Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-02 / 31. szám

jobban bízik a háta mögött álló nagy súgóban, bujtogatóban. Provokáló magatartása a háború szörnyű rémjét hozta fejünkre. Elhangzott a végső szó egy nemzet helyeslésétől kísérve. Máról holnapra új világba jutottunk. A fegyver elővette szerepót. Fiaink, véreink ezre hadbaszállt. Ezekben a nehéz, ezerféle izgalommal fűtött napokban hónapokat élünk át csodás intenzivitással. A lelkesítésen túl már e napokban is keresnünk kell a ránk váró kötelességeket. Utóvégre itt elsősorban Magyarország épségéről van szó. A mi földünkre éhes Szerbia. Étvágyát a gazdag Bánát is ingerli. Ezért főképen nekünk kell résen lenni! A mozgósított ezredekben a mi fiaink vannak. Odahaza a mi édes anyáink, hitvestársaink, gyermekeink sírnak, aggódnak, rettegnek. Mi lehetne olyan teendő, a mivel mi is tudnánk segíteni a hadseregnek, ennek a bámulatos szervezetnek? Vár-e egyáltalában reánk ott a harczmezőn is önkéntes szolgálat? A hadbaszállt tábori lelkészek munkáján kívül tudnánk-e mi egyébbel is szolgálni? Az orosz-japán háború nagy tanulsággal szolgált a világnak. A tanulságokat Európa hadseregei értékesítették elsősorban. A háború megindulásakor Észak-Amerika ifjúsági egyesületei ós a keresztyén diákszövetségek elküldötték munkásaikat a hadvezető felekhez s felajánlották önkéntes szolgálataikat, a harczmezőn. Elfogadták. Kiszámíthatatlan áldás fakadt ebből az áldozatos szép munkából. A háború befejezése után ezek a munkások beszámoltak impresszióikról s a végzett munkáról. Ki gondolta volna akkor, hogy hamarosan aktuális lesz a munka megtanulása s végrehajtása hálunk is. Ifjúsági egyesületi és diákszövetségi tagok, főleg titkárok, — ifjú emberek, legnagyobb részben diákok — azt az ajánlatot tették, hogy készek a harczoló sereggel haladni. Esténként, a harcz ntán, pihenők alkalmával czeruzát, tollat, tintát, papirost, apró-cseprő kis eszközöket, czikkeket — miket a katona magával nem hordozhat — tartanak kéznél, adnak használatra, esetleg véglegesen is ingyen. A fáradt, az írni nehezen, vagy egyáltalában nem tudó katonáknak megírják haza szóló leveleiket, lapjaikat. Gombjaikat felvarrják, szóval mindenféle ilyen apró szolgálatot elvégeznek szeretetből. Alkalmas füzeteket, traktátusokat, újságokat osztogatnak. Az olvasni nem tudóknak hangosan felolvassák. Persze nagyon gyakran olvasták előttük fennhangon a bibliát is, melyet ott a „halálnak völgyén" más, engedelmesebb szívvel hallgatták a kemény hadfiak is, mint egykor odahaza. Sok halhatatlan lélek ott és ezáltal találta meg Megváltóját. Nemcsak a legénység, hanem a tisztikar is szívesen vette őket igénybe, mert végtelen szolgálatkészek voltak. Bibliarészeket, újtestamentumot adtak ingyen azoknak a katonáknak, a kik kérték vagy elfogadták. Esténkint fel-felcsendült az ajkukon egy-egy szívbe markoló ének is. Szóval ezerféleképen tudtak a harczmezőn ingyen, szeretetből szolgálni. Epen mert ingyen cselekedték: az is felkereste őket, a ki Istennek addig káromlója volt. Egyszerű szavakkal sok alkalom nyílt az élet-halál közt az üdvösség nagy kérdéséről is beszélgetni. A háború befejezése után nem győzték az ifjakat dicsérni közkatonák, tisztek. A japán kormány hálás köszönetét külön kifejezte. Ezek az ifjak idegen, nagyrészben pogány nép körében szolgáltak így. Hát mi a mi fiaink között nem tudnánk ilyen munkát végezni? Evengéliumi egyleteink, különösen budapesti ifjúsági egyletünk, a keresztyén diákszövetség, sőt a cserkészek is nagy csomó hívő keresztyén ifjat neveltek fel az utóbbi években, a kik koruknál fogva mind itthon maradtak, a kik pedig az itt vázolt munkára rendkívül alkalmasak, hivatottak. Úgy tudjuk, az egyesületek vezetői közt már fel is merült hasonló gondolat. Mi e helyen kérjük őket, hogy vegyék komoly megfontolás alá e szolgálatot. Erősen hisszük, hogy ha a mi hadvezetőségülik megérti, hogy miről van itt szó: hálásan el is fogadja az önként felajánlott szolgálatot. Ha ez megtörténik, tudjuk, hogy akadnak buzgó ifjak, a kik örömmel indulnak így szolgálni Uruknak a harczmezőn. Istennek bőséges áldása nem fog elmaradni. A magyar népnek így, ilyen körülmények között még soha senki sem szolgált. Milyen dicső dolog volna, ha a magyar ifjúság így mutatná be hitét, szeretetét nemzetének, igy tenne tanúbizonyságot arról a Mesterről, a kitől ezt a szeretetet, a szolgálatnak ilyen Lelkét vette. Hány lélek találhatná meg ott az Urat ? Ki tudja, milyen csodálatos áldásokat tartogat az Úr számunkra? Milyen gazdag gyümölcsöket teremthet majd ez a szolgálat az evangéliumi munkák számára is ? A kik készek ide is ekinni az Evangéliumot szívükben és pjkukon s alkalmasok is rá: nem zárhatják be fülüket az Úr szavai előtt. Marjay Károly. KRÓNIKA. Királyi szavak. „Mindent jól megfontoltam ós meggondoltam. Tudatában vagyok elhatározásom horderejének és a Mindenható előtti felelősségemnek." Milliók szívére hatottak felemelőleg és megnyugtatólag ezek a királyi szavak most a nagy elhatározások és nagy áldozatokra való felhívások napjaiban. Mert szinte alig tudjuk magunkat beleélni a nagy változásba, alig tudunk felocsúdni mindabból, a mi most körülöttünk történik. Minden olyan rendkívüli, szokatlan és fenyegető már most ós nem tudjuk, mit hoz a jövő. De egyet tudunk és ez az, hogy most a nehéz időkben a királyi szózattal összhangban mindnyájunknak mélyen át kell éreznünk azt a felelősséget, a mellyel a Mindenhatónak tartozunk. Ez a felelősség kell hogy „jókedvű adakozókká" tegyen bennünket.