Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-08 / 10. szám

ségével, id. Viktor János, zilahi Kiss Miklós, Berky Lajos s több buzgó egyháztag, számos iparos feleségestől, családostól, Rau Lina a Lorántffy Zsazsánna-Egylét képviseletében, a Kálvin-Szövetség részéről e sorok írója, sok ifjú és leány ós egy kedves vendég: Münstermann Győző, Kolozs r. t. város polgármestere, végül természetesen a 65 iparostanoncz, Herényi János presbiter, az otthon lelkes gondnoka és Gál Lajos felügyelő-lelkész. Az emeleti hálótermek egészen átváltoztak; terített asztalok vártak a barátságos otthonban a gyülekező vendégekre s az otthon lelkésze és gondnoka örömtől ragyogó arcczal fogadták az érkezőket, a kik hívásukra és sok munkával, nemes igyekezettel előkészített estélyükre íme megjelentek. A 37-ik dicséret eléneklése után Kovács Emil buzgón imádkozott a helyzethez ós az alkalomhoz mérten emelkedett ós meleg szavakkal, majd Herényi János üdvözölte a megjelenteket és ismertette a Tanonczotthon czélját, szervezetét, működését; örömmel mutathatott rá arra a 65 ifjúra, a kik egészségtől duzzadó, ragyogó arcczal, tisztes ruhákban, jól ápoltan állottak a'közönség előtt. Herényi János, a ki teljes ideálizmussal állott a tanonczok ügye élére, a magyar kálvinista iparos igaz ideálizmusával mutatott rá a fiúk előtt arra, hogy nem a bérharcz ad örömöket és még csak nem is a bér az igazi jutalma az iparosnövendéknek, hanem áz az öröm, a mit alkotásában a munka elvégeztével lát, mert ez emeli magasra a lelket; és soha sem lehet jó iparos abból, a ki egyedül a pénzre és egyedül a bérre néz. Jó, becsületes iparosok azok lettek és azok járnak elől jó példával, a kik hivatásszerüleg és szeretettel végzik munkájúkat, Végül rámutatott a Tanonczotthon eredményeire és bemutatta Kelemen Pál 8 hónapos tanonczot, a ki lévai Lakos Lajos gyárában dolgozik és a kit a lakatos ipartestület bronzéremmel tüntetett ki, a mit ünnepélyesen adott át a méltán örvendező ifjúnak ; jelentette, hogy a mai napon szabadult fel Böröndy István, szintén lakatostanoncz, a ki a lakatos ipartestület részéről ezüstéremmel jutalmaztatott. A szónoki hévvel előadott beszéd elragadta a hallgatóságot és emelkedett a hangulat, a mikor a Tanonczotthon énekkara a Hozsánnából „Oh Ábrahám Ura ..." kezdetű szép éneket adta elő harmónium kísérete mellett, Nagy Sándor postafelügyelő vezetésével, a ki őszülő fővel szintén e nemes ügy szolgálatába állt és önként nagy fáradsággal buzgólkodik azon, hogy az ifjakból alakított énekkar emelje azoknak szívét, nemesítse lelkét és egyúttal ilyen ünnepi alkalmakkor gyönyörködtesse a közönséget. Ezután szeretetvendégség következett s a tanonczfiúk szolgáltak fel. Mindenki igazán jól érezte magát ebben a kedves társaságban s méltán lelkesült az eddig hallottakon. Bálint Aladár és Stein Béla czimbalmon és klarinéttal magyar népdalokkal fűszerezték az esti összejövetelt, majd dr. Pruzsinszky Pál theol. tanár vezetett minket a múltba vissza, a magyar reformátorok idejébe, ismertetve Sztáray Mihálynak életét s hogy miként lett az egykori francziskánus barátból, a mohácsi csatában elesett Pálóczi püspök titkárából, a Páduában magas műveltséget nyert ifjúból zaklatott életű, munkás, szervező és folyton prédikáló magyar reformátor. Csak egy levél áll rendelkezésre az ő reformátori működésére vonatkozólag, de ez az egy levél bevilágít a reformáczió nagy korára és magára Sztárayra, a ki 120 egyházat szervezett Baranyában a törökdúlás idején, a mikor annyi ellensége volt a magyarnak. A Dráva mellékét mindmegannyi védvárakkal bástyázta körül, hogy éljen és álljon a magyar. Ez az a sokat dúlt vidék, a hol az ellenreformáCzió is ugyancsak csapkodott a kálvinista egyházakra s a hol a híres talpas templomokat eszelték ki ellenszerül, hogy azokat gyorsan szétszedhessék és újra összerakhassák és a melyeknek utolsóját a mult évben bontották le Kemsén, hogy helyette most már kőből épült házban tiszteljék az Istent és hirdessék az evangéliumot. Vájjon a késő utódok gondolnak-e Sztárayra? És mégis, vájjon nem az ő lelke hat-e mai napig is Baranyában, a hol újra megindult az egyházépítő,-a a népmentő munka, hogy újra megerősítsük azokat a bástyákat, a melyeket Sztáray alapított? Majd bemutatott Pruzsinszky néhány éneket, a melyeket Sztáray szerzett ós néhány zsoltárfordítást, a melyeknek zamatos magyarságában gyönyörködtünk. Végül rámutatott arra, hogy mi vezette Sztárayt és a többi reformátorokat arra, hogy kényelem helyett egy zavart, bizonytalan és folytonos küzdelmekkel járó életet válasszanak? Áz a lélek volt az indító erő, a mely Saulból Pált teremtett, az a lélek, a mely folyton dolgozik és a mely nélkül a magyar kálvinista egyház ma sem teljesítheti feladatát. De íme előtte állnak az áhítatos lélekkel hallgató tanonczok, a kik bizonyságai annak, hogy ez a lélek ma is él, ma is munkálkodik és ma is egyházépítő, egyházéltető, szocziális és keresztyén alkotásra vezet. Lelkesedéssel hallgattuk mindnyájan Pruzsinszkyt, a ki egy fennmaradt levélből is egy nagy kornak a képét tudta elénk varázsolni. Lebilincselte lelkünket és hálára keltette szívünket a reformátorok iránt, egyben reményt keltett s munkára biztatott a szebb jövőért való küzdelemért, Herényi Tilda adott elő ezután bájosan két, a szavalót erősen megpróbáló költeményt, végül Nagy Sándor, a Skót Misszió segédlelkésze bibliát magyarázott, az Istenszeretetet oltva erőteljesen mindnyájunk lelkébe. Imája után a közönség a 135. zsoltárt énekelte és egy igazán hangulatos, kedves este emlékével oszlott szét. Ünnepnap volt ez a nap a tanonczifjaknak, de meleg, szép ünnep volt mindnyájunknak, mindazoknak, a kik ezen résztvettek. Szükséges, hogy az Otthonban nevelt ifjak lelke ne csak a vasárnapi elmélkedésekkel, ne csak a mindennapi imával, hanem ilyen kedves s a közönség figyelmét rájuk terelő összejövetelekkel mindinkább csiszoltassék és a heti munkában elfáradt test igaz lelki örömök nyerése által megaczéloztassék. Ez az igazi evangéliumi vezetés, a mi nélkül a test enged