Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-31 / 22. szám

Ez a jogegyenlőségre törekvés azonban nemcsak a jogok, hanem a házastársi kötelezettségek terén is érvényesül, amennyiben a törvényjavaslat kimondja, hogy a keresetképtelen férjet a vagyonos nő eltartani köteles. Eddigi jogunkban a férjnek nem volt meg ez a joga, hanem csak a férj yolt köteles a feleségét eltartani. Újítás a férj hátrányára a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy a különválás ideje alatt a férj tartásdíjat köteles feleségének fizetni még akkor is, ha a különválásra a feleség vétkessége szolgáltatott okot. Eddigi jogunk szerint a kir. Kúria II. polgári tanácsa csak akkor -ítélt meg különváltan élő nő részére tartásdíjat, ha a nő a különélésre okot nem adott, vétlen volt. A kir. Kúria III. tanácsa válóperben a törvényjavaslat álláspontját követte. A törvényjavaslat a házasfelek közötti jogegyenlőség tekintetében nemcsak a jogokat terjeszti ki mindkét házasfélre, hanem a kötelezettségekre nézve is annyira megy, hogy a feleséget a háztartási teendőkön kívül még arra is kötelezi, hogy férjét keresetében támogassa, sőt önállóan is keressen, ha ezt életviszonyaik úgy hozzák magukkal. A feministák ezt a rendelkezést erősen támadják, holott ezzel szemben a törvényjavaslat a nőket sok tekintetben mint gyöngébb felet védelemben részesíti. így például érvénytelen a nőnek a tartásdíjról való lemondása, vagy a tartásdíj engedményezése. Mai jogunkban a házasfelek házassági szerződésben a tartási viszonyaikat tetszés szerint szabályozhatták. Ha a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor ez a szabadság a gyengébb fél javára korlátoztatik azon a czímen, hogy a gyengébb fél gyengeségével az erősebb fél visszaélhetett. Ugyancsak semmis oly kikötés, mely a nőt szabad vagyona felett való rendelkezésben korlátozná. A hozományt idegen fajú népek szokása honosította meg jogunkban. A hozományt a törvényjavaslat törvényesíteni akarja. Progresszív irányú támadásokra a bizottság elejtette a javaslat azon intézkedését, mely szerint a nő közszerzeményi jogát elveszti házasságtörés esetén. Ez a progresszív felfogás a házassági hűséget lekicsinyli. Miután pedig a 76. § szerint a hitbérre való jogát is csak a 76. §-ban szabályozott esetekben veszti el a nő, a tárgyalások eredményeképen a dolog most úgy áll, hogy a nő házasságtörés esetében a hitbérre való jogát sem veszíti el, hanem csak akkor, ha férje élete ellen tör, a mi a legnagyobb abszurdum, mert a hitbér épen a házassági hűség megtartásáért adatik vagy ígértetik." KRÓNIKA. Nyilatkozatok. Fontos nyilatkozatok hangzottak el a mult héten a főrendiházi költségvetési vita alkalmával azon kérdéseket illetőleg, a melyek most a kedélyeket feszültségben tartják. Szőnyegre került természetesen ott is az iskolai vallástanítás kérdése. Az egyházak képviselői közül a róm. katholikusé, a herczegprimás emelte fel tiltakozó szavát, a vallástanításnak az iskolából való kiküszöbölése és az úgynevezett általános emberi morál tanítása ellen, a mely még eddig mindenütt csődöt mondott. Nem a vallástanítást, hanem a vallástalan tanítókat kellene szerinte kiutasítani az iskolákból. A miniszter erre újból megnyugtatólag kijelentette, hogy maga is ellene fordul minden ilyen radikális törekvésnek. Mondotta azt is, hogy azok, a kik erővel ellentétet keresnek a tudományos felfogás és a hitélet között, azok nem valóban képzett és nem általános látókörrel bíró tudósok. Erre a bátor kijelentésre valóban szükség volt nálunk, a hol a „szabadgondolkodók" magukat, akármilyen kevés legyen is tudományuk, már eo ipso a világ bölcseinek és a progresziv, szocziális boldogság stb. úttörő hőseinek képzelik. Sőt itt-ott mártíroknak is szeretik magukat feltüntetni, holott tudjuk, hogy manapság még a káromlásért sem görbül meg senkinek egyetlen hajszála sem. — De láttunk más nyilatkozatokat a kérdésre vonatkozólag. A „Világ"-ban jelentek meg ily czímen „Harcz a kulturáért". Ezen lap szerint természetesen kultúrmunka mindaz, a mi vallásellenes. Persze van, hogy úgy mondjam, mézes madzag is. Megnyilatkoztatták Haypál Benőt is, a ki a vallástanítás kérdését „hitéhez és egyházához való szilárd ragaszkodás alapján is annak látószögéből nézi". 0 a vallástanítás reformálását hangoztatja és azt mondja, ha volna olyan ember, a ki a kérdés feletti vitában magának a hitnek, vallásnak fölösleges voltát állítaná, azt szeretné meggyőződésének teljes erejével a maga álláspontjára vonni. De nem akarja, hogy a községi és állami iskolák fedele alatt a gyermekek felekezet szerinti táborokra szaggattassanak szét és helyteleníti, hogy a vallástanítás segédeszköze a mulasztási napló és az osztályzat legyen. „Az igazi haladás nem a vallást, hanem a vele űzött visszaéléseket akarja eltiporni és nem az áldást akarja kiszedegetni a vallás kezéből, hanem a fütykösöket az egyház kezéből." Szép, szép 1 Bár csak sokan hallgatnának reá abban a táborban, amelyben ő lakozást vett. De hát, fájdalom, azt hisszük nagyon kevesen vannak ott ilyenek. Inkább hallgatnak azokra, a kik ő utána nyilatkoztak, p. o. Zigány Zoltánra, a ki azt mondja, hogy „a vallások erkölcsi elemei nem elegendők a mai kor gyermekeinek". E szerint minden vallás kulturellenes, primitív, a mai „magasabb rendű ember", az Ubermensch nem használhatja másra, mint hogy kigúnyolja és szánakozó mosollyal utasítsa el magától „alacsony", nem neki szóló erkölcsi követelményeit. Ma már más morálra van szükség. — De íme, van még egy érthetőbb nyilatkozat is, Vámbéry Rusztemtől eredő. Ez a tudós professzor már nem kertel, hanem aperte megmondja, hogy a vallásra, mint kulturellenes tényezőre manapság legfeljebb az uralkodó osztályoknak van szükségük az istenadta nép butítása és fékentartása czéljából. Na, ő reá már igazán ráférne Haypál Benő ékes predikácziója és a fentidézett nyilat-