Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-10 / 19. szám

Erről nem szólt a miniszter. Pedig ez is a kényes kérdések közé növekedett. Itt is „kisajátításról" van szó. Kié legyen az éhező diák, ki terítsen neki asztalt? Ez a kérdés. Mindenütt ez. Kié a gyermek és az ifjú, a ki felett annyit vitatkozunk, hogy hol és mit tanítsunk neki. Minden e kérdésre adott felelettől függ, A miniszter „hands off"-ot mondott a fentebb említett kényes kérdéseket bolygatóknak. De erre a fontos kérdésre nem adott választ . . . Iskolák, legalsóbbak és legfelsőbbek, az odafelvalókról el ne feledkezzetek! - 1 —p. . ,• i ^———;—- „

. . ; •, A magyar polgári törvénykönyv tervezete ker. erkölcsi szempontból. ' ' ' .II. I áV i-Áttérve a törvényesítésrŐl szóló 3-ik fejezetre, annak úgy az utóházasság, mint a királyi kegyelem útján való törvényesítés módjait megszabó részeiben is találunk több, részint hiányos, részint a keresztyén erkölcsi szempontokkal ellenkező javaslatot. A 102. § szerint a nemző szőlők házasságkötése folytán a viszonyukból korábban^ született törvénytelen gyermek törvényessé lesz. S törvényessé lesz még abban az esetben is, ha az ilyen utóházásság semmis, vagy megtámadtatás következtében érvénytelennek nyilváníttatott is. * ' ' \ A ' A § második részének erkölcsi szempontból való veszedelmeire már a 91. §-nál reámutattam. Jftalok tehát, az ott elmondottakra. A § első része is azonban nem kevésbbé ellenkezik az erkölcsi szemponttal. A javaslat ugyanis, a mikor nem köti ki az eddigi házasságjogi alapelv szerint azt, hogy az utóházásságot. kötő szülők a törvényesítendő gyermek nemzése idejében szabad állapotban lettek legyen, hallgatólag azt akarja statuálni, hogy utóházassággal, minden egyéb eljárás nélkül, a házasságtörésből született gyermek is törvényessé tétethessék. Ennek statuálni akarásánál a tervezőt bizonyára az a humánus felfogás vezette, hogy a törvénytelen származásáért nem felelős ártatlan gyermek jogai biztosíttassanak. Méltánylom én is ebben a körben a humanizmust, de erkölcsi szempontból nem tartom mégsem megengedhetőnek azt, hogy egy férfi, házasságtöréssel nemzett gyermekét utóházasság által egyszerűen törvényesíthesse. Ellenkezik ez a házasság keresztyén erkölcsi fogalmával s tág kaput nyit a házasságban élő férfiak és nők előtt a házasságtörésre és a házasság felbontására; mert ha tudják az ilyen házasságtörők, hogy erkölcstelen viszonyukból született gyermekük vagy gyermekeik törvényesítéséhez nem kell más, csak a törvényes házasság felbontása ós az egymással való házasságkötés, ugyan mi fogja őket visszatartani házasságtörő viszonyuk fentartásától ? Sőt nem fognak-e éppen arra vetemedni, hogy házasságra léphetésüket és törvénytelen gyermekeik törvényesítését a törvényes házastárs láb alól eltételével igyekezzenek munkálni ? Hógy ezek a veszedelmek kikerültessenek -és a házasság erköjcsi szempontjai, rte tl e n ii 1 fentartassanak, a 102. §rba feltétlenül bevijeijdő az: a rendelkezés, hogy utóházasság útján csak a szabad állapotban é$ nem vérfertőzéssel nemzett gyermek törvényesíthető. Jennek statuálásával a házasságtörésből született gyermek jogai még nem semmisülnek meg, mert az apának megvan a módja arra, hogy ilyen gyermekét, akár a királyi kegyelemből való törvényesítése akár az örökbefogadás útján öröklési joghoz juttassa és nevét is. átruházhassa reá. Csak annak a lehetősége záratnék ki, hogy házasr ságban élő egyének szabadon, minden erkölcsi felelősség nélkül tartsanak fenn házasságtörő viszonyt s . ebben nemzett törvénytelen gyermekeket utóházasság által egyszerűen törvényesíthessék. < A 103. §, a mely azt mondja, hogy az utóházásság esetén a törvénytelen gyermek a férj gyermekeként tekintendő, ha azt a férj magáénak ismerte el, hiányos, mert nem szabja meg, hogy ennek az elismerésnek milyen formában kell megtörténnie. Hiányos továbbá az utóházasság útján való törvényesítésrŐl szóló szakasz. a tekintetből is, hogy nem gondoskodik az utóházasság útján megtörtént törvényesítésnek a gyermek születési anyakönyvébe leendő feljegyzéséről. Ezek a hiányok tehát megfelelően pótolandók. A királyi kegyelemmel való törvényesítésrŐl szóló második szakasznak legelső, kardinális fogyatékossága az, hogy nem állapítja meg azokat az eseteket, a mikor egy ilyen törvényesítésnek van helye és (ehetősége. Olyanformát lehet ugyan kivenni a szakasz javasolt rendelkezéseiből, mintha, az ilyen törvényesítésnek akkor volna helye és lehetősége, a mikor a nemző apa, házasságban élve utóházasság útján nem törvényesítheti törvénytelen gyermekét; ele ez nem világosan tűnik ki, annyival kevésbbé, mivel a 8. fejezet 2-ik szakasza „Elismert törvénytelen gyermek" czím alatt ,az ilyen atóbáházasság útján nem törvényesíthető gyermek törvénye: sítéséről látszik rendelkezni. Nem világos továbbá a 108. § sem, mert egyik pontjában azt mondja, hogy a királyi kegyelemből való törvény esitést az apa halála után úgy a gyermek, mint az anya kérheti bizonyos esetekben, egy másik pontjában pedig azt, hogy csak az anya kérheti, de nem határozza meg, hogy mely esetekben. A 107. §-bau újra találkozunk azzal a rendelkezéssel, hogy a tékozlás vagy iszákosság miatt gyámság alá helyezett atya a királyi kegyelemmel való törvényesítés kérésénél nem szorul törvényes képviselője beleegyezésére; holott ennek a teljes jognak itt még veszedelmesebb következményei lehetnek, mint a törvényesség meg: támadásánál. • .••*•' --.-.-sí • A 112. és a 115. § javaslata szerint ugyanis semmi korlátja sincs annak, hogy egy házasságban élő férj házasságtörésből származott gyermekét királyi kegyelemmel törvényesíthesse; sőt még annak sem, hogy olyan gyermeket is törvényesítsen, a kit nem is ő - nemzett.