Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-19 / 16. szám

az ellenszenv. De tessék felvilágosítani, helyes irányba terelni az amerikai közvéleményt, hisz a fizetéskiegé­szités fejében ennyit joggal elvár tőlünk a konvent. Mikor az alphai kicsiny egyházban szolgáltam, a hol magyar presbiteriánus ellenegyház csorbította munkámat és ma­gyar lelkészektől félrevezetett amerikai presbiteriánus lelkészek támadták meg „Amerika-ellenes" munkánkat a lapok útján, heteken át folytattam a helyi angol la­pokban polémiát egyházunk védelmére. El is értem azt, hogy amerikai presbiteriánus lelkészek figyelmeztették egyik heves lelkésztársukat, hogy a támadással hagyjon fel s csakugyan adós maradt utolsó czikkemre. Végül azon ellenvetésre, hogy a konvent az ame­rikai ügyek elintézésénél lassú, annyit jegyzek meg, hogy minden rendszernek meg lehet a maga hibája. A távolság miatt az amerikai ügyek elintézése, különösen ha kölcsön­ről van szó, körültekintést, megfontolást, tehát időt igé. nyel. Én viszont a presbiteriánus egyházat vádolom megi hogy közigazgatási gyorsasága igen veszedelmes a magyar ügyekre, mert képzetlen lelkészeket igen hamar odaállít a magyar gyülekezetek élére. Melyik ajánlatosabb: az időt igénylő megfontolás, vagy a meggondolatlan elha­markoclás ? Ha a rendszernek van is árnyoldala, a kon­ventet ne bántsuk sem eddigi eredményes munkájáért, sem pedig azzal, hogy olyan pénzsegélyért zaklassuk, a mire szükség nincsen. A knpott, szükséges segítséget fogadjuk hálával s törekedjünk oda, hogy amerikai hí­veink annyi terhet kérjenek és vállaljanak magukra az egyházfenntartás munkájából, a mennyit képesek. Ne azt nevezzük jó missziónak, a mely legtöbb pénzt ad, hanem azt, a hol a nyert segély fejében a hívek megtanulnak adakozók, önérzetes egyházfenntartók lenni és a hol a magyar pénzzel is segített egyház telekkönyvileg a magyar gyülekezet nevén áll. Dr. Nánássy Lajos, perthamboyi ref. lelkész. KRÓNIKA. Film a keresztyénség szolgálatában. Míg dühöng az atheizmus, monizmus, egoizmus és materiálizmus: addig Krisztus tökéletes, megváltói élete vonul el sok ezer hívő és hitetlen lélek előtt a nagy­héten nemcsak a templomi orácziókban és jelképekben, de megelevenítve képekben, színes előadásokban. Jól­lehet nyereségre alakult társulatok vállalkoztak, hogy a helyszínén, Jeruzsálem és környékén próbálják nagy­szabású filmeken megrögzíteni s elénk varázsolni Jézus életét és halálát s jóllehet vitatkoznak a felett, hogy a passio-játékok s azoknak fényképben elénk állítása emeli-e a fenséges iránti érzéseinket, vagy csak az ide­gek rezgését ós hátborzongatást idéz-e elő: mégis azt tartjuk, hogy „a mi nincs ellenünk, az velünk van". És a mikor az Olympia, vagy nem tudom melyik mozgó­színházban odavetíti a Pathé-Fréres czég azokat a jele­neteket, a miket oly jól ismerünk a bibliából, lehetetlen­nek képzeljük,, hogy a hitetlen kíváncsiskodó is ne essék gondolkozóba s hogy lelkülete ne vágyjék a Jézus életé­nek közelebbi megismerésére. Az Urániában is a nagy­héten újra meg újra elhangzott Hock János apotheozisa a „testté lett igéről" s nem maradhatott szem szárazon, szív üresen, lélek megindultság nélkül a mikor a Krisz­tus szenvedő életének fázisaiban a keresztyén hit egész isteni tartalma s a megváltás müve, mint tökéletes való­ság tárul a hallgató s néző elé. Hogy ezeken az elő­adásokon mindig zsúfolásig volt közönség, úgy véljük, oly jelenség, a mi legalább is ellensúlyozza a „moder­nek" izgatásait s a húsvéti örömhír igazi, szívbeli és hitbeli elfogadására legalább is előkészítenek az ilyen filmek is. Az apostolok cselekedeteiből a Quo Vadis mu­tatott be egy hatalmas részletet, de az egész „Apostolok cselekedeteinek" feldolgozása s azután a külmissziói mun­kák és történetek filmre tétele meggyőzően mutatná be, hogy „örök életnek beszédét" nyerjük az evangéliumból. Az új sajtótörvény. Elértük, hogy ez is életbelépett. Erkölcsi szem­pontból kétségtelenül fontos törvény s a magunk részéről csak üdvözölni tudjuk, mint egy jobb és szebb kornak jelét. Sokan agitáltak ellene a „sajtószabadság" nevében, de ki ne látta volna, hogy itt nem a szabadság védel­méről van szó, hanem a szabadosságnak, a libertinizmus­nak fájt, hogy kissé megrendszabályozták. Komoly, ke­resztyén szellemű sajtónak nincs mit tartania e rend­szabályoktól, mert az ilyen sajtónak ott van az erkölcsi zsinórmértéke a krisztusi erkölcstanban. De a túlkapá­soknak, a családi és egyéni élet oktalan pellengérre állításának, a szemérmetlenségnek, a hirdetésekben s egyebütt megnyilvánult pornográfiának útját kellett szegni. Törvényeket nem a jókért hoznak, a kik önmagukban hordják az önfegyelmezés, mérséklés és kötelességtudás által a mások jogainak respektálását, hanem kell törvény azok ellen, a kik az ethikai mértéket nem ismerik, vagy nem akarják ismerni, a kiket tehát állami törvények által kell fegyelmezni s jogtúlteugési, öntelt, mások jo­gait sértő cselekvésüknek határt kell szabni s kötelesség­tudásra bírni. A szenzáczió-hajhászat és pornográfia mérgező hatásai alól való felszabadítást látjuk az új tör­vényben s kívánjuk, hozzon üdvös átalakulást a társa­dalmi életben és a megmételyezett társadalmi közfel­fogásban ! Hisszük, hogy a lesülyesztett erkölcsi nézőpont ismét keresztyén nézőpontra fog emelkedni! Úgy legyen ! Húsvéti csikkek. Voltak már híresek és korszakalkotók is, mint an­nak idején a Deák Ferenczé, a mely új korszak beje­lentője volt hazánk történelmében. Most is jelennek meg a mi napilapjainkban. A legtöbben nem sok köszönet van. Még egy tanügyi lap is a húsvéti kétezer éves „le­gendáról" beszél. De ez még hagyján. A „Népszavában"

Next

/
Thumbnails
Contents