Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-31 / 22. szám

kozatba ígért térítői munkája. Őszintén és szeretettel kívánunk neki sikert a munkához. De félünk, hogy a „falra borsót" esete forog fenn itt is, mint egyáltalán azok nagy részénél, a kik ebben a kérdésben a „Világ" elvei szerint keresik az igazi világosságot és minden vallásban csak sötétséget látnak. As utolsó S3Ó. A nemzet osztatlan részvéte virrasztott a halállal oly rettenetes, kemény tusákat vívó hosszasan haldoklónak ágyánál ... A küldöttségek százai, a gyászolók, érdeklődők, kíváncsiak ezrei keresték fel Kossuth Ferencz ravatalát és kísérték ki a temetőbe a nagynevű és emlékű halottat a temetőbe, oda a mauzóleumba, a melyben a haló poraiban visszatért nagy nemzeti hősünk pihen . . . Eggyel több a lakója annak a hatalmas alkotmánynak. Nem sok lesz már és azután megfordul a czímer . . . Most már elment és mi nem hallunk mást, mint az utolsó szót: „Lelkemet Isten irgalmába ajánlom , fogyatkozásaimért, emberi vétkeimért Isten és embertársaim bocsánatát kérem, miként megbocsátok én is azoknak, a kik ellenem vétkeztek. Legyen Isten áldása hazámon, melyet lelkemből igyekeztem szolgálni; legyen áldás a még életben lévő szeretteim életén és felejthetlen halottaim emlékén!" És mi mondjuk erre a megható imádságra: Ainen ! Amen ! TÁRCZA. Ünnep a Prot. Orsz. Árvaházban. — Brocskó Lajos árvaházi igazgató, kir. tanácsos jubileuma, — Érdemes férfiút ünnepeltünk május 23-án a Prot. Orsz. Árvaházban^ Brocskó Lajos, árvaházi igazgató most töltötte be hasznos és eredményes árvaházi működésének 40. évét, a mely alkalomból Apostoli Királyunk őt a kir. tanácsossággal tüntette ki. Ezelőtt 15 évvel már megkapta a koronás arany-érdemkeresztet, a mit most olyan kitüntetés követett, a minőben aligha részesült még ilyen állású férfi. Az árvaház szépen feldíszített első emeleti terme zsúfolásig megtelt azokkal, a kik eljöttek örvendezni az örülőkkel. A belügyminiszter Marsovszky László min. titkár, a vallás- és közoktatásügyi miniszter Mosdóssy Imre kir. tanfelügyelő, a polgármester dr. Földváry László, a főkapitány Gegus Dániel rendőrtanácsos és Doming Henrik ker. kapitány által képviseltették magukat. Bickl Gyula igazságügy miniszteri államtitkár, a Patronázs egyletek orsz. szövetségének elnöke, Zsilinszky Mihály v. b. t. t., dr. Wagner Géza udvari tanácsos, egyházmegyei felügyelő, Kaczián János ev. esperes, Nagy Ferencz ref. esperes, gróf Teleki Tibor, Györy Lóránt min. tanácsos, Haypál Benő, Kovács Emil budapesti. Soós Károly bucsi ref. lelkészek, Tóth Lajos rendőrfőtanácsos, a férfi- és nőválasztmány tagjai élén Kovácsy Sándor elnökkel és özv. Haberem Jonathánné elnöknővel, a volt növendékek több, mint félszázán, jó barátok, ismerősök nagy számmal tették bensőséges, szép ünneppé ezt a jubileumot. Benkö Viktor tekeházi ref. lelkész, volt árvaházi növendék szívhez szóló imája után a távollevők üdvözletét jelentette dr. P. Horváth Zoltán titkár. Dr. Baksay Sándor, dr. Kenessey Béla, dr. Balthazár Dezső ref., dr. Scholtz Gusztáv ev. püspökök, Darányi Ignácz v. b. t. t. kerületi főgondnok, Antal Géza egyh. ker. főjegyző, Némethy Károly államtitkár, Ruffy Pál, dr. Neményi Ambrus min. tanácsosok, báró Dániel Ernőné, Terray Gyula ev. főesperes, dr. Bókay egyet, tanár, számos egyesület, árva- és szeretetbe fejezték ki sürgönyben vagy írásban őszinte köszöntésüket. Egész kötetet tesz ki a sok üdvözlő irat és sürgöny, a mely mind azt tanúsítja, hogy az ünnepelt s vele árva házunk, a társadalom szívét megtalálta és annak szeretetét ki is érdemelte. Kovácsy Sándor, az árvaegylet közszeretetben álló elnöke tiszteletgerjesztő alakjával, szelíd, kedves egyéniségével képviselte azt a nemes szellemet, a mely a Prot. Árvaegyletben uralkodik. Keresetlen, de meleg, szeretetteljes és őszinte szavakkal mutatott reá Brocskó Lajos érdemeire: a kötelességtudásra, példás életére, jó nevelési módjára és arra, hogy egész élete beleolvadt az árvanevelés ügyébe. Mint 22 éves ifjú került ez intézet élére s 40 éven át soha, egy pillanatig el nem hagyta a gondozására, bízottakat. Rámutatott arra, hogy az árvaegylet anyagilag sem gyarapodott volna annyira, ha Brocskó Lajos nem nevel derék, becsületes, hazafias és vallásos érzésű férfiakat és nőket, a kik az életben mindenütt megállották a maguk helyét. A protestáns és általában a magyar társadalom szivéhez és áldozatkészségéhez így találhattuk meg a kulcsot, a mely egyúttal készítette az útat ahhoz a szép kitüntetéshez, a melyet Apostoli Királyunk pecsételt meg. Benső, igaz örömének kifejezése mellett nyújtotta át a királyi diplomát, a mely a választmány, az egylet, az egész társadalom s a felsőbb hatóságok elismeréséből eredt záloga a czóltudatos, komoly munka megbecsülésének. Méhnert Ernőné, a nőválasztmány nevében szívből fakadó ékesszólással tolmácsolta a hölgyek jókívánságait. Kedves, találó, kerekded s a mellett mégis meleg és lelkesítő beszéd volt, a melynél átgondoltabb és átérzettebb beszédet nem igen hallottam még a szép nemhez tartozók ajkáról. Asszonyhoz illő bájossággal nyújtotta át a választmány ajándékát: 12 személyre szóló ezüst evőeszközt, mintha azt fejezte volna ki, hogy ez a külső, praktikus ajándék csak megemlékezés a hű szolgálatokért, de a hölgyek érzik legjobban, hogy itt a szív, a* elismerés és a hála bensőséges ünnepéről van szó. Alapi István székesfőv. tanító a volt nevelőtársak nevében szólt lelkesen, majd Nagy Ferencz esperes, a pesti ref. egyházmegye nevében hozott talpraesett, szép gondolatokban bővölködő üdvözlést, Kaczián János főesperes a budapesti ev. egyház meleg üdvözletét tolmácsolta, Haypál Benő a Nagypénteki Ref. Társaság és a