Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-03 / 18. szám

sától számítva, egy éven belül van joga a férjnek, vagy önjogúság hiányában törvényes képviselőjének, akkor azt vonhatjuk le következtetésül, hogy nemcsak a házasság megszűnése után 302 napon belül született gyermek családjogi helyzete bizonytalan egy évig, de bizonytalan még a házastársi viszony fennállása idején született gyermeké is; sőt ha a férj egy éven belül meghalt, még a törvény szerint törvényes gyermekről is állíthatja bárki is, hogy törvénytelen. A 93. § e rendelkezése bizonytalanná teszi minden olyan törvényes gyermek családjogi helyzetét, a melyiknek az apja a törvényesség megtámadhatására megszabott idő letelte előtt meghalt s kiteheti bárki részéről is annak, hogy büntetlenül a törvénytelenség szégyenbélyegét süsse reá. Ez ellen a lehetőség ellen védi ugyan némileg a törvényes gyermeket a 96. §, a mely szerint a gyermek törvényessége nem támadható meg, ha a férj azt elismerte; de teljesen mégsem védi meg, mert ez a § elsőben is hiányos a tekintetben, hogy nem határozza meg, hogy az elismerésnek mi módon kell megtörténnie: közokiratba foglalva-e, vagy csak hallgatólagosan, azáltal, hogy a férj nem támadta meg a gyermek törvényességét? Másodszor meg ez csak a férj megtámadhatási jogát korlátozza, de nem teszi lehetetlenné, hogy mások rosszakaratúlag törvénytelenségét hangoztassák az olyan gyermeknek, a kinek törvényes házasságban élt atyja meghalt, mielőtt megtámadhatási joga elévült volna. S ezeken felül ez a § a 97. §-sal is ellenmondásban van. A 97. § szerint ugyanis abban az esetben, ha a férj megtámadta a gyermek törvényességót, a gyermek törvénytelen voltára nem lehet másutt hivatkozni, hanem csak a megtámadási perben; míg a 93. § alapján, abban az esetben, ha a férj meghalt, mielőtt megtámadási joga elévült volna, a gyermeket bárki is törvénytelennek tekintheti és erre bárhol is hivatkozhatik. A 93. § szerint tehát nagyobb erkölcsi veszedelemnek van kitéve az a gyermek, a kinek törvényességét a megtámadhatási jog elévülése előtt meghalt férj meg nem támadta, mint az a gyermek, a kinek törvényességét a férj megtámadta. A 93. § rendelkezésének, talán csak a laza szerkezetből folyó eme veszedelme mindenesetre kiküszöbölendő a helyes disztingválással és a világos szövegezéssel. A gyermek törvényességének megtámadhatása tekintetében különben, szerintem, túlságos szabadságot biztosít a tervezet a férjnek, a mikor a 95. §-ban nemcsak a teljes jogú férjnek biztosítja a megtámadhatás jogát, hanem még azt is statuáltatni kívánja, hogy a kiskorú, vagy elmegyengeség, tékozlás vagy iszákosság miatt gyámság alá helyezett férj, törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül is megtámadhassa a gyermek törvényességét. Ezzel a túlságos szabadsággal a legfájdalmasabb és a legmegszégyenítőbb meghurczolásnak lehet kitéve a férj részéről az olyan becsületes feleség, a ki úgy a saját, mint gyermekei érdekében kénytelen volt elmegyenge, tékozló, vagy iszákos férjét gyámság alá helyeztetni. A gyámság alá helyezett ilyen férj, csakhogy megbosszulja magát feleségén, könnyen rávetemedhetik arra, hogy a saját gyermeke törvényes származásának megtámadásával feleségét meghurczolja és kompromittálja. De még ha a bosszúálló szándék nem vezetné is az ilyen férjet, milyen ráczió az, a mely a sokkal kisebb fontosságú világi ügyeiben gyámság alá helyezett férjnek oly nagyfontosságú dologban, mint a milyen fennálló házassági viszonya alatt született gyermeke törvényességének megtámadása, korlátlan szabadságot és teljes jogot biztosít? S még kevésbbé érthető ez a teljes jogbiztosítás akkor, a mikor a 107. § szerint a törvénytelen gyermek törvényesítését a kiskorú, vagy elmegyengeség miatt gyámság alá helyezett férfi csak törvényes képviselője beleegyezése és a gyámhatóság jóváhagyása mellett hajthatja végre. Ez utóbbi esetnél akkor, ha a természetes apa nőtlen ember, vagy a gyermek anyjával kötött házasságot, csak egy korábbi bűn tétetik jová a gyermek javára, a nélkül, hogy a családi élet megzavartatnék, vagy pedig úgy, hogy vele a korábbi törvénytelen viszony törvényessé tétetik, az előbbi esetben pedig a család erkölcsi alapjai forgattatnak fel. a gyermek és az anya erkölcsi és anyagi kárára; hogyan lehetne tehát erkölcsi szempontból megengedhetőnek minősíteni a kártevésre, mintsem jótevésre való nagyobb jogbiztosítást? A 95. § érintett javaslata tehát, a mely diszharmóniában van a 107. §-sal, de főként díszharmóniában van a család erkölcsi alapjaival, meg nem maradhat s feltétlenül módosítandó a gyámság alá helyezett férj megtámadhatási jogának korlátozásával. Hamar István. • KRÓNIKA. AB angol miss lovagjai. G-yászkeretet hamar ennek az esetnek is. A magyar „puszta" lovagjai újra kitettek magukért . . . Mostanában történt a Sárbogárd—bátaszéki viczinális vonalán. Egy fiatal edinburghi árvalány robogott hazájából egyenesen arra a helyre, a hol alkalmazást vállalt. Útközben, miután már háborítatlanul átutazhatta egész Európát, két kedves dolog történt vele. Az egyik az volt, hogy a tisz • telt kalauz, mint valami modern Sámson, a ki összes hódítási képességeit merész ívelésű bajuszában véli hordani, diszkrét mosolygások közepette betelepedett a régi szabású, folyosó nélküli szakaszba s az angol leány minden energikus tiltakozása mellett is, úgy látszik, várta — a bajuszának a hatását ... Ez azonban szerencsére elmaradt, annál is inkább, mert a vonat állomáshoz ért s a vasúti kocsik e kalózának hivatalból ki kellett szállnia. A kis Mary, mint okos angol leány, rögtön munkához látott, Összeszedte csomagjait s mivel nem volt külön női szakasz, találomra benyitott egy másikba, a melyikben utasokat sejtett. Tényleg magyar gavallérok voltak benn. Négy vagy öt díszes virágszál. Most már biztonságban érezte magát. Gentlemanek között volt és — Iste-