Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-08 / 10. szám

vei, újabb váddal iletik a meg nem értők s a megérteni nem akarók a cserkészmozgalmat. Azt fogják rá, hogy iskolaellenes, hogy a fennálló tanítási rend, a hivatalos oktatószemélyzet ellen izgat s az iskolai fegyelmi szabályok megsértésére buzdítja a fiúkat. A vád kettős gyökérből vél táplálkozhatni. Az egyik az a tény, hogy a Cserkésszövetség lehetségesnek tartja, hogy olyan iskolai csapatoknál, a hol elegendő vezető a tanári testületből ki nem kerül, természetesen az iskola felügyélete és ellenőrzése alatt, az általa választott nem tanári munkaerők is munkába álljanak a csapatok vezetésénél. Nem valami „külső világosságról", valami „külső" világosság befogadásáról volna itt szó, hanem csupán arról, hogy, ha lehetséges, minél több fiú előtt nyíljék alkalom a mozgalomban való részvételre. S mivel ez a vezetők számától függ, ha arra szükség van, semmi ok nem hozható fel az ellen, ha az iskola munkaerőinek számát megszaporítja olyan munkaerőkkel, kiknek egyéni rátermettségét, alkalmasságát különben is ismeri, mert az illető — mondjuk — éveken át tanítványa volt, vagy például részt vett olyan társadalmi mozgalmakban (szabad liczeum stb.), a melyben a tanári testület is intenzív munkát fejt ki épen az adott esetben. Itt tehát nem annyira ráerőszakolásról, mint egy kellő körültekintéssel jó eredményre vezető modus vivendiről van szó. A másik állítólagos támadása az iskola ellen az, hogy iskolán kívüli tényezők által szervezett csapatokba iskolai növendékeket is vesznek fel, kik így kikerülnek az iskola irányítása alól, sőt egyenesen iskolaellenes magatartásra neveltetnek. Nem akarjuk ezzel szemben azt hozni fel, hogy a cserkészet a fiúnak azt a szabad idejét foglalja le — különösen a nagy nyári vakácziót —, a mely alatt az iskola üdvös ellenőrzését és felügyeletét eddig sem érezték; nem hangsúlyozzuk azt se, hogy a társadalmi tényezők eddig is foglalkoztak azokkal a fiúkkal, a kikből most cserkészcsapataikat megszervezték; nem említjük azt sem, hogy az itt munkálkodni akaró tényezők munkájának értéke nyilván áll minden tekintetben minden őszinte szemlélő előtt, csupán azt jegyezzük meg, hogy a cserkészmozgalom nem az iskolák mozgalma, legalább is nem helyes, ha csak az iskolák mozgalma. A cserkészet jó polgárokat a magyar hazának jó hazafiakat akar nevelni minden rendű és rangú serdülő ifjúból. Ebben a nemzetnevelő munkában helyet kell biztosítani minden olyan tényezőnek, mely a czél érdekében értékes munkát végezhet. Az a szervezési mód, hogy a szövetség keretén belül a középiskolákban alakuló csapatok ügyeit teljesen önállóan, csupán középiskolai tanárokból alakuló intézőbizottság intézi s hogy ugyanilyen szerv vezeti a munkát az egyéb iskolákban, hogy végül a szövetség munkája a magyar kir. kormány felügyelete alatt áll: elég garanczia külsőképen is arra, hogy itt semmiféle értéktelen és üres „ ellenségeskedés "-nek nem nyílik tere, Értékes társadalmi tényezők meg nem becsülése azonban csak széthúzáshoz vezethet, a miben pedig az ifjúság igazi barátai nem vehetnek részt. Mert nem elég azt mondanunk, hogy az ifjúságé a jövő, hanem egyfelől biztosítanunk kell azt, hogy ez a jövő olyan legyen, a melyikben annak az ifjúságnak érdemes és lehetséges lesz dolgoznia, másfelöl alkalmassá kell tennünk az ifjiíságot arra, hogy akkor, amikor ideje elérkezik, tudjon és akarjon jó munkát végezni. Nem áltatom magamat azzal, hogy a cserkészet önmagában képes ezt az alkalmasságot kifejleszteni ifjainkban, de az bizonyos, hogy ha a cserkészmozgalom kiépítése körül összefognak megértő szeretettél mindazok, a kik egyfelől felelősséget éreznek serdülő ifjainkkal s bennük a jövendő Magyarországgal szemben, másfelöl a kik hivatásuknál fogva tényleg felelősek az ifjúságért, akkor a magyar cserkészmozgalom a maga szép eszmei tartalmával és gyakorlati értékeivel olyan hatalmas tényezője lehet egy nemzeti újjáébredésnek, a milyen az ifjúsági mozgalmak körében ínég nem volt tapasztalható. És tulajdonképen ezen fordul meg minden : ha megértő szeretettel és valóságos nemzeti öntudattal összefognak. Megértik, hogy itt nem turistáskodásról, nem sportról, nem tornáról, nem táborozásról, szabad levegőn tartózkodásról, vagy ügyességfejlesztésről, hanem mindezekről a gyakorlati értékekről is, de azonkívül és mindenekfelett jellemnevelésröl, nemcsak ügyes és testben, de lélekben is ép, jó polgárok neveléséről van szó. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni itt azt a jóslatszerű megérzést sem, melyet a mozgalom egyik lelkes ifjú vezető tagja őszinte belső meggyőződéséből hangoztatott már a magyar mozgalom kezdetén akkor, a mikor a mozgalom keretében megértő szeretettel találkoztak olyan tényezők, a kiket százados előítélet választott el addig. S ez a meggyőződés az, hogy nem tudhatjuk, vájjon nem ez-é az utolsó alkalom nagy komolysággal és nagy szeretettel összefogni egy nagy és igaz nemzeti ügy, mindnyájunknak ügye, hazánk jövője érdekében ? De lépjünk közelebbi munkatereinkbe s ott értsük meg a hívó szót. Ily értékes mozgalomból nemcsak nem hiányozhatnak, de szinte vezetöszerepet kell játszaniok protestáns iskoláinknak s egyéb, az ifjúság nevelésével foglalkozó tényezőinknek. Álljanak tehát munkába Eperjes és Székely -udvarhely nyomán többi protestáns központjaink is, a munka nyomán majd jő a megértés is s egy valóban értékes, nagy nemzeti mozgalomnak, sőt talán a közel jövőben mindnyájunknak jelszava lesz az élet minden vonatkozásában oly kitűnően és nemesen alkalmazható, de ma még oly kevesek által megértett és megbecsült jelszava cserkészifjainknak, a „Légy résen!" Öreg cserkész.