Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-16 / 7. szám

előtt, midőn uralkodók által mondott beszédeknél nem épen szokásos gesztussal élt és öklével az asztalra ütött. De konstatálnunk kell, hogy Németországban nem csak a császári szó és ököl teljesít értékes apologetikus szolgálatot a keresztyénség igazai és ereje mellett. Az ev. prot. keresztyénségnek ott nagy hitvédő tudósokon kívül vannak erős karjai, a melyek nagy munkát végeznek. Felemelik és hordozzák az elesettek ezreit és kitárulnak „a sötétségben illők" felé. Egy másik bizonyság. Ez meg sir Sven Hédin, a h'res svéd utazó, a ki szinte elképzelhetlen fáradalmak és nélkülözések árán utazott keresztül Tibeten. Dr. Wilderhez, az angol ev. ker. diákszövetség vezetőjéhez a következő sorokat intézte: „Istenbe és az ő mindenható gondviselésébe vetett erős és abszolút hit nélkül nem élhettem volna Ázsia legvadabb vidékein 12 éven át. Utazásom közben a Biblia volt legjobb könyvem és leghívebb barátom". Ez a Sven Hédin, úgy hisszük, erős és bátor férfiú; nem megvetendő izmai lehetnek annak, a ki oly hősies kitartással győzte le a legnagyobb nehézségeket. Milyen szinte komikus hatást ébreszthet bennünk az, mikor sokszor behorpadt mellű és vékony lábszárú emberek regélnek arról — nitzschei pózokkal — hogy nekik nincs szükségük más erőre, mint arra, a melyet tagjaikban és ványadt keblükben hordoznak. Miegbecs ülés. A kínai ker. ifjúsági egyesületek a mult hóban tartották Pekingben évi hatodik konferencziájukat. A köztársaság elnöke is megjelent az összejövetelen. Teljes kísérettel, testőreitől körülvéve, vonult be a Bismarcktípusú elnök az ülésterembe. Üdvözlő beszédet mondott. Örömének adott kifejezést, hogy egy évvel a forradalom után egy ilyen békés munka képviselői összejöhettek az ország fővárosában. Dicsérte az egyesület munkáját. Önök. inondá. ifjak, de máris gazdagok az igazi ismeretben és tapasztalatban. Vezérlő világosságok és felemelő befolyásuk által az ifjak milliói lesznek testben és lélekben erősebbek és a haza szolgálatában alkalmasabbak. Az ifjúsági egyesületnek Pekingben saját jól felszerelt háza van. Ott megbecsülik ezt a munkát. Üzenet az örök hó alól. A tudomány mártírjai küldték. A hőslelkű angol Scott kapitány és társai. Mély meghatottsággal olvassuk ezeket a fenkölt, lélekből fakadó sorokat, a melyeket az éhségtől és kimondhatlan fáradalmaktól elgyötört bátor férfiú reszkető kezekkel írt nemzetéhez: „Mi angolok mindazonáltal megmutattuk, hogy a legnehezebb sorsot is megadással tudjuk eltűrni, hogy értjük a módját szembemenni a halállal és hogy csak a Gondviselés előtt hajlunk meg". Hátramaradottal t, nemzete nagylelkű pártfogásába ajánlja. A kihűlt nemes szívnek óhaja teljesülni fog. Szoczialista vezér a Sorbonneban. Hat évvel ezelőtt vívta a franczia radikalizmus és a szoczialdemokráczia két vezéralakja: Clémencean és Jaurés híres vitáját a franczia parlamentben. Akkor még Clémencean maradt a győztes. A szocziáidemokráczia retorikailag soha még fényesebben legyőzve nem volt, mint ezen a parlamenti ülésen (1906 június 23). Clemenceau radikalizmusa nem a társadalmi élet kereteit akarta jobbá tenni, hanem e keretekben jobbá és nemesebbé magát az embert. Beszédének egyik legszebb tétele volt, a mikor így szólt: „Ha a tömeg sorsát jobbá akarjátok tenni, ne azon törjétek a fejeteket hogy miként javítsátok meg a társadalom jelenlegi kereteit, hanem azon, hogy miként tegyétek e korlátok között jobbá magát az embert. A szocziálizmus legnagyobb tévedése az, hogy e kereteken akar javítani, de megfeledkezik az embernek, mint erkölcsi lénynek jobbá tételéről. Az osztályharcz, a mely a szocziáidemokráczia legerősebb hadviselő alakzata, logikai kényszerűséggel vonja maga után a türelmetlenséget, a gyűlöletet és az irigységet. Az emberi lélek érzéseinek e hármas irányzata legkevésbbé alkalmas arra, hogy az embert igazi erkölcsi lénnyé tegye". Most, a mikor megint tömegsztrájk előtt állunk, nem érdektelen ennek a felidézése, annyival kevésbbé, mert épen most jön a hír, hogy Jean Jaurés kurzust fog tartani a Sorbonneban a franczia ifjúság részére a nagy forradalom szocziális tanulságairól. A mult szerdán hirdetett első előadásra már minden jegy elfogyott, bár mindenki meg van lepődve, hogy a közoktatásügyi és szépművészeti minisztérium bocsátotta ki a belépőjegyeket s adott engedélyt, hogy a franczia szoczialista párt vezére az egyetem katedrájából hirdesse az igét. íme az államnak az egyháztól való elválasztása óta odajutottak a francziák, hogy állami engedéllyel szabad a nemzet leendő vezetőit, az ifjúságot, mindenféle tanok áldozataiul odadobni s a nemzet gyökereit nemzet,- és államellenes tanokkal itatni át. Azzal tisztában lehet mindenki, hogy Jaurés úr többet fog foglalkozni előadásaiban a jelen, mint a mult szocziális kérdéseivel. Qualis decadentia! TÁRCZA. Bod Péter és munkái. XVI. Az erdélyi református püspökök. Lássuk egy-két püspöknek jellemképét. Nagyon szívén viselte az a kor a közoktatásnak ügyét és a szegény kis Erdélynek becsületére válik az artikulus, mely szerint „ha valamelyik földesúr, vagy akárki az olyanokat, a kik valósággal a jó tudományoknak tanulásokra adnák magukat, megháborgatná, vagy az oskolától elhúzná, ezer forinttal büntettessék". Méltó a figyelemre, hogy az erdélyi kálvinista püspökök a leányok oktatásáról is gondoskodnak, például Geleji Katona- István gondoskodik magyar iskolákról, melyek-