Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-02 / 31. szám

Most a „haza oltára" már bizony nem olyan könnyen ellebbenő, szálló ige az ajkakon. Mennek fiaink, véreink ezer veszély közé, mennek családapák, családfenntartók. Felelősek vagyunk mi, a kik itthon maradunk, hogy a háború okozta szenvedés, megpróbáltatás, nyomor minél kevesebb legyen. Különösen az egyháznak, Krisztus egyházának kell mélyen átéreznie most a reáháramló nagy felelősséget. Sebeket gyógyítani, könnyeket törölni, ha mást nem, „egy pohár hideg vizet" nyújtani üdülésül, ez az egyház nagy pásztori feladata ott a csatamezőn és itthon. Erre sorakozzunk, ez legyen most minden gyülekezetben a mi első szocziális feladatunk. Hadd tudja, érezze most mindenki, a ki szenved, a kinek vesztesége van, hogy a Krisztus egyháza zászlóvivő ott, a hol szükség van a könyörülő szeretetre. Fájdalom, nékünk nincsenek diakónusaink, a kiket a harcztérre küldhetnénk és kevés a diakonisszánk, de az egyház minden hűséges tagjának, szervének, a kiben él a felelősségérzet, most meg kell tennie minden áldozattal a szeretet szolgálatának nagy kötelességét. Hiszen mi is,, a kik itthon maradunk, mozgósítva vagyunk. A „nagy Király" is szól hozzánk és 0 indit mindnyájunkat a könyörülő, segítő szeretet útjára. Egy emberöltő óta nem volt ily alkalom . . Induljunk! BELFÖLD. A gyomai százéves templom. A gyomai ref. egyház nagy és lelkes ünnepet ült 1913. deczember 14 én templomának 100 éves jubileuma alkalmából. Azóta megjelent egyik lelkipásztorának, Harsányi Pálnak tollából az ünneplő egyház történetét s az elhangzott szép beszédeket megörökítő csinos füzet is. A mikor röviden mi is megemlékezünk róla, bemutatjuk olvasóinknak az Isten dicsőségének eme hajlékát. Jó dolgot cselekedtek lelkész és presbitérium a szép és buzgó munka megírásával, kiadásával. Hisszük, hogy a gyomai hívek ezután még inkább meg tudják becsülni s az unokáknak általadni az öröklött „drága kincseket". Nem kárbaveszett fáradság volna, ha évszázados eklézsiáink történetét — a hol ez még nem történt meg — buzgó lelkipásztor, vagy világi férfiú tolla megírná. Mennyi önfeláldozó hűség egyház és haza iránt szunnyadhatik ott a parókhiák poros írásai között! Kár volna a legkisebbért is, ha elveszne. A „tőkét" nem fogyasztani, hanem szaporítani illik. Már pedig „tőke" egyházunkra nézve minden kihullott vér, minden kiizzadt verejtékcsöpp. 1813-ig csak vázlatosan emlékszik meg adatok hiányában a régiekről. Az utolsó évszázadból két lelkipásztor emelkedik ki: Dávidházy Sámuel, a ki 1818-tól 1862-ig, tehát 44 éven ál szolgált nagy hűséggel és Garzó Gyula, a ki 1871-től 1908-ig világolt nemcsak a gyomai híveknek, hanem szélesebb körökben is. A gyomai egyházat szolgálta Kálmán Farkas, a régi kuruczoknak itt felejtett „hegedős"-e is. Hosszú sorban sorakoznak az atyáikhoz megtért lelkipásztorok, rektorok, tanítók és kurátorok nevei, a kik a gyomai szent eklézsiában vigyázván voltak hűséggel. Mi sem kívánhatunk szebbet és jobbat az ünnepet ült egyháznak, minthogy az az „évszázados templom, a sokat küzdött nemes református szentegyház" hegyen épített város legyen, maradjon, úgy világoljon, hogy a halhatatlan lelkek mindnyájan megtalálják az üdvösséget, a mi mindennél nagyobb és drágább mennyen és földön. m. k. A házasságkötések statisztikája az 1912. évben. II. Az anyaországban aránylag a legtöbb vegyesházasságot az unitáriusok kötötték; az e felekezethez tártozó vőlegényeknek 49'4°/<ra> a menyasszonyoknak pedig A gyomai százéves templom. 48-3°/ 0-a lépett más vallásúval házasságra. Szám szerint leggyakoribb volt az 1912. évben is a r. kath. és reformátusok összeházasodása; sűrű volt még a két görög felekezethez tartozók, továbbá az ág. h. ev. és r. kath. összeházasodása. Legkevésbbé házasodtak össze más vallásúakkal ez évben is a zsidók. Régen mondtuk és ismételten igazoltuk azt, hogy a polgári házasság czélja e téren nem vált be. A zsidó vőlegényeknek 5'6, a menyasszonyoknak pedig 5 3%-a lépett keresztyén házasságra. Azt mondja erre a kormány jelentése, hogy a zsidók csekély arányát a vegyesházasságra lépők között, a vallási előítéleteken kívül az okozza, hogy a zsidó fél keresztyénnel kötendő házassága előtt igen gyakran keresztyén hitre tér és így statisztikánkban már a keresztyén vallásúak között szerepel. Ezzel szemben tekintetbe veendők azok, a kik a zsidó vallásra térnek át, miután