Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-15 / 11. szám

— főiskolai nőhallgatónak nynjt ev. ker. légkörű meleg szállást. De még többre, még nagyobb dolgokra van szükség, olyan otthonok százaira, a hol a jelszó ez: Az Úrnak félelme, minden bölcsességnek kezdete! P. KRÓNIKA. A Népszava könyvkereskedése. Néhány hét óta pompásan berendezett, előkelő könyvkereskedés kirakata „vöröslik" az Erzsébet-körút fényes üzletei között. A Népszava íiókkiadóhivatala, a szocziáldemokraták nagyszabású könyvkereskedése az. A kirakatban a főhelyen Mars mellszobra, körülötte pedig a propaganda és tudományos munkák százai. Néhány év óta pedig, mint tudjuk, nem kisebb fénnyel, sőt sokkal nagyobb arányokban ott terjeszkedik a Szent Istvántársulat hatalmas könyvkereskedése is a másik legforgalmasabb útvonalon, az Egyetem-téren. Egy kiváló theologus írja valahol, hogy három nagy önálló világnézet mérkőzik egymással napjainkban: a róm. katholiczizmus, az új pogányság (többféle formában) és a kálvinizmus. Az első kettő már bámulatos szívóssággal tolja előre a maga hadállásait. Ezek a fényes kirakatok is azok. Es mi? Elszomorodik a szívünk, valahányszor meglátjuk őket, de még inkább, mikor arra gondolunk, hogy vájjon lesz-e nekünk egyhamar ilyen könyvkereskedésünk, ilyen előkelő helyen s ilyen nagy arányokban berendezve . . . ? Oh, hová hanyatlottál magyar református egyház, hogy leghatalmasabb fegyvereidet, a nyomdákat, a sajtót, a tollat és a könyvet, mindenféle modern szellemi mérkőzés egyedüli eszközeit, ennyire kicsavarhatták a kezeidből?! TÁRCZA. Egy diákszövetségi est benyomásai. Feledhetetlen nyomokat hagyott a lelkemben a budapesti Ker. Diákszövetség márczius 7-iki teaestélye. A Diákszövetség, sok egyéb összejövetele mellett, minden hét szombatján rendez nyilvános, toborzó jellegű gyűlést. A hónap egyik szombatján teaestély keretében szokták megtartani ezt a nyilvános gyűlést. Kíváncsi voltam rá: milyen is lehet az a teaestély, a mit a diákok rendeznek önmaguknak? * Már maga a külső kép is megragadó. A ref. főgimnázium díszterme telistele egyetemi és főiskolai hallgatókkal. Egy részük már el se fér az ízlésesen megterített nagy asztaloknál. Önkéntelenül is emlékezetünkbe idéződik a nemrég lezajlott diákmozgalmak ifjúságának képe. Voltak akkor is összejövetelek. Ennél sokkal népesebbek is Voltak akkor is diákvacsoránk, az ú. n. „kuruczvacsorák". A közélet vezetőférfiai közül is többen megjelentek azokon. Százakra menő ifjúság szállta meg többször a Diák Menza nagytermét. De míg ott boros- meg söröspoharak állottak az asztalokon, itt fehér teáscsészék . . . Eddegélés, iddogálás közben, hangos dikcziózások során tanácskoztak a haza sorsának jobbrafordulásán. Ezeknek az ifjaknak is az a vágya, a mi azoké volt: hogy hazánk sorsát jobbra fordítsák. Csak az eszközeik mások! S a nélkül, hogy kicsinylő bírálatot akarnánk mondani a letűnt hazafias mozgalmak ifjúságáról, nyíltan megmondhatjuk, hogy ezek az ifjak — véleményünk szerint — közelebb járnak a kitűzött közös, nagy czélhoz. Amott tüzes, hazafias szónoklatok lelkesítették az ifjakat. Itt is hangzanak el beszédek. De egészen másfajták — pedig ezekben is gyakran előfordul a haza szó. Ott is énekeltek, itt is énekelnek. Ott a tárogató búgó, viharzó hangja is beleszólt, itt a zongora vagy a harmónium igénytelen hangja kíséri legföljebb. Amott lelkesítő kurucz- és hazafias dalokat énekeltek, itt lágy dallamú vallásos énekeket. Itt is jókedv uralkodik az ifjak közt, mint amott. Valami mégis van ezeken az összejöveteleken, a mi nem volt amazokban. Nem más az, mint az imádság lelke, mely imára kulcsolja kezeiket az összejövetelek elején meg végén. S ezért más ezeknek a teaestélyeknek a vége, mint amazoké volt. A lelkesült ifjúság amott a vacsoráról kijövet nem tért még haza. Jórészük fölkereste a kávéházakat és — sajnos — sokan még onnan sem tértek egyenesen haza ... Ez az ifjúság szép csöndesen elmegy haza. Otthon lefekvés előtt előveszi a bibliáját, elolvas belőle egy részt és imádkozik . . . S a másnap délelőtt az előadó termekben találja a mi ifjainkat . . . Hogy megfordult a világ kereke ilyen rövid idő alatt! Ki hitte volna még 8—10 éve, hogy így is lesz?! Milyen kevesen gondoltak akkor még arra, hogy így is lehet szeretni és szolgálni a hazát ?! * Mi is történt? Járt itt egy lánglelkű apostol a tengerentúlról. Egy második Pál. A XX. század Pálja, a ki bejárja a világ diákjait Jokohámától Sanfranciskóig. Szól nékik vágyaikról, eszményeikről; az azok felé törésben lelküket, kezeiket, lábaikat lenyűgöző bűnről; az annak hatalmából kiszabadító erőről; az egy szükséges dologról ; a mindnyájunkat megtartó, életet adó örök szikláról: Jézus Krisztusról. S a merre jár, a jövő oszlopainak, a diákoknak a százai állanak Krisztus zászlaja alá. Bibliaolvasó-körökbe gyűlnek s nap-nap után olvasgatják az „Elet Könyvét". Ebből új élet ereje árad feléjük. Ez az erő addig nyugtalanítja őket, míg barátaik közt csak egy is akad, ki nem tart velük. így nő ez a diadalmas tábor, melynek az a pró-