Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-03 / 18. szám

nem — annyit hallott már ő is a magyarok „lovagiasságáról", mielőtt elindult. Néhány túlbátor pillantás ugyan megpróbálta háborgatni, de ez az idegenek kíváncsisága volt csupán. Legalább így gondolta. De fordult a koczka. A nagybajuszú hősczinczér megjelent a kocsiban s elmondta az „uraknak", hogy a gyászfátyol alatt egy valóságos angol miss rejtőzködik. A vonat elindult, a gavallérok hősi viselkedése megkezdődött. Fixirozás, a mennyiben lehetett, köhögés és egyéb jelek voltak a preludiuin. Eredménytelenség folytán aztán következett a lovagok további játéka. Gyöngéd dobálódzások, különféle megszólítgatások voltak a folytatás . . . Hogy egy amúgy is összetört lelkű szegény leánynak (hisz az apja sem régen halt meg) az arcza hogy vonaglott e tortura alatt, a fátyol mögött, azt a nemes társaság nem vette észre. Hisz ez semmi ! gondolták magukban. A galambnak az a sorsa, hogy széttépjék, ha lehet. Megkezdődött a könyv himbálása, a melyet olvasott. Az egyik gentleman végre kikapta kezéből a könyvet s a szemébe vigyorgott. Igen, vigyorgás volt, a szó legpusztaibb értelmében. De, úgy látszik kevés volt. A hódítás még nem volt teljes. A nemes és becsületes lovagok ostromának betetőzése az a kedves játék volt, hogy hol egyik, hol másik próbálta meg fel-fellebbenteni a fátyolt, mely a haragtól, a dühtől, a megaláztatástól kipirult könnyező arczot eltakarta. így tartott e hősök játéka Tolnában egészen addigaz ideig, míg az arczátlan társaság valahol ki nem szállt... Szegény kis kivert galamb, vájjon mit gondolhat ezek után ezekről az angol kosztümökbe bujtatott pusztai gentlemanekről? Mit a mi hazánkról, a melynek kézzellábbal akarunk reklámot csinálni, de a melynek a valódi reklámot az ilyen lelketlen és műveletlen hősök csinálják meg igazán. Nem állítjuk azt, hogy ilyen eset nem történhetik meg kivételesen akár Angliában is, de hogy a nőkkel szemben elkövetett emez arczátlanságokban sehol sincs ekkora rendszer egész Nyugat-Európában, az is bizonyos. Annyi új törvényt csináltak mostanában nálunk: nem lehetne-e még egy nagyon szigorút a védtelen nőkkel szemben elkövetett arczátlanságok megtorlására is hozni vájjon ? Nagyon hálásak lennénk érte mindannyian. TÁRCZA. Levél Belfastból. Nagy tiszteletű Szerkesztő úr ! A múltkori levelemben általánosságban mutattam rá azokra az okokra, a melyek Ulstert a Home-Ruléellenes álláspontra kényszerítik. l)e nem feleltem a Nagytiszteletű Szerkesztő úrnak arra a kérdésére, hogy maga az egyház, mint olyan, hogyan viselkedik ezzel a kérdéssel szemben, azután meg, hogy milyen befolyással vannak a mostani politikai viszonyok a templomi beszédekre? A következőkben ezekre a kérdésekre óhajtok feleletet adni. Mikor Gladstone 1886-ban s későbben 1893-ban a parlament elé vitte a Home-Rule-billt, a General Assembly a legvehemensebben ellenállt a bili keresztülvitelének. Mikor legutóbb, tehát 1910-ben Asquith újra a parlament elé hozta, az a nézet terjedt el a britt királyságban, hogy a hivatalos prot. egyház, a General Assembly, nemcsak hogy nem áll ellen a Home-Rulenak, hanem mellette nyilatkozik. Hogy ezt a nézetet Ulster protestánsai megczáfolják, egy 131,000 aláírással ellátott memorandumot nyújtottak a mult évi General Assembly elé, hogy maga a hivatalos egyház czáfolja meg ennek a felfogásnak alaptalan voltát. Az eredmény fényes bizonyítékul szolgált arra, hogy az egyház álláspontja most is ugyanaz, mint volt Gladstone idejében. 921 szavazó közül 43 szavazott, mint Home-Rule-párti. Az említett memorandum indította azután arra a moderátort, hogy egy appellácziót intézzen az angol szabad-egyházakhoz, melyben azoktól az ír presbiteri egyház nevében ügyük támogatását kéri. Ennek az apellácziónak a pontjai világosan elénk állítják az ulsterieknek az álláspontját a Home-Rule-lai szemben. Elsősorban arról van szó, hogy az ír protestánsok nem engedhetik magukat alárendelni egy dublini parlamentnek, melynek tagjai — természetesen legnagyobbrészt katholikusok lévén — Róma utasításait követnék nemcsak lelki, de világi dolgokban is. A második, igen fontos dolog, a melyet a Home-Rule behozatala veszélyeztet: az iskola-ügy. Az iskolák természetesen, ép úgy, mint Angliában, itt is a neveltetési bizottság (Board of education) vezetése alatt állanak. Már most ha a dublini parlament megkezdi a működését az egész neveltetési ügy a katholikusok kezébe megy át, s miután a katholikusok jól tudják, hogy Írországban talán egyedül csak UlsterbŐl várhatnak pénzt, bizonyára nem késlekednének a katholikus zárdáknak, templomoknak, iskoláknak stb. építési és fenntartási költségeit ügyes adóztatással az ulsteriekkel megfizettetni. Ez a félelem talán egy kissé túlzottnak tűnik fel, de világos példa ennek az igazolására a kanadai Quebeck példája, a melyben, miután Home-Rulet kapott, a katholikusok a protestánsokat adóztatással és egyéb vexácziókkal majdnem teljesen kiüldözték, úgy hogy míg a Home-Rule előtt Quebecknek 18,000 protestáns lakója volt, ma van talán 3000. De természetesen, eltekintve ettől az aggodalomtól, a katholikus kormány alatt egyebeket illetőleg is sok veszélyeztetésnek lennének kitéve a protestáns iskolák, különösen ott, a hol a majoritást a katholikusok teszik ki. Jellemző például, hogy a katholikus iskolákban a falitáblákon levő tízparancsolat második pontját törölték a papok, mint a melyet a gyermekek nem értvén meg, félremagyarázhatnák. Az erős katholikus befolyás most is érezhető és pedig épen a híres dublini Trinity Collegeben is. Itt