Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-18 / 3. szám

3. szám. volna. Új és méltányosabb kulcs megállapítását kérte tehát. Ne a lélekszám, hanem a szervezett gyülekezetek száma legyen a segélyekben való részesedés kulcsa; álljon az egyenes arányban az egyházközségek számával és fordítottban a lélekszámmal vagyis minél kevesebb lélekre esik az egyházközségi szervezettel járó teher, annál nagyobb legyen a nyújtott segély és megfordítva. Nagy Károly javaslata megbukott, de a dolognak ezzel nem lett vége. Az erdélyi kerület hivatalos lapjában éleshangú czikk jelent meg Erdély bejelentett és vélt igazainak érdekében, a melynek, egyebektől eltekintve, lényege az, hogy még akkor is, ha a magyar ref. egyház és annak segélyintézményei (közalap, adósegély stb.) betéttársaság lehetne, Erdély rövidséget szenved a mostani kiosztási kulcs mellett. A doiog megértése czéljából, miután lapunk olvasói közül sokan nem látták az erdélyi lapot, adjuk a segélyosztásra vonatkozó táblás kimutatást: Az egyházkerületnek van Lélekszáma Egyházközsége Iskolája Adósegélye Köz alapi tökesegélye Missziói e gyháza, lélekkel Missziói segélye a Közalapból Misszióra | fordít a sajátjából -így misszió áll a közalapnak Konventi közköltségekhez járul Dunamelléki 18'5% 12'0°/o 16-O.Vo 16-0% 16-0% 14 (?) 10,000 K 3050 K 714 K 22-0% Dunántúli . . io-o% l6"0°/o 20 070 17-07o 18-07O 16 (15,000) 9700 „ 4800 „ 606 „ 15-0% Tiszáninneni . 10-5% 21-5% 23'57O 18-0% 17'0% 10 (6932) 6400 „ 2000 „ 640 „ 15-0% Tiszántúli . . 43.5'Vo 23*5% 3007„ 32'57o 33-0% 38 (21,000) 14,600 „ — 384 „ 26-0% Erdélyi . . . 17'5% 27 07o 10"57o 16-57« 16-07o 35 (23,000) 12,300 „ 13,033 „ 354 22-0% 100% 100% ioo7o 100% 100% 100% Ezen táblázatos kimutatűs első két rovata azt jelenti, hogy a dunamelléki egyházker. népessége 455,581, a dunántúlié 251,063, a tiszáninnenié 264,747, a tiszántúlié 1.047,126, az erdélyié 422,625 lélek. Ebben a sorrendben az anya-, missziói-, társ- és fiókegyházközségek száma 342, 446, 588, 658, 748 (összesen 2752). A legutóbbi segélyosztás is nagyjában „a közalapi tőkesegély" (5-ik rovat) arányában történt. Mindenki kiszámíthatja, hogy mit jelentene, ha a jövőben az erdélyiek által proponált kulcs szerint történnék a segélyek kiosztása. A már megtörtént dolgokon változtatni nem lehet, invektivák, rekriminácziók, fenyegetődzések nem érnek semmit. Alapos vizsgálat alá kell venni az ügyet a jövőre nézve és ha van a panasznak jogosultsága, ha van sérelem, a magyar ref. egyház vezetői bizonyára nem zárkóznak el a lehető orvoslás elől. Hiszen ha egy tag szenved, a többiek is bánkódnak. Jöjjenek hát első sorban mindig azok (Erdélyben és máshol is), a melyek a leggyengébbek és a hol elsőrendű nemzeti és egyházi érdek ezeknek megerősítése. Nem könnyű feladat a rendelkezésre álló eszközöket a legideálisabb és helyesebb módon felhasználni. Azoknak, a kik ezeket az ügyeket intézik, sokszor főhet a fejük, hogy minden jogos és sürgető igénynek eleget tegyenek. De nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a hajó siilyedése alkalmával is, a mentésnél, nem a férfiak jönnek első sorban. És azután, a miről már emlékeztünk itt e helyen és a fentiekkel kapcsolatban most újra felemlítjük: a magyar ref. egyháznak még eleddig mostohagyermeke volt a misszió. Ez alatt nem csak a szórványok gondozását értem, hanem általában mindazt, a mit az a nagy szó jelent. Erdély panaszához odafűzöm azt is, hogy lehet az, hogy midőn milliók, illetőleg százezrek szétosztásáról van szó, annyi ezer lélek van mégis majdnem minden gondozás nélkül itt a mi kerületünkben és másutt, és hogy van az, hogy meglévő belmissziói intézményeink, munkáink, külföldre menő diákjaink ösztöndíjai javára alig jut valami. Pedig ez sem lenne kidobott pénz. Találkozunk romlás és pusztulás jeleivel nemcsak Erdélyben. És van más mentőakczió is pénz- és anyagi segély nyújtáson kívül. Olyan, a mely minden hajbakapás nélkül történhetik és a mely igazán egyesíthet és a legnemesebb versenyre indíthat bennünket. Abból a résztvevő szeretetből és „gondból" fakadó munka ez, a melyről Pál apostol beszél (II. Kor. 11.28-29.)Kell, hogy az egyházban minden közösségnek, uniónak, osztozkodásnak, hivatalos és nem hivatalos ténykedésnek ez legyen éltetője és irányítója. És akkor kevesebb lesz a panasz az egyházban és az egyház ellen. b. KRÓNIKA. Az utazókosár. Arról van szó, a mely oly sokaknak képzeletében volt ott a közelmúlt napokban. Olyan volt, mint a többi és mégis bizonyos tekintetben hasonlatos a Pandora szelenczéjéhez. Az élet mélységeinek és „nyomorultjainak" sötét szellemei szálltak ki belőle intő és xnéginkább izgató alakjukban a rettenetes eseményeket lázasan mohó érdeklődéssel kísérők ezreinek szemei előtt. A riportereknek persze jó falat volt a kosár tartalmának és hordozóinak szörnyű története. A legtekintélyesebb lapok 9 hasábot is szenteltek a nagy szenzáczió leírására. 9 hasábot! Ha eladnák az országot, ha ellenség száguldana végig rónáinkon, ha árvíz, fagy, földrengés pusztított volna, nem írtak volna róluk többet. — Hány ezren vannak a nők között, Istennek hála, a kik a nyomor, a szegénység, a bűn ellen küzdenek, sebeket kötöznek s 9 sort sem írnának róluk. — A „moralizálástóP manapság ugyan iszonyodnak az emberek, de mégis