Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-31 / 22. szám
Maga az árvaház nagyarányú haladást tett az ő igazgatása alatt s nemcsak magas pedagógiai színvonalon álló nevelőintézetté, hanem erőteljes társadalmi tényezővé is fejlődött. A legnagyobb örömöt azonban az az öntudat adja Brocskó Lajosnak, hogy négy évtizeden át hasznosan munkálkodott s közel ezer árvagyernieket nevelt hasznos polgárrá ós egyháztaggá. Orwsok, lelkészek, ügyvédek, katonatisztek, képviselők, tisztviselők, üzlettulajdonosok, 105 pedagógus (tanár, tanító, tanítónő, óvónő) vallják őt nevelőatyjuknak. Meleg szeretettel köszöntjük e helyről is Frot. Árvaházunk méltán ünnepelt igazgatóját. Legyen még sok örömnapja s élvezze sokáig a hasznos munkásság benső örömeit és külső dicsőségét! És szolgáljon vezércsillagául továbbra is a zsoltáríró királlyal vallott az a rendíthetlen hit, a mivel kezdtük e feledhetlen jubileumi ünnepet mi is: „Te Benned bíztunk eleitől fogva . . ." (phz.) BELFÖLD. Ki és hol tartott először gyermekistentiszteletet? E Lap legközelebbi száma hírül adta, hogy az alsóbaranya-szlavóniai lelkészek és tanítók június 4-iki egyházmegyei értekezletén napirendre kerülő több fontos tárgy között fog szerepelni „A gyermekistentiszteletek jelentősége és fontossága" is Vásárhelyi Pál lelkész előadása kapcsán. Ez alkalomból talán nem lesz érdektelen, sőt sokak felvilágosítására szolgálhat, ha a gyermekistentiszteletek genezisét ezúttal egy kissé körülményesen tárgyaljuk. E végből vegyük kezünkbe eredetiben azt az angol könyvet, melynek jellegzetes czíme már megadja a feleletet felvetett kérdésünkre: „Egyházi beszédek gyermekekhez". Elmondotta Brightonban a Krisztus templomában, 1878—1881-ben, egyes vasárnapi délutánokon, immár néhai tisztelendő Vaughan Jakab M. A. Leírták a prédikálások alatt gyorsírással. Megvilágosító anekdotákkal. Ötödik sorozat. London . . . 1881." Most már, ha elolvassuk a XIIL szám alatti „Or-kapu" (Watchgate) czímű beszédet (Márk XIII: 37.), ebbe be van szőve bizonyos Bilby Tamás tanító himnuszából eme szabadon fordított, szép idézet: „Itt mi bút és fájdalmat hordozunk, Itt egyiktöl-másiktól elválunk: De a mennyben ismét találkozunk. Ó, ott lesz csak az igazi öröm. Ott nem lészen többé földi üröm.'Mire a beszédet így folytatja: „Gyanítom, liogy közületek soha egyik sem hallotta Bilby Tamás nevét. Pedig ezt a felséges himnuszt ő írta egyenesen az én számomra akkor, mikor már régen az első gyermekistentiszteletet tartottam. S mikor volt ez? Ezelőtt 45 évvel, a mikor Chelsea-ben laktam. Talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy én voltam az első az egész angol egyházban, a ki először tartott gyermekistentiszteletet. Katechizálásról azelőtt igenis hallottam, de gyermekistentiszteletről nem. Mondom, Bilby úr irta nekem ezt a himnuszt az én gyermekistentiszteletemre.* Vaughan Jakab, mint gyermekistentiszteleti első prédikátor 1835-ben lépett fel az angol egyházhoz tartozó Chelseaben. Csak az ő halála után jelennek meg Buxton Vilmosnak szintén Londonban 1886-ban és Stanley Arthurnak ugyanott 1887-ben kiadott gyermekistentiszteleti beszédeik. Továbbá, hogy 1835, illetve Vanghau előtt más lelkész vagy hitoktató ezen a téren máshol sem lehetett kezdeményező: kitetszik Molenkamp C. F. utrechti katechetának Dr. van Oosterzee theol. professzor által Utrechtben 1870-ben kiadott gyermekistentiszteleti művéből s illetőleg ennek Előszavából (Christelijke Toespraken in de Kinderkerk te Utrecht). Ebben, miután a nevezettnek több mint harmincz éves vallástanító-lelkészi működését méltatja Oosterzee, azt mondja folytatólag, hogy „előtte semmi sem látszott alkalmasabbnak, mint az illetőnek gyermek-predikáczióiból kiválasztani és kiadni néhányat, a melyeket érdemes állásában a gyermekistentiszteleti templomban (in de Kinderkerk) néhány év óta elmondott s a melyeket fiatalok és öregek is oly érdeklődéssel hallgattak ..." A hosszas előszó többi részéből is kiviláglik, hogy Hollandiában Molenkamp előtt ilynemű beszédekkel más valaki aligha foglalkozott, mert különben arról valami vonatkozásban ott említés tétetett volna. « Hiszen, ismételjük, azt az Előszót Hollandia akkori legnagyobb theologusa s a király udvari papja írta, kinek a kritikában „száz szeme volt". Jól értsük meg. Itt nem valamelyes katechizáló beszédről, avagy bibliai vagy más szent elmélkedésről van szó, hanem tisztán gyermekistentiszteletre, rövid textus vagy hosszabb bibliai részlet alapján, kathedrai előadásra szerkesztett egyházi beszédekről, a melyeket a gyermekek és ifjak mellett bárki más is haszonnal és örömmel hallgathat a templomban. Végezetül, a kik akár német forrásból merítve adtak ki ifjúsági beszédeket, mint Tárkányi G-yörgy 1902-ben, akár pedig* franczia forrásműre hivatkozhatnak, mint Adorján Ferencz 1905-ben : azok épen újabb keletű for* Erről az ö Bilby-jéről továbbad a szónok folytatólag azt is elbeszélte, hogy mikor mint katona a britt indiai seregben szolgált, az ezrednél bennszülött katonák is voltak, a kik keresztyén társaikat folytonosan figyelték, hogy keresztyén létükre csinálnak-e valami erkölcsileg kifogásolható rosszat. Épeu azért ez utóbbiak egyik a másikára nagyon vigyáztak, nehogy a bennszülöttek előtt magukviselete miatt megszégyenüljenek. S ha mégis megtörtént, hogy közülök valamelyik rossztermészetíí, káromkodó vagy veszekedő kezdett lenni: társa a fülébe súgta: „Vigyázz!" Ez volt köztük a titkos figyelmeztető jelszó és a keresztyéni élet szabályzója. Ezt is Bilby beszélte el neki. S ő maga is utánsúgja minden hallgatójának: „Vigyázz — vigyázz — vigyázz!"