Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 7. szám

Dr. Kiss Albert világosan mondta indokolásában, hogy a jogakadémiák ne valamennyien fejlesztessenek jogi fakultásokká, hanem csak a jogi szakoktatás egyetemes érdekei által kívánt számban és geográfiai elhelyezés mellett, mert nem egy fenntartó testület a jogakadémia fenntartását nem tekinti többé elsőrendű felekezeti érdeknek. A geográfiai elhelyezés szerint Kassához legközelebb fekszik Eperjes és Sárospatak. Aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy az előadó indokolásának szellemében az ezen helyeken fennálló jogakadémiák már nem volnának az egyetemek jog- és államtudományi karával teljesen egyenlő rangú fakultásokká fejlesztendők. Ha megvalósítják azt a tervet, hogy Szegedre helyezik át a pozsonyi kir. katholikus jogakadémiát, a mint az egyetem ez utóbbi helyen megnyílik, a geográfiai elhelyezés szerint a kecskeméti jogakadémia fekvése sem fogja többé a jogi szakoktatás egyetemes érdekei szempontjából a fakultássá fejlesztést maga után vonni, úgy, hogy a protestáns jogakadémiák közül a geográfiai fekvés ezt csak a máramarosszigeti jogakadémiánál indokolná, miután a debreczeni egyetem felállításáról szóló 1912: XXXVI. t.-czikkel már ki lett mondva a debreczeni jogakadémia református jellegének megszűnése. A tiszántúli református egyházkerület püspöke azonban egy fővárosi boulevard-lap, Az Est 1914. január 21-iki számában hirdeti, hogy ő az iskolák egyetemes államosítását fogja követelni s így előre látható, hogy a tiszántúli egyházkerület a máramarosszigeti jogakadémiát ép úgy fel fogja adni, mint a hogy feladta a debreczeni egyetem ref. jellegét. E szerint tehát valamennyi protestáns jogakadémia felett ott lebeg a megszűnés Damokles-kardja. Nem azért lebeg ott, mert dr. Kiss Albert indokolásában csak a jogi szakoktatás egyetemes érdekeinek megfelelő geográfiai elhelyezés esetén kívánta a jogakadémiáknak egyetemi jog- és államtudományi karuk jellegével és jogosítványával bíró önálló fakultásokká való átszervezését, hanem azért, mert mindazok a jogakadémiák, melyek ezt a jelleget és jogkört meg nem nyerik, előbb-utóbb meg kell, hogy szűnjenek, miután csak mint csonka hatáskörrel bíró intézetek maradhatnának fenn. Megcsonkult a jogakadémiák hatásköre már az 1874: XXXIV. t.-cz. azon intézkedése által, mely az ügyvédi vizsga előfeltételévé a jogi doktorátus megszerzését tette. Megcsonkult újabban az 1912: VII. t.-cz. 1. §-ának azon intézkedése által, mely a gyakorlati bírói vizsgálatra bocsátáshoz szintén a jogtudori oklevél megszerzését kívánja és teljessé fog válni a jogakadémiák hatáskörének ez a megcsonkulása a közigazgatási reform azon tervezett intézkedésével, mely a gyakorlati közigazgatási vizsgálat előfeltételévé a doktorátus megszerzését akarja tenni. Ez képezi okát annak, a miért a Jogakadémiai Tanárok Országos Egyesülete egyhangúlag határozta el a jogakadémiák önálló jog- és államtudományi fakultásokká átalakításának kérését. Hogy miért kell a gyakorlati pályán működő ügyvédeknek, bíráknak és majdan a szolgabíráknak doktoroknak lenni, mikor a szintén egyetemet végzett középiskolai tanárok, lelkészek és mérnökök nem kell, hogy azok legyenek? Hogy miért kell a jog- és államtudományi doktorátusoknak egyszerű elméleti záróvizsgákká devalválódni akkor, midőn a bölcsészeti doktorátusok kinyomatott dolgozataikkal, a jogi doktorátusok üres formasággá vált írott dolgozataival szemben, még mindig az illetőknek a tudományos munkálkodásra való képességét bizonyítják, azt ugyan alig lehet józan észszel belátni, hacsak az orvosi pályán kifejlődött hasonló téves jellegű doktorátusok eszméje által való ragályozásra nem gondolunk, de a ténnyel magával számolnunk kell. Az 1791: XXVI. t.-cz. 5. szakaszában megadja a protestánsoknak a jogot, hogy nemcsak eddigi iskoláikat tarthassák meg, hanem királyi engedéllyel újakat, felsőbbeket is állíthassanak és azokra, bármily jellegűek, tanárokat és felügyelőket saját hitfeleik közül választhassanak, a tanítás és tanulás irányelveit, szabályait és rendjét, a király legfőbb felügyeleti jogának épentartása mellett, előírhassák, mindazonáltal úgy, hogy az oktatásügynek Őfelsége által a karok és rendek előterjesztésére megállapítandó szervezete, épen csak a vallás tárgyaitól eltekintve, ezen iskolákra is kiterjesztessék. Az eddig létezett iskolák fenntartásának joga s az államilag megállapított közoktatásügyi szervezet azokon életbeléptetésének kötelessége egyaránt magukban foglalják azt, hogy ezen iskoláknak nyilvánossági joggal kell bírniok, tehát nemcsak avval a joggal, hogy tanítsanak, hanem avval is, hogy vizsgáztassanak. Ebből logikailag következik, hogy ha az állam az 1874: XXXIV. és 1912: VII. törvényczikkekkel az ügyvédi és bírói pályára készülő joghallgatókra már a doktorátust tette és a közigazgatási tisztviselőkre a doktorátust akarja tenni az elméleti tanulmányokat kötelezőleg lezáró vizsgává, úgy ilyen vizsgák tartását az 1791: XXVI. t.-cz. értelmében a jogakadémiákon, mint az egyetemekével teljesen azonos joganyagot előadó intézeteken is engedélyezni köteles, mert az előlemlitett két törvényczikk nem helyezte hatályon kívül az 1791: XXVI. t.-cz. idevonatkozó intézkedéseit és a doktorátusnak kötelező elméleti záróvizsgává tétele e nélkül egyértelmű a nyilvánosság jogának a jogakadémiáktól'megvonásával. Ha netalán az állam azt vélné, hogy a jogakadémiák nincsenek kellő számú tanszékkel felszerelve, a mint hogy e sorok írója is legalább tizenkét tanszéket vélt szükségesnek már a Budapesti Szemle 1903-iki 116. kötetében a jogi szakoktatás és vizsgálati rend reformjáról megjelent tanulmányában, úgy az 1848: XX. t.-cz. értelmében köteles a tanszékszaporításhoz az állami segélyt a jogakadémiák felekezeti fenntartóinak rendelkezésükre