Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-10 / 19. szám

A 112. § szerint ugyanis az ilyen törvényesíteni akarásnál meg kell ugyan hallgatni a gyermek anyját abban az esetben, ha a gyermek kiskorú, szerződésképtelen, vagy elmegyengeség, vagy elmebetegség miatt gyámság alá van helyezve, valamint meg kell hallgatni a törvényesíteni akaró férfi törvényes házastársát is, ezeknek ellenzése azonban a törvényesítésnek nem lehet akadálya, még abban az esetben sem, ha a törvényesítő férfi olyan gyermeket kíván is törvényesíteni, a ki nem is tőle származik (15. §). A törvényesítés keresztülvitelét a 114. § szerint a házastárs, szülő vagy testvér csak abban az esetben támadhatja meg, ha a törvényesíteni akaró apa vagy férfi meghalt, mielőtt a törvényesítést keresztülvitte. Méltóan illeszkedik a tervezet e részéhez az a rendelkezés is, hogy az anya és a törvényes házastársa megkérdezése mellőzhető, ha azok tartósan gátolva vannak a nyilatkozat megtételében, vagy pedig ismeretlen helyen tartózkodnak (112. §) s továbbá, hogy a már megtörtént törvényesítést nem teszi hatálytalanná még az sem, ha kiderül, hogy helytelenül történt annak megállapítása, hogy az anya vagy a törvényes házastárs tartósan volt gátolva a nyilatkozattételben, vagy hogy ismeretlen helyen tartózkodott (115. §). S bekoronázza e rendelkezéseket a 119. §, a mely szerint a királyi kegyelemmel törvényesített gyermekkel szemben elveszti az anya a maga szülői, vagyonkezelői és képviseleti jogait. Megvallom, hogy nem értem e javaslatok motívumait ; azzal azonban tisztában vagyok, hogy ha ezek így lesznek törvénnyé, akkor össze lesz törve a család erkölcsi alapja, a pogány világ jogtalan, rabszolga állapotába vettetik vissza minden feleség, minden anya s korlátlan szabadságot nyer minden erkölcstelen és lelketlen férj arra, hogy házán kívül egész háremet tartson és törvénytelen gyermekeit, vagy bárkit is, a kit és a hányat akar, törvényes gyermekévé tehessen. Ha ezek a javaslatok törvénnyé lennének, akkor az anya megfosztathatnék gyermekéhez való természetes jogától s magától gyermekétől is, még abban az esetben is, ha a törvényesítés beleegyezése ellen történt, sőt még abban az esetben is, ha a törvényesítést olyan férfi hajtotta is keresztül, a ki gyermekének nem is apja; a törvényes feleség pedig, a ki mind a maga, mind gyermekei jogai védelmében a törvénytervezet szerint is házastársával egyenlő jogú, arra lenne kényszerítve, hogy vagy rabszolganői önmegalázással tűrje a családi szentély megfertőztetését, vagy pedig, hogy szétszaggassa azokat a kötelékeket, a melyek reá nézve csak a megbecstelenítő rabszolgaság bilincsei. Veszedelmesek azonban e rendelkezéseknek még a vagyoni következményei is. Ugyanis ezek révén a lelketlen házastárs és apa még azt is megtehetné házastársa vagy törvényes gyermekei iránt való gyűlöletében, hogy nem is általa nemzett gyermekeket törvényesítvén, kiforgassa házastársát vagy gyermekeit öröklési jogaikból. S ennek a lehetősége nemcsak nincs kizárva, sőt valószínű, a mikor a tervezet ezt a jogot nemcsak egy épelméjű és teljes jogú, hanem még tékozlás vagy iszákosság miatt gondnokság alá helyezett férjnek is megkívánja adni, minden korlátozás nélkül. A tervezet örökösödési jogi része szerint az apa közvetlen egyenes örökösei törvényes leszármazottjai, ilyenek nemlétében pedig a feleség. Ha azonban a férj vagy apa minden korlátozás nélkül törvényesítheti királyi kegyelemmel törvénytelen gyermekeit, sőt törvényesíthet nem tőle származottakat is, a kik ennek alapján törvényes örököseivé válnak, akkor teljesen illuzóriussá válik házastársa és törvényes gyermekei öröklési joga, mert bármely lelketlen vagy gondnokság alatt álló férj és apa annyi embert törvényesíthet és tehet törvényes örökösévé, hogy akár százfelé oszthatja szét hátrahagyott vagyonát, házastársa és attól született törvényes gyermekei megkárosítására. Sőt, miután a 115. § szerint bárki törvényesíthet olyan gyermekeket is, a kit nem nemzett s a 112. § szerint az anya tiltakozása a törvényesítést meg nem akadályozhatja, megtörténhetik, hogy valaki egy gazdag nőnek törvénytelen gyermekét csak azért is törvényesíti, hogy a gyermek vagyonát a maga kezébe kaparintsa. Ennek a javaslatnak tehát sem általános jogi, sem ker. erkölcsi szempontokból nem szabad így törvénnyé válnia. A korlátlan törvényesítési szabadságot, jobban mondva szabadosságot ki kell abból takarítani s megfelelően biztosítani mind a házastárs, mind az attól született törvényes gyermekek, mind a törvényesíteni kívánt gyermek anyjának jogait, mind a házasság erkölcsi alapjait. Át kell dolgozni a tervezet eme szakaszát azért is, hogy harmóniába hozassék az örökbefogadásról szóló 4-dik fejezet rendelkezéseivel. Mert mégis csak különös és feltűnően ellenmondó dolog az, hogy míg, a tervezet 4. fejezete szerint örökbe nem fogadhat senki, a kinek törvényes ivadéka van, vagy ennek nem léte esetén, ha házastársa, vagy a gyermek szülei, vagy a törvénytelen gyermek anyja az örökbefogadásba bele nem egyezett, addig királyi kegyelemmel bárki bármennyi gyermeket törvényesíthet ós tehet egyenlő jogú örökösévé, illetve az anyai hatalom alól kiszabadulni akaró kiskorú gyermekekkel összejátszva és felhasználva a 112. és 115. § kibúvóit, annyi gazdag törvénytelen gyermek vagyonát kaparitsa meg, a hányét csak megkaparíthatja. Hamar István. KRÓNIKA. Lindemanné. Pankhursték után ez a német asszony járt fővárosunkban s a nőmozgalom érdekében szónokolt. Azt vitatta, hogy olcsó megélhetést, az élelmiszeruzsora meggátlását, jó, hamisítatlan tejet, szép kerti olcsó lakásokat, gyermekeknek játszótereket csak a nők tudnak kieszközölni, mert a férfi a házon kívül tölti a nap legnagyobb részét és nincs érzéke ezek iránt. A férfiak felemelik védvámokkal az árakat s a börzespekulácziókkal is drá-