Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-18 / 3. szám
KÜLFÖLD. Kikuyu. Furcsa idegen név, egy kis keletafrikai falunak a neve. Az elmúlt hetekben ott láttuk az összes angol napi és heti politikai, egyházi lapok és folyóiratok hasábjain. A nagy illusztrált lapok képekben is bemutatták e kicsiny, regényes fensíkon fekvő helység nevezetességeit. Mert az angol és különösen az anglikán egyházi életre nagyjelentőségű dolog történt ott és talán messze kiható dolgok történnek a jövőben ennek nyomán. — A skót államegyháznak (The Church of Scotiland) van ott ebben a faluban missziói telepe, fiú- és leányinternátussal, elemi és ipariskolával, orvosi állomással kapcsolatban. Szép temploma is van a missziónak 200 ülőhellyel, a melyet a bennszülöttekből álló gyülekezet épített. Ide g}r űltek össze a mult hónapban a környékbeli különböző missziói társaságok által (anglikán, presbiteriánus, baptista, methodista) fenntartott missziói állomások küldöttei. Közöttük volt két anglikán püspök is. Nagy, istenes dologról tanácskoztak. Arról, hogy miként folytassák a nagy és nehéz missziói munkát egyöntetűen egyesült erővel, munkamegosztással és miként küszöböjük ki ebből az ev. ker. missziók haladását gátló felekezeti vetélkedést és azokat a vonásokat, a melyek ott igazán semmi jelentőséggel nem bírnak, miként alakítsanak a bennszülöttekből önálló szimultán ev. ker. gyülekezeteket. A tanácskozások jó eredményekkel és megegyezéssel végződtek. A jelenlévők Isten iránti hálájuknak kifejezésére, testvéries együttérzésüknek megpecsételésére elválásuk és nehéz munkájukra való menetelük előtt úrvacsorával éltek, a melyen a mombasai és ugandai anglikán püspökök a jelenlevőkkel együtt vettek részt. Ez eddig mind nagyon szép ós magasztos dolog. De most következik az ellenkező. A zanzibari high church párti püspök feljelentette püspöktársait a canterburyi érseknél egyházi fegyelem vétségeért, hogy „nonkonformistákkal" együtt vették az úr vacsorát, olyanokkal, a kik az anglikán ritus szerint nincsenek konfirmálva, szóval, hogy sákramentumi közösségbe léptek a jelenlévőkkel Ez a messze távolban lefolyt esemény és a nyomában támadt vita élénken rávilágított az anglikán egyház benső bajaira, az ottani pártok közötti mély és szinte áthidalhatatlan ellentétre. A „high curch party" az úgynevezett romanizáló párt képviseli az exkluzív, türelmetlen elemet, a mely félúton van a Róma felé vezető úton és az úgynevezett „nem reformált" (római, orthodox) egyházakkal keresi az öszszekötő kapcsokat és vallja a maga teljes merevségében az apostoli szukczesszióról szóló tant. A másik párt az úgynevezett „evangelical party", a mely magát protestánsnak vallja és a presbiteri és más szervezetű egyházakkal keresi a testvéri viszony fentartását és együttműködést és a püspökséget nem mint dogmából folyó (jus divinumon alapuló), hanem történeti és praktikus institucziót tekinti. Foly hát a nagy vita a Times és a nagyobb lapok hasábjain. Sokan hangoztatják, hogy most ez alkalommal kenyértörésre kell vinni a dolgot. A kívül állók és különösen Róma nagy érdeklődéssel kísérik mindazt, a mi Kikuyuval kapcsolatban történik. Mindenki feszülten várja a canterburyi érsekprimás döntését, a mely akár az egyik, akár a másik félnek ad igazat, nem fogja megszüntetni a nagy ellentéteket és végleg lecsillapítani a háborgó kedélyeket. Sokan már látják és jósolgatják az anglikán egyház dizrupczióját. — Szomorú dolgok ezek és a keresztyénsóget mélyen kompromittálók! B. P. I. A MI ÜGYÜNK. Kérjük azokat, a kiknek a lapot előfizetés nélkül küldjük, szíveskedjenek előfizetni, amennyiben a lapot megtartani óhajtják, vagy pedig a lapot visszaküldeni, mert kevés feles példány áll rendelkezésünkre és érdekünkben áll, hogy ezeket a példányokat újabb czímekre is küldhessük. Előfizetőinket is kérjük, szíveskedjenek az 1914. évi előfizetési díjat s az esetleges hátralékot minél hamarább beküldeni. Harmadik vallásos estélyünk január 11-én vasárnap volt a kőbányai ref. templomban. A szép kis templom telve volt érdeklődő hívekkel. Kedves meglepetés volt sokak számára a Nagy Iván orgonista buzgói kodása folytán létrejött ref. egyházi énekkar részvétele, a mely két szép éneket adott elő az ünnepélyen. Örömmel látjuk az ilyen egyházi énekkarok szervezését, mert ez is egy mód arra. hogy az istentiszteletet elevenebbé, szebbé tegyük s a mindkét nembeli ifjúságot még jobban odacsatoljuk az egyházhoz. Az estély programmpontjának főtárgya különben Takaró Géza lelkesz imádsága és bibliaolvasása után Vargha Bálint ref. főgimnáziumi tanár előadása használatban levő zsoltáros könyvünkről. Frissebb előadót valóban nem is találhattunk volna. Annyi közvetlenséggel, melegséggel s szeretettel beszélt a tárgyról, hogy a nagyobbára egyszerű hívekből álló hallgatóságát egészen magával ragadta. Röviden vázolta énekeskönyvünk előállása történetét. Beszélt Marót Kelemenről, Béza Tódorról, a dícséretírókról, azután az énekeskönyv reviziójáról, majd a Hozsannáról s bár a Hozsánna-énekek szépségét el is ismerte, mégis attól fél, hogy azok nemsokára teljesen el fogják nyomni a zsoltárokat s őseinknek e szép könyve a következő nemzedék számára már ismeretlen lesz. Szerinte a leghelyesebb a középútat megtartani s a zsoltárok verseinek új megírása mellett a Hozsannából is mindazokat az énekeket felvenni, a melyek valódi értékkel bírnak. Befejezésül felolvasta az I., VIII. s LXXVII. zsoltárok modern szövegét a saját költői szép fordításában, a melyekre az illetékes körök figyelmét felhívni ez úton is bátrak vagyunk. Utána Kis Károly tanár énekelt, majd Sebestyén Jenő beszélt a Kálvin-Szövetség jelentőségéről és csatlakozásra hívta fel a híveket. Vargha Bálint aggodalmára reflektálva, kijelentette, hogy a Kálvin-Szövetség épen azért alakult, hogy a mikor minden téren az egyházi élet megújítását sürgeti, ugyanakkor megőrizze az egyház számára azokat a történelmi értékeket, a melyek a kálvinizmus erejét jelentették a múltban is. Az énekkar énekein kívül még Sándor Gyula játszott igen szépen hegedűn, végül Takaró Géza lelkész szólott az elhangzott előadások hatása alatt aktuá-