Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-26 / 17. szám
van az ezzel kapcsolatos internátus, a Baár-Madas felsőleányiskola, a ref. tanonczotthon, a mely a mult évben nyert nagyszerű állandó elhelyezést. A skót misszió leányiskolája és 50 leány számára igazi ker. otthont nyújtó internátusa is hatalmas nevelő intézmény egyházunk körében. Ide számít még a német ref. leányegyház Bethánia-árvaháza is, a melyet két diakonissza testvér vezet. De igazi speczialitása és erőssége a budapesti egyháznak az az élénk belmissziói munkásság, a mely körében folyik. Jól mondja a pesti évkönyv szerkesztője, hogy a budapesti egyház nem nélkülözheti az egyesületek működését, hiszen ezek, illetve ezeknek buzgó munkásai útján fórkőzhetik hozzá az egyház sok ezer lélekhez. A midőn olvassuk az ezek munkájáról szóló jelentést, önkéntelenül is eszünkbe jut, mi volt a múltban. S ha erre gondolunk, soha sem feledkezhetünk meg arról a szolgálatról, irányításról, buzdításról, a melyet skót testvéreinktől nyertünk. A magyar belmisszió ott kezdődött a Kálvin-téri épületben. Itt van előttem az a felhívás, a melyet 1883-ban, a tanév elején a budapesti theologusok bocsátottak ki „szeretett testvéreikhez" a vasárnapi iskolák érdekében. Ez volt az indulás. És íme, most itt vannak: a Lorántffy Zsuzsanna-, a Bethánia-, a Ref. Ifjúsági-, a Filadelfia diakonissza-, a Budai Nőegyesiilet, a Nagy-Pénteki Kef. Társaság; a Kálvin-, Diák-, Vasárnapi és Ev. ker. missziói szövetség. Ezeken kívül: a Prot. árva-, Iparosképző és Patronage-egyesületek és a Bethlen Gábor Kör. Egy egész sereg 1 De mindegyiknek megvan a maga búzája. Mind nagyjelentőségű, fontos munkát végeztek, mindegyiknek megvan a maga nagyjelentőségű intézménye. A B. E. I. E. munkásotthona, a Lorántffy-Penzió, a Család-utczai otthon, a Bethesda, a budaörsi szeretetház, a Prot. árvaház, a dunaalmási szeretetház (Prot. Patronage-Egyesület), az egyesületek, szövetségek vasárnapi iskolái, az általuk rendezett összejövetelek, estélvek mindmegannyi kedves jelenségei és hatalmas tényezői az egyházi életnek. A külföldiek közül a Londoni Traktátus, a Skót és Britt Bibliai Társulatnak itt van a központja. Szinte nem is könnyű dolog számbavenni azokat a ker. munkásokat, a kik itt Budapesten az Úr szőlőjében a plántálás és öntözés munkájában foglalatosak. Csak néhány adatot a múlttal való összehasonlítás czéljából. Most van 6 parókhiális rendes lelkész, 1 a Bethesdában, 2 a skót misszióban, 1 a német leányegyházban és 6 segédlelkész. A vallástanitást (7662 gyermek) 10 rendes-, 5 segédlelkész-katekheta, 40 óraadó végzi. A vasárnapi iskolákban (25 helyen) egy egész sereg az önkéntes munkások száma. A ker. szeretetszolgálatokra 40 diakonissza van. Az élénk egyházi élet az anyagiak terén is megtermi a maga gyümölcséit. Az egyházi bevétel (a főgimnáziumot nem számítva) több, mint egy negyedmillió kor. volt. Átlapozva a budai és pesti évkönyveket, örvendve látjuk, mily bámulatosan kevés az egyházi adóhátralék. Közel 12,000 adófizető több, mint 90,000 kor. adót fizetett be. Milyen nagy haladás ezen a téren is! De a jelentések reámutatnak a jövő munkáira és feladataira is. Ezek valóban nagyok! Már a közel jövőben itt van a Kálvin-téri ház újjáépítése, a mely már a jövő hónapban veszi kezdetét, azután a Józsefvárosi templom, a fiúinternátus és a Baár-Madas otthonai. És ezeken kívül az egyháztanács jegyzője is reámutat arra, hogy még mindig sok ezer kálvinista van Budapesten, a ki távol és kívül áll az egyháztól. Fokozott áldozatkészségre, további bölcs vezetésre, még több egyházi és társadalmi intézményre és munkára van szükség ezeknek és különösen az ifjúság megszerzésére. Hiszen még egész városrészek vannak, a hova az egyháznak el kell mennie. Még pedig minél hamarabb. Mert itt igazán veszély van a késedelemben! A budapesti egyház vezetősége most is mélyen átérzi azt, a mit a dicső emlékű alapítók és kezdeményezők oly sokszor hangoztattak, hogy egyházunk itt nemcsak helyi, hanem országos érdekű és értékű munkát végez. Hiszen évenként százával sereglenek fel ide, az ország különböző részéből ideiglenes, vagy állandó tartózkodásra református híveink. A budapesti reformátusok; száma évről-évre növekedik és ezzel arányban növekednek az egyház anyai gondjai. A jövő esztendőkről szóló jelentések, évkönyvek is bizonyságot tesznek majd arról, hogy a budapesti, egyház nagy buzgalommal igyekszik arra, hogy legyen és maradjon hegyen épített város az Ur dicsőségére ! _ _ 1 —P: A lelkészek családi pótléka.* A dunamelléki egyházkerület is összegyűjtötte a szükséges adatokat és e hó végén tartandó közgyűlésén tárgyalni fogja a lelkészek családi pótlékának ügyét. Miután gyermekeim közül kettő még kiskorú, mint, érdekelt fél, az ügy érdeméhez nem szólok. Szavamat azért emelem fel, hogy az egyházkerület figyelmét egy fontos szempontra felhívjam. A lelkészeknek csak úgy méltóztassék családi pótlékot adni, ha a tanítóknak is kerül. Tudvalólő, hogy tanítóink családi pótlékot nem kapnak s hogy a miniszter felhívott bennünket, hogy adjunk mi, sőt azt is közölte velünk, hogy ha adunk,, azt sehol be nem számítja. Nagy visszatetszést, sőt tán elkeseredést is szülne tanítóink között, ha a lelkészek kapnának családi pótlékot, ők pedig nem. A mi fizetésünk több, mint a tanítóké és egyházunknak ők is szolgái. A 16-ik századbeli zsinati végzések a tanítókat is a klérus tagjai közé sorozzák. A papság a major, a tanítóság a minor derűs. Nézetem szerint, egyházunk érdeke azt kívánja, hogy vagy mindegyik kapjon családi pótlékot, vagy egyik se. Kapoly. Túri Károly. , * Azzal a megjegyzéssel közöljük ezt az időszerű figyelmeztetést, hogy ez mindenben fedi azt a felfogást, a melynek mult számunk vezető czikkében kifejezést adtunk. Szerk.,,