Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-11 / 2. szám

(Federai Council of the Churches of Christ in America). Szocziális kiáltványt tettek közzé 1908-ban. Ezt 1912-ben átdolgozták, kiegészítették s ezt a Declaration of Prin­ciples-t 1912 decz. 9-én elfogadta a Szövetségtanács. 1913-ban újból közzétették ezt az Elvi Nyilatkozatot. Eddig 33 különböző nagy protestáns felekezet (a bap­tista. methodista, presbiteri, püspöki, kongregaczionálista, lutheránus stb. egyházak) tette magáévá. Ezek együt­tesen több mint 50 millió protestáns keresztyént kép­viselnek. A hely szűke nem engedi, hogy ezt a Szocziális Kiáltványt itt közöljük. Csak megemlítjük, hogy 16 pontban van felsorolva a szocziális kérdések sora, a melyekért való küzdésre kötelezik magukat a nevezett egyházak s tagjaik. Ezek között van a minden ember számára való jogegyenlőség, a család, a gyermekek, a nők, a közegészség védelme, az alkoholizmus és a gép­ipar ártalmai ellen való védekezés, a munkásoknak öregség és baleset esetére való biztosítása, a munka­adások és a munkások egyenlő szervezkedési joga s békéltető-birósága, a hetedik napi munkaszünet, szabad­idő, munkaóra-kevesbités, bérminimum, bérmaximum s általában a tulajdon szerzésénél és használatánál a ke­resztyén elvek használata. Amerika proletárjaihoz inté­zett testvéri üdvözlettel és együttes munkálkodásra való felhívással végződik a kiáltvány. Nagyjelentőségű ez, még ha Eliot tal joggal kifogásoljuk is benne az elvi határozatlan általánosságot és a téves egyoldalúságot. A hittani, szertartási és kormányzati unió helyett a tár­sadalmi munkában való szövetségre irányítja a szét­húzásra hajlandó protestáns felekezetek lelkiismeretét. Már most a magyar protestantizmusnak, szerintünk, az a szocziális feladata, hogy a fenti példák és a hazai viszonyok tekintetbe vételével szánja rá magát a szo­cziális kérdésnek rendszeres tárgyalására és a közéleti megoldásában való lelkes közreműködésre. Hódítsa vissza ezzel az elveszített munkásságnak csaknem százezreit és a szintén elveszített intelligencziának súlyos ezreit. Erre indítja a kor, a lelkiismeret s az Isten. Ezzel alkothatja meg boldog újévét s szebb jövendőjét. Berlin, 1913 deczember 29. V. J. KRÓNIKA. Személyi hírek. Mindnyájunkat mélyen érdeklő és megillető személyi híreket vettünk az elmúlt hét folyamán. Dr. Balogh Jenő miniszter és Szilassy Aladár, a közigazgatási bíróság nyu­galomba vonuló másodelnöke, v. b. t. t.-ok lettek, Benedek Sándor államtitkár Szilassy Aladár örökébe lépett és az ő helyére dr. Ilosvay Lajos műegyetemi tanár és ország­gyűlési képviselő jött. Hízelegni, tömjénezni nem óhaj­tunk. Csak azt konstatáljuk, hogy mind a négy férfiú, mint ez széles e hazában köztudomású, hűséges fia és szolgája a mi ref. anyaszentegyházunknak. Dr. Balogh Jenő, a budapesti ref. egyhá* presbitere és a múlt év ben választotta őt meg a dunántúli egyházkerület tanács­bírájává; az ő nemes buzgólkodása folytán jött létre a Protestáns Patronázs-Egyesület és ennek áldásosán mű­ködő dunaalmási szereretháza, a melyről lapunkban is megemlékeztünk. — És Szilassy Aladár? Az ő neve . . . fogalom. E sorok írója 30 évvel ezelőtt látta őt először a budapesti ref. theologia egyik tantermében egy vasár­napi iskolai bibliai előkészítő-órán; ott azon az össze­jövetelen, a melyben a magyar ev. ifjúsági belmissziói munka az ő kezdeményezése folytán megindult. És azután több éven át szolgált abban az egyházmegyében, a mely­nek ő immár negyedszázad óta gondnoka ... de milyen egyházi munkát és szolgálatot említsünk, a melyben ő nem vesz részt odaadó áldozatos szeretettel ? Életének s min­den munkájának eleitől kezdve ez a vezérelve: Én és az én házam népe tiszteljük az Urat ... A bíróságnak, a melynek éléről most elvonul, megalkotása óta tagja és dísze volt. Most nyugalomba vonul, azaz egészen a mienk lesz, velünk lesz az Űr háza iránti ifjúi, égő szeretetével. De hát hol és miben is tudnánk őt nélkülözni, a mi „világi püspökün­ket"? Szívünk teljességéből mondjuk: Legyen még sokáig a miénk és viselje közöttünk és előttünk földi magas ki­tüntetése mellett azt, a melynek eleddig is részese volt: minden jóknak osztatlan tiszteletét, szeretetét és elis­merését ! — Méltó férfiú lett Szilassy A. utóda, az ország egyik legelső bíróságának vezetője; Benedek Sándor, visszatért a bírói székbe, a mely utána igazán üresen maradt. Nem hosszú ideig volt államtitkár, a körülmé­nyek miatt hamar elment onnan, a hol páratlan köteles­ségérzetével, bámulatos munkaszeretetével és bírásával annyi tiszteletet és elismerést szerzett és a hol minden igaz ügynek oly hatalmas és eredményes képviselője volt. Lelkében, energiájában megedzve, foglalja el a nagy pozicziót ós szentelhet több időt szeretett egyháza ügyeinek. — Az új államtitkár dr. Ilosvay Lajos A tu­domány és a hit embere. Nemes, összhangzatos lelke, egész egyénisége élő bizonyság e kettőnek lehetséges harmóniája, nagy életet teremtő és nemesítő hatása mellett. Nem hisszük, hogy volna valaki, a ki ne meg­nyugvással és a legjobb reménységgel vette volna a hírt az Ő kineveztetéséről. Ott, a hova ő most megy, a tudo­mány, a magyar kultura és ennek legelső tényezője, a vallás dolgait intézik . . . Dr. Ilosvay Lajos az ország egyik első kulturintézetének nagy professzora, a buda­pesti ref. egyház presbitere, a józsefvárosi parókhiális kör gondnoka, Szövetségünk vál. tagja lett vallás- ós közokt. államtitkár. Az új koaliczió. Ilyen czímen jelent meg két ellentétes irányú napi­lapban egy-egy czikk az elmúlt'hét folyamán. A „Világ" t. i. reflektált arra a vezérczikkre, mely lapunk mult évi egyik számában megjelent és a mely válasz volt gr. Zichy Jánosnak a kath. nagygyűlésen elhangzott beszédére, a melyben a ker. társadalmat a romboló irányzatokkal szemben tömörülésre hívja fel. A „Világ" czikkírójának

Next

/
Thumbnails
Contents