigonyt beleszúrtak s azok jobbra-balra lógnak véres oldalán, megkezdődik a viadal utolsó része. Az aranyos ruhájú, parókás torreádor pallosformájú kardjával megjelenik a színen. Kalapját levéve, odaáll a városi képviselő elé s engedélyt kér tőle a bika leszúrására. Eleinte a többiek is ott állnak a bika körül, de hamarosan a torreádor veszi át egészen a szerepet. Nagy vörös leplét kardja lapjára fektetve villogtatja a bika felé. Elkezd vele játszani. Ide-oda ugratja a bikát, miközben ügyesen félreugrik előle. Mikor már jó ideig