Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-07 / 23. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday -utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Bőszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. AZ Elet Könyvéből: Hálái — Elet. liogűún Gyula. — Vtaeicüi: Prottístántízuius és a szabadkőművesség. —a. —I — Krónika: Talán ez is „klerikális" ? S. 0. S. Megelőzés. — Iskolaügy : Az ORTE. közgyűlése és a főgimn. avatás Debreczenben. p. — Táreza: Egy könyvről, —y. Az árvák nem felednek. (Vers.) Soós Károly. — Belföld: Hogyan juthat diadalra a keresztyének hite a világon? Dr. Szabó Aladár. — Szocziális ügyek: Ápolónőtanulók. Gyermekgondozónői tanfolyam csecsemőápolónők és kisdednevelőnők kiképzésére, — Külföld : Németország. —p. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. PROTESTÁNS / Az Elet Könyvéből. Halál — Elet. „Oh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" Róm. 7.s

4

. A nyomorúságok között a bűn rabszolgasága a legnyomorultabb. Rosszabb a szomorúságnál, mélyebb a fájdalomnál. Romlás a szó teljes értelmében, melyhez semmi más romlás nem hasonlítható. Megzavarja az élet békéjét, napfényt sötétséggé változtat. Keserűvé teszi az öröm forrásait, megmérgezi isten áldásait, melyek máskülönben gyógyulásunkra lettek volna. Megkétszerezi az élet terhét, mely amúgy is elég nehéz. A halált borzalommá, az örökkévalóságot elviselhetetlen sötétséggé változtatja. Lassú halál, mely mint a kígyó lassan-lassan, szinte óvatosan, csavarja körül magát az alvó derekán. „Kicsoda szabadít meg?" Ki vet gátat e rettenetes ellennek ? Rajtam ül, mint emésztő, lassan morzsoló teher, cselekszem miatta, a mit nem akarok. Körülnézek és nem találok ehhez hasonló terhet. Gyötrése felülhaladja minden elképzelhető rabszolgatartó-gazda sivárlelkűségét és kínzását. „Oh, én nyomorult ember!" Sok gyötrelmen vergődtem keresztül, az élet sok félelmet hozott számomra, szívem sajgott, könnyem patakzott, álom kerülte szememet, ételem keserű, italom keserű epébe mártott ital volt, testem a böjt miatt aszott el, de mindez semmi összehasonlításban a bűn terhével. Hova vezet eharcz?Mint dől el e küzdelem? „Kicsoda szabadít meg engem?" „Én — A kit te kergetsz! . . Hallja a szót, melyhez lágyabban csengőt még eddig sohasem hallott és feleletképen, a regi harcz záróköveként csak ezt tudja kiáltozni: „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?" A kép változik. A nagy találkozás után a régi Saulra alig tudunk ráismerni. Nem nyög immár a teher alatt, nem néz révedező tekintettel a jövő felé, nem retteg a Bírótól, hisz' Atyja lett 0, nem remeg — hogyan is remegne —, mikor a békességének megrontója, a nyomorúságának az oka, az ítéletnek a kézirata, az eltöltött életének sötét térképe egy szóra tovatűnik. „Megtaláltam!"' „Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak!" kiált fel diadalmasan. Azután meg már, mint megváltott lélek, lediktálja a Róm. 7- részében az ő megtéretlen, halálban lévő állapotát. „Én pedig meghalok." „A Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem." „Elek többé nem én.* Az idő változbatik, az igények módosulhatnak, meg „a vallásos izlés is" fejlődhetik, de a bűn és az ember békesség után való vágya ugyanaz marad. „Oh én nyomorult ember!" jajdúl fel sok-sok ezer szegény, bűn miatt összetöretett lélek. Mikor békességben hiszi magát, hirtelen tovatűnő árnyként békéje szétfoszlott, mikor azt hiszi, hogy a multat a sötét emlékekkel együtt eltemette, egy pillanat s az elfelejtettnek vélt mult kínzó, emésztő lelkifurdalásával munkában van. „Kicsoda szabadit meg?" Feledést, hallgatást parancsolni a lelkiismeret szavának nem lehet. Itt csak egy orvosság van: „Én . . . A kit te kergetsz!" Milyen nevetségesek azok, a kik kínzó bűneik közepette azon tanakodnak, hogy „hogyan jött be a bűn?" „Személy-e, vagy csak puszta perszonifikáczió? ! . . Ahelyett, hogy a menekülésnek útját keresnék, míg az idő rendelkezésükre áll. A sülyedő hajón nevetséges a sülyedés okát kutatni — ott menekülés az első szükség. A bűn világába sok szép út vezet, de az abból való menekülésre csak Egy út adatott. Egy, A ki szól: „Jöjjetek Én hozzám mindnyáján — kik ? A kik reménytelenül, szótlanúl, leverettetve, csüggetegen vánszorogtak útaitokon, kik magatok sem tudjátok miért, de betegek vagytok — jöjjetek Én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és terhet hordoztok és Én nyugodalmat adok tinéktek" (Mt, 11: 28.). „Kicsoda vagy, Uram" a ki ezt mondod?" „Én vagyok Jézus, A kit te kergetsz!" „Eredj el és többé ne vétkezz!" Bogdán Gyula.