Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-12 / 15. szám

kezet-kézbe téve el kell mennünk népünkhöz most mindjárt, . . . vár bennünket, és általunk a jobb jövőt, a bővölködőbb, húsvéti, győzelmes életet I —p. KRÓNIKA. Vizsgák. Új és eddig merőben ismeretlen vizsgáktól lesz hangos az egész ország. Most legközelebb május-hónapban minden járási székhelyen működésbe lépnek az írni és olvasni tudást megállapító bizottságok. Ezek előtt kell vizsgázniok mindazoknak, a kik nem tudják közhitelességű okirattal igazolni azt, hogy az elemi iskola 4, illetőleg 6 osztályát legalább elégséges eredménnyel elvégezték. A működő bizottság három tagból áll, köztük egynek tanférfiúnak kell lennie. A követelmény nem nagy. Öt nyomtatott sor elolvasása és két sor leírása, ez az egész. De micsoda nagy izzadást és nekifohászkodást vált ki majd ez is az embernyi emberek soraiban, a kik remegve állnak majd a nagy czenzura elé. Lehet javító vizsgát is tenni. A vizsgák nyilvánosak. A kiknek idejük és alkalmuk van, bizonyára elmennek érdekes kulturtanulmányok eszközlése czéljából. Az sem lehetetlen, hogy azok, a kik a vizsgáló-bizottságok előtt a legcsendesebbek, azok lesznek majd leghangosabbak a választást megelőző szokásos előkészületek alkalmával. Bősként. Végre kezd észretérni a keresztyén társadalom s tiltakozik a vallás- és erkölcsellenes színdarabok ellen. Hogy a „Bősként" előadásán tört ki az ifjúság tüntetésben, arra nézve jellemző, hogy Népoperának hívnak olyan színházat, a mely a fürdőruhás apáczákkal furlana-tánczot járat ós Szent Pétert daloltat a nép müvelésére. Hogy az ifjúság füttyel, lármával s minden lehető eszközzel tüntetett a darab ellen, az érthető. A milyen a mosdó, olyan a törülköző. Örülünk, hogy az ifjúság felébredt és jelét adta az ideálizmushoz és valláshoz való ragaszkodásának. Botrány volt persze, de a sebet nem simítgatja az orvos sem, hanem nekivág a késsel. Drasztikus kúra, de talán használni fog s a színdarabíró urak is meggondolják, hogy vághatnak-e büntetlenül orczapirító dolgokat a közönség szeme közé. Az ifjúság azonban ne álljon meg itt — a félúton. Mélyítse idején vallásos érzéseit, ne járjon efféle léha színdarabokra és mulatóhelyekre, beszélje le barátait s azokat, a kiket ismer. \zt a társadalmat, a mely efféléken mulat, már nem fogják megállítani a gyönyörhajhászatban és az elferdült gondolkozásban, de megfogy ez a nagy sereg is, sőt kivesz magától, ha a keresztyén társadalom elég erős lesz, hogy új szellemben, komoly keresztyén világnézettel eltelve foglalja el a poziczióját minden téren. Azt várjuk az ifjúságtól, hogy egyéni kvalitásaival, keresztyén gondolkodással tüntessen és mindazokat, a kik, s mindazokban, a mik egykor reá fognak bízatni, érvényesítse is ! Új márcziusi ifjúság. A főiskolai hallgatók Galilei köre mint mindig, úgy ebben az évben is megtartotta a szokásos módon márcziusi ünnepélyét. Nem az emlékezés napján és nem is a többi naiv, közönséges halandóval együtt. A kör elnöke megnyitó beszédében azokat az orosz diákokat állította oda példányképül, a kiknek, midőn a laboratóriumokban dolgoznak, eszükbe jut, hogy az ekrazit és a dinamit történelemalkotó tényezők. Az ünnepélyen Ady Endre „hazafias" költeményeiből szavaltak és egy szoczialista vezér tartotta az ünnepi beszédet. — Nem érdektelen az ünnepély folytatása az utczán. Ott ugyanis néhányan •— nem a kör tagjai természetesen — mindjárt „aprókore váltották" az elnöki buzdítást és beverték egy nagy kávéház ablakát. Elvégre kezdetnek ez is elég. TÁRCZA. Fényes betűk, Isten kezével írva* Fényes belük, Isten kezével írva A magas égre, nap, hold, csillagok: Ha a keresztet vállam már nem bírja, Kérlek, könyörgök: vigaszt aljatok! Gyermek-módjára, óh, hadd kibetűznöm, S a hit betűit gyöngyként sorba fűznöm: A ki a kezdet és a végezet, Az mindent bölcsen és jól végezett. Néma tanúi vagytok ősz Időnek: A zűrzavarból hogy lett szép Egész, — A mint az évek Oczeánbci dőlnek, S megint új század születik s enyész, A mint a népek fel- s alámerülnek, Az érző szívek sírnak és örülnek, Mert népnek és egyénnek czélja egy: A boldogság, míg napja száll, lemegy. Tanúi vagytok, hogy a föllegekben Az Úristen szól, hogyha mennydörög, — Szélvész ha zúg-búg, szellő hogyha lebben, 0 int s szelíden 0 súg, az Örök. Balzsamot 0 hint, ha beáll az este, A mint a harmat füvet-fát megeste, S alélt növény és szomjas völgy-halom Meg fürdik hűs, pirosló hajnalon. Tanúi vagytok, hogy új-új tavasszal Tapsolnak a fák bimbós ágai, A kis madárka nagy Istent magasztal, És mindenek készek Ót áldani. A lomha rög is megmozdul s kizöldül, Csillogó porszem égre száll a földrül, Virág nyit szent jelül a sír felett: Vár még reánk egy új, szebb kikelet. * Mutatvány az „Isten, Haza, Család" kötetekből.