Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

meg az evangéliumi alapot". De azért csakugyan „nem volt ellensége a tudománynak s a művészetnek", hanem csak azok visszaéléseinek. A „természetszerűség" helyreállítása egyéni és társadalmi feladat, a melynek nevelő munkásságával Rousseau nagyhírű Emil-jében s a Contrat social-ban foglalkozik. De itt életével és cselekedeteivel nem mindig követte azokat az elveket, a melyeket oly nagy páthosszal hirdetett. Nem meggyőződésből vagy „önálló elhatározásból" hagyta el ref. egyházát és tért ismét vissza ugyanabba. Vallomásai farizeusi lelkületű embernek tüntetik fél úgy családjával, mint a társadalommal szemben. Gyermekeit lelenczházakban nevelteti s nagyszámú ellenségei, sőt szeretői hibáit is könyörtelenül kifecsegi. Csakugyan vizet prédikált s maga bort ivott. „Szívettépő fájdalmát és lelkiismereti furdalását" nem ismerem. Nagy emléket emelt neki Kant, kinek ethikai idealizmusa Rousseaura vezetendő vissza. A kötelességfogalomnak épen olyan rajongó hirdetője, mint Kant. E fejezetben szerzőnk találó párhuzamot von Rousseau és Nietzsche morálja között, a hol ellentétben a Jézus evangéliumában látja minden morál gyökerét. Ezen a. ponton az erkölcsi élet új értékelését vezette be s „egész gondolkozása s egész irodalmi munkássága ethikai természetű ". S végül túlzottnak tartom az érdemes szerzőnek Rousseauról szóló következő apotheozisát: „0 minden időkre ama szellemi hősök és próféták közé tartozik, a kik az emberiségnek új ideált, új evangéliumot hirdettek, amaz erős jellemű és meggyőződésű férfiak közé (vallomásai mást hirdetnek!), a kik hivatottaknak érzik maglikat arra, hogy az élet küzdő terére kiszálljanak és az emberiség javára munkálkodjanak. Ezen erkölcsprédikátori (jobban mondva: moralizáló) működése, kapcsolatban a keblében égő szent tűzzel, szent komolysággal (?) kapcsolatban ama törekvésével, hogy életét műveivel összhangzásba hozza s erkölcsi eseményeit — az excelsiort — életével és cselekedeteivel is illusztrálni, megvalósítani igyekezzék, minden hibáival, minden gyengeségeivel (a melyek igen nagyok voltak) kiengesztel s miként a maga korában hozzájárult az élet üdébbé, tisztábbá, nemesebbé tételéhez : érzése erejével, őszinteségével (az kevés volt benne), közvetlenségével, az igazság feltétlen követelésével ma is (?) felszabadítólag hat reánk, ma is arra tanít, hogy a jóság és boldogság forrását ne a külső életviszonyokban, hanem saját bensőnkben keressük, ma is azt hirdeti, hogy igazi haladás csak erkölcsi alapon lehetséges!" Ha a vallomások lelkének igazi tükörképei, akkor Augustinushoz való viszonyában azt tartom Haséval, a nagy jénai egyháztörténetíróval, hogy „Die Bekenntnisse des Augustinus sind die Bekenntnisse eines Gotteshindes, die Bekenntnisse eines Rousseau sind die Bekentnnisse eines WeltJcindes". Az ilyen karakter nem lehet morálprédikátor vagy erkölcsi reformátor. Elveinek ideálizmusával nem áll arányban az ő életének nagy gyarlósága. „Rousseau, mint moralista" sohasem lehet példányképünk. Dr. Szlávik Mátyás. Kálvin munkáinak újabb sorozata. A parókhiális könyvtárbizottság, mint tudjuk, elhatározta, hogy Kálvin munkái közül a legnagyobb jelentőségűeket ki fogja adni magyar nyelven. Három kötet már eddig is megjelent. Most dr. Antal Géza elnöklésével a Kálvinfordítók decz. 30-án Budapesten a Ráday-utczai theologia tanári szobájában ülést tartottak és összeállították azoknak a munkáknak a jegyzékét, melyeknek kiadását a parókhiális könyvtárbizottságnak ajánlani fogják. Az értekezleten dr. Antal Gézán kívül Czeglédi Sándor, Csizmadia Lajos, dr. Kováts István, lic. Rácz Kálmán, Pongrácz Jőzsef, Rabold Gusztáv, Sebestyén Jenő és dr. Tari Imre vettek részt. Az értekezlet megállapodott abban, hogy kiadásra ajánlja 1. Kálvin exegetikai munkáiból az egész Vj-Testamentom magyarázatai. Az 0 - T e s t a mentőmből Ézsaiás és a Zsoltárok könyvének magyarázatát. Az első kötet anyaga a Rómaiak és a Galatákhoz írt levél kommentárja már készen is van. Kiilöu sorozat fog kikerülni 2. a rendszeres theologia körébe vágó apróbb dolgozatokból. Egy másik sorozat 3. Kálvin politikai és egyházjogi munkáiból fogja főleg az ordonnance-ok gyűjteményét kiadni. Egy további sorozat 4. Kálvin válogatott leveleit közli, a legutolsó pedig Kálvin prédikáczióiból ad ki egy kötetre valót. Az egész vállalkozás, a már megjelentekkel együtt, 12—14 hatalmas kötetre van tervezve, úgy hogy el fog jönni az az idő, a mikor Kálvin annyiszor félreismert, s ma már oly kevesek által ismert szelleme remélhetőleg új erővel fog e fordítások útján érvényesülni a magyar ref. egyház életében. A Protestáns Szemle szerkesztésében, a Magyar Prot. Írod. Társaság őszi közgyűlésének határozata értelmében, mint már jeleztük is, változás állott be. A társaság ugyanis egy évre az ideiglenes szerkesztéssel dr. Ravasz László, kolozsvári theol. tanárt bízta meg. Az új szerkesztő most a magyar protestáns sajtó munkásaihoz felhívást bocsátott ki, a melyben új, eleven munkaprogrammot ígér s a lap egész beosztásában több változtatást óhajt keresztülvinni. A folyóirat élén első helyen közlendő meditáczió eszméje nagyon szép gondolat. Különösen helyes az apró megjegyzések rovatának kezdeményezése. Hisz egész sereg olyan kérdést vet fel a mi egyházi életünk, a melynek bő tárgyalására sem időnk, sem helyünk nincs, de amelyekről egy elevenen szerkesztett lapnak mindig el kell mondani röviden a maga véleményét. Azt az ígéretet pedig, hogy a szemle a lehető legszorosabb összeköttetésben akar maradni a modern élet kérdéseivel, a legnagyobb örömmel vesszük, mert ennek hiányát és egyszersmind szükségét éreztük eddig is a leginkább. A szerkesztőségi legközelebbi vacsora az új évben január 15-én lesz a szokott helyen. EGYHÁZ. Lelkészválasztás. A révaranyosi (felsőszabolcsi e. m.) ref. gyülekezet Lndman Lajos ottani segédlelkészt választotta meg lelkipásztorának. Templomszentelés. A debreczeni Árpád-téri templom felszentelésének napját a presbitérium jan. 18-ában