Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 17. szám

van az ezzel kapcsolatos internátus, a Baár-Madas felső­leányiskola, a ref. tanonczotthon, a mely a mult évben nyert nagyszerű állandó elhelyezést. A skót misszió leányiskolája és 50 leány számára igazi ker. otthont nyújtó internátusa is hatalmas nevelő intézmény egyhá­zunk körében. Ide számít még a német ref. leányegyház Bethánia-árvaháza is, a melyet két diakonissza testvér vezet. De igazi speczialitása és erőssége a budapesti egyháznak az az élénk belmissziói munkásság, a mely körében folyik. Jól mondja a pesti évkönyv szerkesztője, hogy a budapesti egyház nem nélkülözheti az egyesüle­tek működését, hiszen ezek, illetve ezeknek buzgó mun­kásai útján fórkőzhetik hozzá az egyház sok ezer lélek­hez. A midőn olvassuk az ezek munkájáról szóló jelentést, önkéntelenül is eszünkbe jut, mi volt a múltban. S ha erre gondolunk, soha sem feledkezhetünk meg arról a szolgálatról, irányításról, buzdításról, a melyet skót test­véreinktől nyertünk. A magyar belmisszió ott kezdődött a Kálvin-téri épületben. Itt van előttem az a felhívás, a melyet 1883-ban, a tanév elején a budapesti theologusok bocsá­tottak ki „szeretett testvéreikhez" a vasárnapi iskolák érdekében. Ez volt az indulás. És íme, most itt vannak: a Lorántffy Zsuzsanna-, a Bethánia-, a Ref. Ifjúsági-, a Filadelfia diakonissza-, a Budai Nőegyesiilet, a Nagy-Pénteki Kef. Társaság; a Kálvin-, Diák-, Vasárnapi és Ev. ker. missziói szövetség. Ezeken kívül: a Prot. árva-, Iparosképző és Patronage-egyesületek és a Bethlen Gábor Kör. Egy egész sereg 1 De mindegyiknek megvan a maga búzája. Mind nagyjelentőségű, fontos munkát vé­geztek, mindegyiknek megvan a maga nagyjelentőségű intézménye. A B. E. I. E. munkásotthona, a Lorántffy-Penzió, a Család-utczai otthon, a Bethesda, a budaörsi szeretetház, a Prot. árvaház, a dunaalmási szeretetház (Prot. Patronage-Egyesület), az egyesületek, szövetségek vasárnapi iskolái, az általuk rendezett összejövetelek, estélvek mindmegannyi kedves jelenségei és hatalmas tényezői az egyházi életnek. A külföldiek közül a Lon­doni Traktátus, a Skót és Britt Bibliai Társulatnak itt van a központja. Szinte nem is könnyű dolog számbavenni azokat a ker. munkásokat, a kik itt Budapesten az Úr szőlőjé­ben a plántálás és öntözés munkájában foglalatosak. Csak néhány adatot a múlttal való összehasonlítás czél­jából. Most van 6 parókhiális rendes lelkész, 1 a Be­thesdában, 2 a skót misszióban, 1 a német leányegyház­ban és 6 segédlelkész. A vallástanitást (7662 gyermek) 10 rendes-, 5 segédlelkész-katekheta, 40 óraadó végzi. A vasárnapi iskolákban (25 helyen) egy egész sereg az önkéntes munkások száma. A ker. szeretetszolgálatokra 40 diakonissza van. Az élénk egyházi élet az anyagiak terén is meg­termi a maga gyümölcséit. Az egyházi bevétel (a fő­gimnáziumot nem számítva) több, mint egy negyedmillió kor. volt. Átlapozva a budai és pesti évkönyveket, ör­vendve látjuk, mily bámulatosan kevés az egyházi adó­hátralék. Közel 12,000 adófizető több, mint 90,000 kor. adót fizetett be. Milyen nagy haladás ezen a téren is! De a jelentések reámutatnak a jövő munkáira és feladataira is. Ezek valóban nagyok! Már a közel jövő­ben itt van a Kálvin-téri ház újjáépítése, a mely már a jövő hónapban veszi kezdetét, azután a Józsefvárosi templom, a fiúinternátus és a Baár-Madas otthonai. És ezeken kívül az egyháztanács jegyzője is reá­mutat arra, hogy még mindig sok ezer kálvinista van Budapesten, a ki távol és kívül áll az egyháztól. Foko­zott áldozatkészségre, további bölcs vezetésre, még több egyházi és társadalmi intézményre és munkára van szük­ség ezeknek és különösen az ifjúság megszerzésére. Hiszen még egész városrészek vannak, a hova az egy­háznak el kell mennie. Még pedig minél hamarabb. Mert itt igazán veszély van a késedelemben! A budapesti egyház vezetősége most is mélyen átérzi azt, a mit a dicső emlékű alapítók és kezdemé­nyezők oly sokszor hangoztattak, hogy egyházunk itt nemcsak helyi, hanem országos érdekű és értékű munkát végez. Hiszen évenként százával sereglenek fel ide, az ország különböző részéből ideiglenes, vagy állandó tar­tózkodásra református híveink. A budapesti reformátusok; száma évről-évre növekedik és ezzel arányban növeked­nek az egyház anyai gondjai. A jövő esztendőkről szóló jelentések, évkönyvek is bizonyságot tesznek majd arról, hogy a budapesti, egyház nagy buzgalommal igyekszik arra, hogy legyen és maradjon hegyen épített város az Ur dicsőségére ! _ _ 1 —P: A lelkészek családi pótléka.* A dunamelléki egyházkerület is összegyűjtötte a szükséges adatokat és e hó végén tartandó közgyűlésén tárgyalni fogja a lelkészek családi pótlékának ügyét. Miután gyermekeim közül kettő még kiskorú, mint, érdekelt fél, az ügy érdeméhez nem szólok. Szavamat azért emelem fel, hogy az egyházkerület figyelmét egy fontos szempontra felhívjam. A lelkészeknek csak úgy méltóztassék családi pótlékot adni, ha a tanítóknak is kerül. Tudvalólő, hogy tanítóink családi pótlékot nem kapnak s hogy a miniszter felhívott bennünket, hogy adjunk mi, sőt azt is közölte velünk, hogy ha adunk,, azt sehol be nem számítja. Nagy visszatetszést, sőt tán elkeseredést is szülne tanítóink között, ha a lelkészek kapnának családi pótlékot, ők pedig nem. A mi fizetésünk több, mint a tanítóké és egyházunknak ők is szolgái. A 16-ik századbeli zsinati végzések a tanítókat is a klérus tagjai közé sorozzák. A papság a major, a taní­tóság a minor derűs. Nézetem szerint, egyházunk ér­deke azt kívánja, hogy vagy mindegyik kapjon családi pótlékot, vagy egyik se. Kapoly. Túri Károly. , * Azzal a megjegyzéssel közöljük ezt az időszerű figyelmez­tetést, hogy ez mindenben fedi azt a felfogást, a melynek mult számunk vezető czikkében kifejezést adtunk. Szerk.,,

Next

/
Thumbnails
Contents