Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-23 / 34. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Hadakozásnak ideje van. Marjay Károly. — Vezérczikk : Feszült várakozás. P. — Krónika: „Az szent békességnek factori." A békeszerető fejedelem, m. k. — Tárcza : Afrikai levél. III. K. I. — Belföld: Anno 1788 Fő Tisztelendő Virág Mihály Ür a Duna mellyéki Püspök' ezen könyörgést irta és publikáltatta a Török háború alkalmatosságával. Közli — y —y. — A születések egyházi vonatkozásai az 1912. évben. Homola István. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Hadakozásnak ideje van! „Ideje van a hadakozásnak és ideje a békességnek." (Péld. 3.8

.) Békés kornak gyermekei voltunk. A háborút elmult; régi idők történelmének lapjairól ismertük csupán. A hadsereget mint a harczos mult maradványát tekintettük. Csillogó, villogó fegyverek, díszes egyenruhák, de sokszor sajnáltuk a rájuk költött sok drága pénzt! A nagy fegyverkezést oktalanságnak, a dinasztiák nagyravágyásának bélyegeztük. A békekonferencziák korába képzeltük magunkat. A népeket egy nagy család — az emberiség — édes testvéreinek gondoltuk. Egyegy nagy hadgyakorlat? Nagy urak drága áron fenntartott mulatsága, koronás fők színpadi játéka. Még tegnap is így tudtuk, ezt hittük. A XX. századnak sok nevet adtak már, többek közt ezt is: a béke százada. Tegnapról mára minden megváltozott. A háborúnak olyan förgetege dúl az egész világon, a milyent az emberiség 6000 éves történelme nem ismer. Több millió ember kezében van öldöklő fegyver, mint a mennyi lakta hajdan az egész földet. Világrészek párolognak drága, meleg, piros emberi vértől. A hadsereg ma a nemzet legféltettebb kincse. A nemzet élete-halála Isten után az ő kezében van, bele tartozik immár csaknem minden épkézláb férfi. A csillogó, villogó fegyverek beszédét az egész világ lélekzetvisszafojtva lesi. Mit fognak beszélni? Vájjon kinek szólnak diadalomról, kinek vereségről? Kinek nevét fonják dicsőség babérkoszorújába ? Kiét szegezik gyalázat bitófájára? Régen elköltözött kedvesek itt maradt ékessége, sok „nagybecsű marhája", hitvestársak örökhüségét jelképező gyűrűik: mind a fegyver alatt levőké, a kik hírvirágot szednek gyöngyös koszorúba. Ha már az életünket és vérünket ajánlottuk fel: mi van még, a mit sajnálhatnánk ? Istenem ! A békekonferencziák ? Mikor Észak támad Dél ellen, Napnyugot Kelet ellen és mindegyik megfordítva. A népek, az édes testvérek ? Vérszomjas fenevadak, mik csattogó fogakkal rontanak egymás ellen. A színpadi játékok komolyra váltak, életet ós halált osztó mezők, hol vérrózsák nyílnak ember nem látta bőséggel. A béke százada a világ legnagyobb — Isten óvjon bennünket —, talán legvéresebb háborújának színtere. Most írják milliók, fegyverrel kezükben, az emberiség történelmének legrémesebb, legcsodálatosabb lapjait. A betűk mind pirosak, de a kihulló vértől. A régi, koronás, keleti bölcs rövid szavakba tudta mindezt összefoglalni: „Ideje van a hadakozásnak és ideje a békességnek". Mi mindnyájan erőnek erejével elhitettük magunkkal, hogy a békesség idejét éljük. Ezek az ezerféle izgalommal általfűtött hetek brutálisan élesztettek fel minket álmunkból a szörnyű valóra, hogy íme itt a hadakozás ideje! Most látjuk, hogy birodalmak és koronás fők régen buzgólkodtak immár, hogy a hadakozás ideje ilyen hamar, ilyen hirtelen, mint nyári fergeteg, eljöhetett. Mindnyájan egyértelműleg valljuk, hogy kívánatosb a békesség a háborúságnál. De azt is valljuk, hogy az eddigi békességünk hazug volt. Bomba, golyó, orgyilkos kéz szüntelen ásták a békesség sírját, melybe nemzetünket is fektetni kívánták. Ez a békesség hosszú halál lett volna . . . Milyen jó, hogy nem mi forgatjuk az idő kerekét. Annak hatalmas karjai igazgatják, aki teremtette az eget és a földet. Milyen jó, hogy nem mi állapítjuk meg, mikor van a békesség, mikor a hadakozás ideje. Most is a hatalmas, az élő Isten karja nyúlt bele a világ történelmébe és sujt le bűnösökre a hadakozás idején. Milyen jó, hogy mi bizton tudjuk, hogy a hadakozás Ura ugyanaz a szerető szívű édes Atya, a ki az emberiséget egyszülött Fiában megváltotta bűntől, kárhozattól. A hadakozás Urától kérjük a békességet, a békés-