Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-15 / 11. szám

fécziaszerű mondás a jelszava: „Evangelizálni a világot még ebben a nemzedékben!" S ez nem puszta jelszó. Százával mennek évről-évre a végzett diákok a pogány világ milliói közé s ezrével viszik őket Krisztus diadalmas rabságába. Ehhez a fölséges, nagy misszióhoz gyűjt katonákat a mi diákszövetségünk is. Ilyen katonatoborzók a nyilvános gyűlések, köztük a teaestélyek is. * Ezen az estélyen is akadtak újonczok. Nem is csoda. A maga egyszerűségében is olyan fölemelő volt az egész. Az elején ének, ima volt. Majd megszólal az elnök erélyes, mégis kedves szava: „Gólyák! teát fölszolgálni!" Hamarosan fölállnak helyeikről a gólyák: az első évesek, eltűnnek a szomszéd szobában s nemsokára visszatérnek párolgó teáskannákkal. Máris öntögetik a teát a csészékbe. Mindezt olyan kedvességgel, olyan természetességgel végzik, mintha az egyetemi hallgatósághoz valóban hozzátartoznék a fölszolgálásban való foglalatoskodás. A kedves hangulatban folyó teázás után előbb egy humoros előadás következik a nyári gyűlés sátorkészítéséről. De a jókedv hamarosan komolyra fordul. A Diákszövetség egyik vezetője, az elmúlt napok rémes erkölcsi tragédiájával kapcsolatban, reávetiti a fényt az erkölcsi tisztaság kérdésére, melynek hazug leplét néhány napra föllebbentette ez a tragédia. Szavai belemarkolnak a jelenlevők szivébe, lelkiismeretébe. A végén nem hángzik taps. Fölállnak az ifjak s fölhangzik ajkukon az ének : „Föl barátim drága Jézus zászlaja alatt ..." Úgy hangzik, mint a leghatalmasabb, legegyetemesebb bűn ellen harczra kész sereg diadalmas harczi riadója! . . . Egy másik előadás még jobban megragadja a lelkemet. Egy tanárjelölt (tehát nem lelkészi egyén I) bibliamagyarázatot tart a Krisztusban elrejtett életről. Meggyőződéstől izzó szavakkal, megragadó erővel beszél előbb a mi elrejtett emberünkről, majd a Krisztusban való elrejtetés áldásairól, örömeiről. így valóban csak az tud beszélni, a ki önmaga is érzi azokat — s a ki, ha nem mondaná is meg, akkor is kiérezuők szavaiból, hogy volt idő, a mikor nem érezte azokat . . . Ilyenek az evangéliumi keresztyén diákmozgalom legfényesebb diadalai. A hitetlenség, a kétkedés vagy a legjobb esetben a közöny világából fölemelik egyetemi-és főiskolai ifjainkat egy magasabb, egy tisztább világba s igazi „királyi papsággá, szent néppé" avatják őket. Életük példaként világít, szívükben olthatatlan lánggal ég a vágy: agyukkal, két kezük munkájával, áldozatkész szeretetükkel szolgálni a földi és a mennyei hazát! így nőnek ebben a légkörben az új Magyarország új típusú protestáns úri emberei 1 Egy kedves est emlékével s egy erős reménysugárral gazdagabban tértem én is haza. Oly jól esik a sok csüggesztő jelenség után éreznünk, hogy — hajnallik már! Dr. K. L SZOCZIÁLIS ÜGYEK. A népesedés problémája. A Magyar Tudományos Akadémia márczius 8-iki ülésében Bernát István felolvasást tartott a nemzetek fejlődése szempontjából oly fontos népesedési kérdésről. Támaszkodva Wolf Gyula boroszlói egyetemi tanár, Leroy Beaulieu és az angol Hubbard, nem kevésbbé Werner Sombart adataira, kimutatja, hogy a születések apadása nemzetközi jelenség s hogy a társadalmak felfogását átható kapitalizmus erősen befoly a népesedés irányítására is. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a falusi, tehát kevésbé vagyonos és értelmileg is alantabb álló népnél a szaporodás nagyobb, mint a városi népesség körében. A városi népesség rétegei szinte versenyeznek az apadó szukkresztencziával. A felsőbb rétegek élvezetvágya és a gyári munka eredménye hasonló. A születések csökkenése feltűnő a kultura embereinél, a színészeknél, a művészeknél, bürokratáknál és a szabad pályák művelőinél. A kereső nép számának növekedése még jobban apasztja a gyermekek számát. Sorra véve Európa országait, szinte mindenütt bebizonyul, hogy a vagyon, a jólét és szellemi műveltség nem hat előnyösen a népesedésre, sőt ennek épen ellenkezője áll. Leroy Beaulieu szerint a jólét bizonyos fokán a demokratikus gőg, az önzés s a régi erkölcsök elhagyása egyengeti a népesedés megakadályozásának útját. Hubbard és Wolf a szocziálizmus eszméinek terjedését okolja. Hazánkban a zsidóság legújabb fejlődése bizonyít ez állítások mellett. Ez a szívós és bizonyos tekintetben bámulatos faj az utolsó 50—60 évben nemcsak óriási vagyont tudott szerezni, hanem nagy részük természetes tehetségét a művelődés segélyével fokozta is. A vagyon és a műveltség megszerzése után azonban a zsidóság elveszti a mi sokáig ereje és büszkesége volt: a prolificzitást. Dr. Ruppin szerint Bulgária és Románia kivételével a más hiten levőkre több születés esik, mint a zsidókra. A mily mértékben emelkedett a mult században a zsidók vagyonossága, ép oly aránjban csökkent a születések száma. Kovács Alajosnak a Közgazdasági Szemlében közölt tanulmánya szerint az izraeliták nagy természetes szaporodása megvolt a 90-es évek végéig, az emanczipáczió által teremtett megváltozott viszonyok hatása alatt természetes szaporodása rohamosan csökkent. Ennek két oka a zsidók városba tódulása és a vagyoni kulturában való emelkedésük. A Sionizmus egyik vezető szelleme Max Nordau is hirdeti, hogy a gyermektől való idegenkedés az egyén jogainak bátrabb érvényesítéséből fakad, a mi maga a haladás, a művelődés. Felolvasó megállapítja, hogy a vagyon és művelődés, melyeket a közfelfogás a haladás legbiztosabb emeltyűinek, sőt magának a haladásnak tart, a népesedés tekintetében ellentétben állanak a nemzetek érdekeivel. Az orvoslást Leroy Beaulieu adminisztratív intézkedéseken kívül a régi, egészségesebb erkölcsökhöz való visszatérésben keresi. Wolf a sok gyermekes