Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-08 / 10. szám

de a lélek is elfárad és könnyen enged azoknak a hamis, dekadens áramlatoknak, a melyekre az ifjú lélek a legfogékonyabb. így fogunk nevelni egyházunknak hű fiakat, de fogunk nevelni becsületes, megbízható iparossegédeket, a kiket a szakszervezetnek jelszavai nem fognak csábítani és fogunk nevelni egy olyan iparososztályt, a mely örömmel fog szolgálni az egyháznak ós hazának egyaránt. A nagy fáradsággal alapított, sok költséggel létesített Tanonczotthon ötödik esztendejében íme teljesen betelt s ma már csak a kilépők helyére lehet újakat felvenni. Itt az idő, hogy gondolkozzunk egy másik tanonczotthon létesítéséről a város valamely más részében és itt az idő, hogy városi egyházaink hasonlók teremtéséről gondolkozzanak. A budapesti ref. egyházra méltán tekint az egész ország, mert ennek vezetősége a hívek támogatásával jó példával jár elől és nem elégszik meg a hitélet, a vallásos oktatás fejlesztésével, de messze azon túl a keresztyénszocziális munka szolgálatába áll, hogy az élet üterén tartsa igazán kezét és szeretet intézményekben, szoeziális alkotásokban is keresse az utat az egyház tagjai jólétének emelésére. Ezzel egyúttal az egyházépítő, népmentő és magyarságot erősítő munka szolgálatába áll oda, és pedig önkéntesen, önzetlenül. Azt a megbecsülést, a mi már-már gyengülni kezdett, csak ily módon lehet visszavívni és épen az ilyen intézményekkel lehet legbiztosabban megtartani. Igen, a sok jelszó közül azt kellmegragadni a kálvinista egyházaknak, a mi a legfontosabb, a mely Kálvinnak volt a jelmondata : „Mindent egyedül Isten dicsőségére!" s akkor bizonyos, hogy a magyar kálvinista egyház nagy és dicső jövőnek nézhet elébe! {phz.) MISSZIÓÜGY. A magyar cserkészmozgalom jelenlegi helyzete. Megemlékeztünk már hónapokkal ezelőtt lapunk hasábjain arról az ideálisan szép és mégis oly gyakorlati mozgalomról, melyet boy scout intézmény néven mindenütt a világon ismernek s melyet hazánkban is meghonosítottak cserkész, illetve cserkészőrszem czírnen. Minket a mozgalom közelebbről is érdekel és pedig két okból. Először azért, mert az angol boy scout-mozgalomban élénk, értékes és mély jelentőségű tevékenységet fejtenek ki az egyházak és a Y. M. C. A. serdülő alosztályok, másodszor azért, mert hazai mozgalmunk megindításában a Budapesti Református Ifjúsági Egyesület alapvető és nagyhorderejű munkát végzett. De különben is a mozgalom oly szép czélt tűzött ki maga elé, hogy e két körülmény tudása nélkül is megérdemelné figyelmünket. Nem kevesebbet akar, mint a 10—18 éves fiúkat testben, lélekben ép, egészséges, edzett, hazájukat szeretni akaró és tudó, kötelességeiket híven teljesítő jó polgárokká nevelni. A próbaidős szolgálat leteltével a cserkészújoncz, mielőtt megkapná a magyar szent koronával ékesített liliomos jelvényt, fogadalomban becsületére fogadja, hogy teljesíti kötelességeit, melyekkel Istennek, koronázott királyának és hazájának tartozik. Megfogadja, hogy mindig készen áll segíteni másokon. Megfogadja, hogy megtartja a cserkészek becsületességet, hűséget, szolgálatkészséget, szeretetet, tisztaságot parancsoló törvényét. Az angol mozgalom kifejezetten valláserkölcsi és nemzeti alapokon nyugszik. S nem kétséges, hogy ebben van az ereje és értékessége. Nálunk mindjárt e lényeges vonások kidomboritásánál, helyesebben egyszerű hangsúlyozásánál nehézségek merültek fel. S a nehézségek közül nem az a súlyosabbik, a melyik onnan ered, hogy vallásellenes irányzatok akarnak érvényesülni a mozgalomban, melyek tisztán morális alapokat akarnak elismerni. Miután a magyar mozgalom csapatai túlnyomóan iskolai csapatok lesznek, — hogy ez szükséges és helyes-e, most ne vizsgáljuk—ilyen irányzatok amúgy sem érvényesülhetnek, illetve ilyenek előnyomulása ellen maga a közoktatásügyi kormány intézkedhet. A komolyabbik baj ennél a kérdésnél az, hogy csak kevesekkel lehet megértetni hazánkban azt, hogy a valláserkölcsi alap nem jelent felekezetieskedést. Alig indult meg a Magyar Cserkész-Szövetség munkája, máris felhangzott ellene a felekezetiség vádja. Tudjuk, hogy ok nélkül, mert hiszen a Magyar Cserkész-Szövetség munkájának ép az volt az egyik nagy értéke, hogy — az országos mozgalom megindítása mellett — mindjárt az első kezdetek idején testvéri megértésben kapcsolta össze a különböző vallásfelekezetek szervezetei által megindított csapatszervezéseket is. E csapatok között félreértés, széthúzás vagy ép gyűlölködés nem volt, legfeljebb nemes verseny. S a vezetők ép azt akarták egyetértő ténykedéseikkel megmutatni, hogy a mozgalom keretein belül minden értékes tényező együttmunkálkodása lehetséges, ha jó és becsületes munkát akar végezni. Ezen az alapon történt azután a Magyar Cserkészszövetség egyesülése az Országos Cserkészőrszem Szövetség keretében a Magyar Őrszem-mozgalommal. Az ifjúság ügyéről volt szó, melynek egységes irányítás mellett lehetséges csak a testvéri közösségbe olvadás. A vezetők nagy tapintattal és megértő lélekkel túltették magukat a nem kis nehézségeken s megcsinálták az új központi szervet, mely ellen a felekezetiség vádja immár semmiféle okból, még félreértésből sem hangozhatott. A nehézségek azonban ezzel nem múltak el. Egyfelől, mert az új alakulat állami elismerése hónapok óta húzódik s csak ép most került a dolog oda, hogy a kultuszminisztérium megbízásából az Országos Testnevelési Tanács e czélra kiküldött szakbizottsága letárgyalja a szövetség alap- és szervezési szabályait s a jóváhagyás iránti javaslatait megtegye. Másfelől, mert most ép oly alaptalanul, mint az első alkalommal a felekezetiség kérdésé-