Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-05 / 14. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZId SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, TarI Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Virágvasárnap. (bj.) — Vezérozikk: Ulster tanúságai. Bernát István. — Krónika: A czár az alkohol ellen. Utazás egy könyv körül. A kis Lex Heintze. — Tárcza: Missziói összejövetel a budapesti kínaiak körében. K. I. — Belföld: Püspökbeiktatás Pápán. (—p.) A Bethánia-Egylet konferencziája. Vargha Tamás. — Szoeziális ügyek: A katonák lelkigondozása. A párbaj. Kálvinista. — Külföld: Norvégia. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Virágvasárnap. Máté 21.„ Nem a krisztuskorabeli nagy költők valamelyike foglalta ünnepi énekbe ; nem is a merészszárnyú képzelet alkotta meg és díszítette fel ragyogó színekkel; még kevésbbé a művészet teremtő ereje által lett kincsünk, gazdag örökségünk, hanem a minden népek és nemzetek számára Íratott evangélium tárja elénk egyszerű evangélisták tudósításában, hogy milyen volt az első virágvasárnap. Hányszor elolvastuk már; gyermekkorunktól kezdve mennyiszer hallottunk róla; mennyire ismerjük azt és mégis mindig valami új szépséget találunk rajta. Olyan egyszerű, hogy még a gyermek is megértheti; olyan felséges, hogy még az aggastyánt is lelkesítheti; olyan ünnepélyes, hogy még a hitetlen is gyönyörűségét találhatja benne. Hódoló sokaság ünnepi lelkesedése; hozsannázók kiáltozása; a templom megtisztításának királyi jelenete; a Megváltónál gyógyulást talált vakok és sánták serege ott a templomban és mindenekfelett maga a bevonuló, könnyes szemű király: mindez együttesen alkotja meg azt a gyönyörű képet, a melynek neve: első virágvasárnap, a mikoron a legszebb üdvözlés szava zengett, mint szárnyaló ének : Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jö az Úrnak nevében ! Hozsánna a magasságban ! Az Isten szeretete azonban nemcsak ezt az egy virágvasárnapot adta a világnak. Hiszen az csak kezdet volt. Felséges bevezetés. A folytatását már nem egyszerű evangélisták írták meg, hanem komoly tudósok; történetírók ; népek, nemzetek múlt küzdelmeinek ismerői. Talán hitetlenek és mégis nekik is foglalkozniok kellett azzal a királyi diadalűttal, a mely két évezred világtörténelmi alakulásai, harczai között Jézus diadalmas bevonulását jelenti és olyan virágvasárnapi ünnepet teremtett, a melyhez hasonlót még elképzelni sem tudunk. Micsoda forrongásokat váltott ki a lelkekből; milyen fényt árasz* tott egy-egy korszak életére; hogyan törte össze a gonoszság hatalmát; hányszor megakadályozták előhaladásában ... Ki tudná azt leírni? De mindenkoron királyi diadalát volt. Mindezt így tudva, önkéntelenül is azt kérdezzük, hogy hát a XX. század emberének, társadalmának van-é igazi virágvasárnapja ? Hogyan volna, a mikor már igazi vasárnapja sincs! Hiszen látjuk, hogy a hétköznap tülekedésével, gondjaival, szomorúságával lett teljessé még a vasárnap is; vagy pedig hiábavaló szórakozások, mulatozások napjává tették azt. Fájó szívvel győződünk meg az egyházi élet inegerőtlenedéséről és hogy a krisztusi eszményektől való elszakadás hihetetlen mértékben megnövekedett. Halljuk a tömegek sivár, szeretetnélküli beszédét; a rombolás, pusztulás minden vonalon szemünkbe tűnik. Bevonulhat-é a Megváltó a lelkekbe, ha gyűlölet fogadja; ha elnémul az üdvözlő ének : „Áldott, a ki jő az Úrnak nevében" ?! De a Megváltó mégis diadalmenetben közelít a magyar tájak felé. A királyi diadalát itt vonul el előttünk. Jön a Megváltó; és a mint látja, hogy mennyi a szomorúság . . . hogy nincs igazi virágvasárnap: [szerető szóval hív bennünket, hogy újult erővel, lelkesedéssel készítsük az útat, hogy a magyar nép lelkét Isten templomává emelje! A mint így elmélkedésünkben visszatekintettünk a múltba; a mint elgondolkoztunk a jelen bajain : ugyanakkor lehetetlen, hogy a jövőre is ne gondoljunk. Érdekes alakulások várhatók. Messze-világok tájain, pogány népek körében ébredés mutatkozik. A külmisszió hatalmas tényekben mutatja be, hogy a virágvasárnap ott is megkezdődött. Megzendült ottan is — és úgy látszik5 mindig nagyobb erővel fog hangzani: „Áldott, a ki jö az Úrnak nevében. Hozsánna a magasságban." Jézus diadalútja ez a világban! Virágvasárnap ! (bj.)