Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1914 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 7. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKE1 PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Bizonyosság. B. P. L. — Vesérczikk: Nagy küzdelmek — nagy tervek. P. — Krónika: Megragadó képek. Zord idők. — Iskolaügy: A protestáns jogakadémiák végnapjai. Dr. Móricz Károly. — Tárcza: Vallástétel. (Vers.) bogáti Hajdú József dr. — Szocziális ügyek: A munkanélküliség és az ipar. Kálvinista. — Külföld : Svájcz, Nagybritánnia, Francziaország, Olaszország. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egy­ház. — Iskola. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Bizonyosság. „Tudom, kinek hittem." II. Tim. Elvégeztetett! Atyám, a te kezedbe ajánlom lelke­met 1 Ez a kereszt nagysága s mélységes volta. Krisztus tudta, hogy az elmúlás mögött az örök élet ragyogása van. A feltámadás ez a halálban. Ez a bizonyosság. Vájjon nekünk vannak-e ilyen bizonyosságaink? Mikor sötét felhők tornyosulnak az égen, mikor össze­zendiilnek s villárasugár szökik ki belőlük — ellenünk, sokszor nem jut eszünkbe, hogy a fény, a láthatatlan nap ott van a felhők mögött. Láthatatlan realitásokról nem merünk beszélni. Ezért nap nap után olvassuk a keresztyénséget elsirató fájdalmi vagy öröménekeket. A levegő, a közszellem a vallás és tudomány félté­kenységével, engesztelhetetlen gyűlöletével vau tele. — A látszat tényleg az, hogy vallás és tudomány összefér­hetetlenek, mert az istentagadók legtöbbnyire a tudo­mány czégére alatt hirdetik tanaikat, úgy, hogy az atheiz­mus s a tudomány fogalma szinte eggyé lett. A tudomány csakis tapasztalati tényekkel, bizonyosságokkal dolgoz­hatik. Most már az a nagy kérdés: vájjon a vallásos léleknek lehet e bizonyossága; mert a hit lényege épen az, hogy nincs benne színről színre való látás. A hit az a csecsemő, a ki ott csüng az anyja keblén éjjel is — a nélkül, hogy látná. A hit sokszor nem igazolja az észt — az észszerűség sem a hitet. Az érelem, a napihírek sötét foltjai — a züllés, a nyomor, a világszenvedés lát­tára elvezet az Isten-Atyától. Az elképzelhetetlen világ­mindenség megsejtése, a csillagok végtelen csendje hány­szor megingatta bennünk az erkölcsi alapelveket . . . És mégis van bizonyosság a szellemi világban. Az értelem munkája, a hogyan fürkészése nem felelet a miértre. Keresztyénellenes tudomány képtelenség. A tu­domány bármilyen hatalom is, a lelket le nem nyűgöz­heti, mikor ez önmagát túlszárnyalva, csodás szervével, a félreismert hittel szintén tapasztalatokra tesz szert s ezekre épít. A hit energia, mely irányítja akaratunkat, reális gyümölcsei vannak, czéltudatossá teszi éltünket, miközben, mint valami nagy, sejtelmes, örökké nyitott szem nézi, csodálja a láthatatlant. S még akkor is, ha ezt a kontemplácziót nagy lelki katasztrófák megzavar­ják, még akkor is, ha a napot eltakarják a sűrű felle­gek, marad egy bizonyosságunk : a nazaréti Jézus Krisz­tus. Istennek legyen hála, hogy ő tökéletesen elégséges nekünk. A Krisztus hozzánk hasonló volt, kivéve a bűnt. Megkísértetett. Átvonultak az Ő gondolatvilágában is az értelem ellenvetései. Gondoljunk csak a pusztában eltöl­tött negyven átkűzdött napra vagy a getsemánei vér­verejtékes tusára. Ha te vagy &z Istenfia — ímé a kísértés. Ha lehetséges — ímé az agónia. Ez a két ha hozta őt legközelebb, ez tette hasonlóvá hozzánk. Megkísértetett, de győzedelmeskedett. Tudta, kinek hisz. Úgy élt abban, a mit Atyjának nevezett, mint madár a levegőben. Hitte saját értékének fenséges tudatában, hogy szolgálata elég lesz a világ üdvösségéért Hitének reális intuicziójában látta a Sátánt az égből lehullani. Honnan vette a bizo­nyítékokat ? Hitének nem volt szüksége ezekre. A milyen szomorú volt mindhalálig, olyan hűséges volt hitében. A keresztfán, a mely körül az emberi gonoszság, bűn, szabadon kitombolta magát, ő Úr volt, Krisztus „minde­nek felett". Mit mond az értelem, mikor szemléli ezt az elhagyottat, elárultat, megkorbácsoltat, átszegezettet — a ki mégis győztes, a mikor a testtel, a sötétség minden hatalmával haláltusára kél, győztes — mert bizonyossága az Atya, a kinek kezeibe ajánlja lelkét. Essünk térdre a kereszt jelenete előtt, a hol Krisz­tus hit által meggyőzte a világot. Ujjongva mondjuk: a kereszt, a hit apotheozisa, a kereszt a mi bizonyossá­gunk . . . mi tudjuk, kinek hiszünk ... B. P. L.

Next

/
Thumbnails
Contents