Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 7. szám

már e folyó évben a hit és szervezet („faith and order") feletti tanácskozás czóljából, hogy keressék azokat, a melyek egyesítenek és az egymás mellett való életet és egységes, tervszerű munkát lehetővé teszik. Az eszme már az edinburghi egyetemes ev. missziói konferenczián született meg. Az összes ker. egyházakhoz megy fel- és meghívás. Lesznek, a kik visszautasítják és még többen, a kik eleve is kimondják a szentencziát, hogy utópisztikus és nem lesz czélravezetŐ. De az eszme nagyszerű. Mi szeretettel és lelkesültséggel üdvözöljük. A keresztyénség egyetemes, nagy közös érdekeiről van szó és a megdicsőülés útjára induló Krisztus imájának megvalósulásáról: hogy mindnyájan egyek legyenek! P. KRÓNIKA. Megragadó képek. A mult héten egy kiválóan érdekes idegen, Evans parancsnok, a gyászos, de mégis dicsőséges véget ért Scott kapitány délsarki expedicziójának egyik oszlopos résztvevője jött ide hozzánk. Nagyszerű előadásban és még megragadóbb képekben vezérelt el bennünket, a kik ott voltunk az örök hó, jég és rettenetes viharok hónába. Szinte visszafojtott lélekzettel és szorongó érzésekkel követtük az emberi tudás és kitartás hőseit az úttalan utakon, a melyeken jártak. Áttörtek minden akadályon és czélhoz értek. Ott fenn a sarkon egymástól pár száz méternyi távolban, mint láttuk, két selyemzászló van — norvég és angol — és hirdeti az emberi tudomány, energia, igaz bajtársi megértés és érzés győzelmét. De láttunk egy más, még megragadóbb képet is : magas hó és jéghalmot, tetején hatalmas kereszttel, a Scott kapitány és két társának sírját ... Ez is győzelmet hirdet . . . Hősiesen haltak meg; ajkukon, szívükben imádság és üdvözlet volt. Azok a kemény emberek, mint hallottuk, ezerféle felszerelésükből nem feledték ki a Könyvet. A különböző csapatok vezérei, mint Evans mondotta, vasárnaponként istentiszteletet tartottak, felolvastak egy fejezetet a bibliából, énekeltek és aztán ott a vakító fehérség és nagy némaság birodalmában együtt csendesen imádkoztak. Megragadó képek: kereszt és biblia a déli sarkon! „Zord idők " Ezeknek emléke újult fel lelkünkben most, hogy báró Kemény Zsigmondról történt emlékezés születésének 100-ik évfordulója alkalmával. — Pesszimista volt, minden regénye egy-egy nagy megrázó tragikum foglalata. Ha mindent mérlegbe teszünk, nem csodálkozhatunk ezen. Erdély fia volt. Ennek története inspirálta, onnan vette tárgyait. És Erdélynek egész története nagyon hasonlít egy láthatatlan kéz alkotta nagy tragédiához. Kemény az ötvenes években írta a legtöbb regényét. Nem a felületen mozgó, hanem az emberi élet és lélek mélységeibe vágódó lelke a 48-as eseményeken át látta Erdély történetét és ennek epizódjait. Nem az aranykort, hanem azokat az időket, a melyeken a büntető igazságtevés és az enyészet zordon viharai vonultak át — Többen megjegyezték, hogy Kemény renészansza még nem következett el. Nem csoda! Szeretünk könnyedén, lágyan átsiklani az egyéni és nemzeti élet nagy problémái felett; ki szereti ma a kemény beszédeket? Azt mondta az egyik kiváló ünnepi szónok: ma a sajtó csupa technika, ügyesség, üzlet, szenzáczió, pillanatnak szóló. (A napilapok ezt nem czitálták 1) Nemde el lehet ezt mondani a sajtó alá kerülő dolgok és az olvasók legtöbbjéről is? — Pedig most is zord idők járnak. A jövő század Kemény Zsigmondja ezekben is találhat alkalmas témákat. — És még egy megjegyzés. A Kisfaludy-Társaság ünnepélye vasárnap délelőtt fél 11-kor volt. Hogy mi is angol példát hozzunk fel, ott ebben az időben nem szoktak irodalmi összejöveteleket rendezni. Az istentisztelet idején. Pedig ott is vannak sok dolgú emberek s ott mondják : time is money! ISKOLAÜGY. A protestáns jogakadémiák végnapjai. írta: dr. Móricz Károly. I. A Jogakadémiai Tanárok Országos Egyesülete 1913. deczember 4-iki közgyűlésén elhatározta egy memorandumnak a miniszterelnökhöz; valamint a vallás- és közoktatásügyi és igazságügyi miniszterekbe?; juttatását, melyben kérni fogja, hogy a jogi szakoktatás a jelenlegi kormány programmjában is szereplő végleges reformja keretében intézkedés történjék a jogakadémiáknak egyetemi jog- és államtudományi karok jellegével és jogosítványával bíró önálló fakultásokká való átszervezéséről. A határozatot a közgyűlés egyhangúlag hozta, bárha annak az előadó dr. Kiss Albert, kassai jogakadémiai tanár által történt indokolása ellen dr. Szabó Sándor sárospataki jogakadémiai tanár és e sorok írója egyaránt felszólaltak. Most már elkészült a memorandum, az egyes jogakadémiáknak hír szerint meg is küldetett s igy nemsokára várható annak a határozat szerint küldöttségi átnyújtása a kormány tagjainál, E sorok írója még azok közé tartozik, a kik úgy vélik, hogy az iskolák kiváló eszközei lehetnek a protestáns keresztyén szellem kifejlesztésének és ápolásának az ifjúságban s ezért azoknak az egyházak által létesítése és fenntartása helyes. A protestáns keresztyénség érdekeit kivánja tehát szolgálni, midőn e helyen felhívja az egyházi körök figyelmét az egyhangú határozathozatal okaira és azon következményekre, melyek a memorandum eredményeként beállhatnak. Nem gyerekjátékról van itt szó, hanem arról, hogy a protestáns jogakadémiák mind megszűnjenek.