Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

lesztési költségeire 1910 K adomány gyűlt össze s 241-en léptek be újonnan előfizetőink sorába. De felhívásaink sem maradtak érdeklődés nélkül s a különböző czélokra küldött kisebb-nagyobb adomány mellett az árvízkárosult ref. egyházak részére 1700 K-án felüli adományt juttat­hattunk olvasóink, barátaink jókedvű adakozásából. Lapunk szellemi és tartalmi színvonalát igyekez­tünk a régiek példaadása nyomán, az új kor kívánal­maihoz és programniunkhoz képest emelni s lehetőleg teljessé s a világiakra nézve is érdekessé tenni. Azt hisszük közeledtünk ahhoz, a mit elérni kívántunk: ki­merítő, rövid czikkekben felvetni, kifejteni a legfontosabb egyházi, iskolai és szocziáiis kérdéseket s híradásunk­ban, ismertetéseinkben, czikkeinkben a napi események­kel lépést tartani. A kritikát olvasóinkra bízzuk s kérjük, mutassanak rá hibáinkra. Köszönettel és hálával fogadjuk. Programmunk a régi marad : szolgálni az egyete­mes egyházat, erősíteni a külföldi testvérekkel való ösz­szeköttetést, ápolni a felekezetek közötti megértést, fel­deríteni az égő sebeket s felvetni a bajok megszüntetésnek és az előrehaladás eszközeit. A szocziáiis jelentőségű kérdéseknek a jövőben is külön rovatot szentelünk. Jel­szavunk : küzdeni az egyházért és a népért! Szerettük volna lapunk előfizetési árát leszállítani, a mi azonban a megdrágult viszonyok közt lehetetlen volt. De lehetséges lesz, mihelyt előfizetőink száma to­vábbra szaporodni fog, ezért bizalommal fordulunk azok­hoz, a kik eddig is támogattak, támogassanak jövőre ezentúl is, s kérjük azokat, a kik egyházszeretetükről bizonyságot tettek, lépjenek be e lap támogatói sorába! A nagy munkát azonban csak úgy fejleszthetjük, ha jó munkatársaink vannak, jó munkatársak pedig do­táczió nélkül nem maradhatnak. Hálával gondolunk azokra, a kik eddig is önzetlenül czikkekkel, tudósításokkal gazdagították lapunkat és kérjük, ne vonják meg az önzetlen szellemi segítséget jövőre sem. Arra törekszünk, hogy mindenki, a ki szellemi munkát végez a köz érde­kében, tiszteletdíjban részesüljön, mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ezért óhajtunk épen fejlesztési alapot gyűjteni, a mire e helyen is szeretettel hívjuk fel olva­sóink figyelmét. A szerkesztőségben fontos változás áll be azzal, hogy dr. Kováts István februárban elfoglalja a theologiai tanszékét s ő lesz egyik társszerkesztő, a ki az admi­nisztratív ügyek intézését vállalta át. Belső munkatár­saink a régiek maradnak s Veress Jenő külföldi tanul­mányútja alatt e lap hasábjain számol be tapasztalatairól. Végül kiemeljük, hogy, bár a lap a Kálvin-Szö­vetség tulajdona és így e Szövetség ügyét külön rovatban is propagáljuk és bár a szerkesztőség a Kálvin-Szövet­ség czéljaival teljesen egyetért, sőt ezt a Szövetséget teljes szívvel és lélekkel igyekszik fejleszteni: mégis függetlenséget biztosított magának a közérdekű ügyek te­kintetében és minden czikkében, tudósításában egyéni felfogását, nézetét tükrözteti vissza. Ismételten felvilágo­sítjuk tehát olvasóinkat és laptársainkat, hogy nézetel­térések esetében egyedül a szerkesztőséget vonják fele­lősségre. Az 1914. évi előfizetéshez szükséges utalványlapo­kat mellékelve kérjük az előfizetési díj beküldését. (Akik már előfizettek, tekintsék tárgytalannak az utalványlap melléklését.) Hibáinkért, mulasztásainkért elnézést, a nagy. közös czélok eléréséhez, támogatást kérve, örömmel készüljünk új munkára, megújuló lélekkel és bízó hittel. Olvasóinknak, barátainknak s munkatársainknak az újévben erőt, egészséget, sok örömöt és áldásdús ered­ményeket kívánva, maradtunk szeretetteljes köszöntéssel Budapest, 1914. január hó 1. A szerkesztőség. A pesti e. m.-i Kálvin-Szövetség alakuló gyűlése f. hó 6-án d. e. 10 órakor lesz Gödöllőn. Erről lapunk jövő számában. Harmadik vallásos estélyiünk jan. 11-én, vasár­nap este 6 órakor lesz a kőbányai ref. templomban. Az estélyen Vargha Bálint ref. fŐgimn. tanár fog előadást tartani használatban lévő énekeskönyvünkről. Sebestyén Jenő pedig a Kálvin-Szövetségről. IRODALOM. Rácz Lajos : Rousseau mint moralista. Budapest (Hornyánszky Viktor). 1913. 64 lap. Ára? Kiváló sárospataki tanártársunk sokat forgolódik "Rousseau irodalmában. Nem egy becses adalékkal gaz­dagította már e téren bölcseleti irodalmunkat. Nagy nyelvismerete képesíti őt erre. Ez alkalommal Rousseaut, ezt a modern czinikus írót, mint moralistát bírálja az ,,Athenaeum" hasábjain és különlenyomatban. Közelebb­ről behatóbban vizsgálja az egyéni erkölcsiségről vallott felfogását; majd bemutatja őt, mint a társadalmi erkölcs bírálóját és reformátorát; feltünteti az ő gyakorlati er­kölcsiségét s az erkölcsi nevelésről szóló tanítását s végül az ő Kantra való hatását s az ő morális jelentő­ségét. Mi régebben ugyancsak e szemlében vallomásai alapján Augustinussal hasonlítottuk össze. Erkölcsi felfogása szoros összefüggésben van az ő vallásos felfogásával. S itt behatóbban ismerteti az ön­szeretet, istenszeretet, az erkölcsi ösztön vagy lelkiisme­ret, a szabad akarat s a boldogság érzelmét egymással való szoros összefüggésükben. Vallás- és morálbölcselete az egészség, szabadság és jó lelkiismeret fogalmában foglalható össze. Ettől függ az egyén boldogsága, a mely­lyel azonban épen Rousseau nem igen dicsekedhetett. Erősen moralizáló érzéke a társadalmi erkölcs bí­rálójává, sőt reformátorává tette. Itt mindenesetre a genfi s a párisi Rousseau között kell különbséget ten­nünk. A bajok forrása az egyenlőtlenség, mely a termé­szet evangéliumával össze nem egyeztethető. Azért hang­súlyozza : vissza a természethez! S itt Rousseau találó bíráló megjegyzéseket fűz kora kultúrájához. Szerzőnk müve 26 1. találó párhuzamot von Rousseau és Voltaire között, bár előbbi nem mindig és mindenben „őrizte

Next

/
Thumbnails
Contents