Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-09 / 6. szám

dolkodó előtt ismeretesek, társadalmunkban még sem vettünk észre valamely komoly mozgalmat, mely ezen bajok megszüntetésére irányulna. Pedig azokra a társadalmakra, melyekben még a legjobbak is közönbösek és érzéktelenek a fenyegető bajokkal szemben, nehéz azt állítani, hogy jó irányban haladnak és egészséges fejlődésre mutathatnak reá. Ezért tartottam szükségesnek, hogy a Kálvin-Szövetség e nagy kérdéssel annál inkább foglalkozzék, mert ez nemcsak felekezeti, hanem nemzeti szempontból is felettébb fontos, oly feladat, melynek megoldásánál számíthatunk mindazokra, kik erkölcsi és hazafias érzékkel dicsekedhetnek. A Kálvin-Szövetség György Endre, Végh József, 'Sigray Pál és Versényi György és mások felsorolása után javaslatomat elfogadta, így megvan az alap az eredményes és sikert igérő további munkára, A határozati javaslat a következő volt: „Mondja ki a Kálvin-Szövetség, hogy a maga részéről a könnyelmű elválások megakadályozására és csökkentésére irányuló törekvéseket szükségeseknek találja, ennélfogva felkéri az egyházkerületeket, hogy a kérdést tárgyalás alá véve, foglalkozzanak annak nem csupán erkölcsi, hanem jogi oldalával is s nevezetesen azzal, mily intézkedésekkel volnának a mai állapotok megszüntethetők. Felhívja egyszersmind a különböző felekezetekhez tartozó hasonló czélú társadalmi egyesületeket, hogy magék részéről ebben az irányban a lehetőt megtenni szíveskedjenek." íme e kérdésnél megvalósulhat a legjobbak álma s az összes vallásfelekezetek lelkesebbjei egyesülhetnek a gyümölcsöző munkára. Bernát István. KRÓNIKA. As új herczegprimás munkában. Meg kell adnunk, hogy az általa képviselt ügy érdekében jól „forgolódik". Úgy látszik, teljes erővel igyekszik beváltani a működéséhez fűzött reménységeket és a modern egyházi szolgálat szükségességét megértő lélekkel fog munkájához. A tisztelgő budapesti papságnak mondotta : Híveink azt várják tőlünk, hogy jó lelkipásztorok legyünk és egész életünket belefektessük a munkába. Hogy ne csak a templomban legyünk papok, hanem a nagy szocziális alkotások terén is belekapcsolódjunk a társadalmi életbe, különösen az egyleti működés terén, a mely elengedhetlen segédeszköze a rendes lelkipásztori munkának. Fogadta a hitoktatókat is és az ezekhez intézett beszédből is idézünk egy szentencziát: Kedves fiaim, azt mondotta az önöket bemutató kanonok úr, hogy önök az én legkisebb munkatársaim és bizonyos tekintetben igaza van, hiszen az egyház legkisebb híveit szolgálják. így elismerem szavai igazságát, de munkájukat legfontosabbnak tartom . . . önöké a legdicsőbb szolgálat . . . Azt is tudom, hogy nagyon sokan működnek egyesületekben ós kiveszik részüket a szocziális tevékenységből; ezt a működést igen nagyon becsülöm. A prímás, mint jelezve van, kegyesen és barátságosan beszélt, de hát ennek a megszívlelendő beszédnek odaát olyan értelme is van, hogy sic volo sic jubeo! Diákkonferencz ia. A Magyar Ev. Ker. Diákszövetség téli konferencziája, a melyről jövő számunkban hozunk részletes tudósítást, f. hó 2—5-ig tartotta szokásos téli konferencziáját. A konferenczia prograinmját már 3-ik számunkban közöltük. Felhívjuk reá olvasóink figyelmét. Nincs benne semmi veszedelmes pont. Ugy hisszük, az előadók nevei is garancziát nyújthatnak arra nézve. Abban sem volt semmi kivetni való dolog, hogy az ifjak minden nap üléseik kezdetén és végén rövid áhítatot tartottak. Az előadásokat nagy figyelemmel hallgatták a jelenlevők és a legtöbben szorgalmasan jegyezték. Elevenek, jókedvűek, örvendezők voltak. Szóval minden igazán ékesen, jó renddel és lólekemeloleg folyt le. Majdnem minden főiskolából voltak küldöttek. A budapesti főiskolai leánydeák-szövetség (melynek elnöke Szilassy Paula) képviselői is részt vettek a konferenczián. A bécsi theológiáról is hat küldött jelent meg. Jöttek üdvözletek a távolból : franczia, angol, német, finn. svéd, amerikai diákok részéről. Jó társaság volt együtt a Lónyay-u. főgimnáziumban. Sok jó és szép dolgot várunk ettől a mindenütt bevált, nagyjelentőségű belmissziói munkától, a melyet jóformán egészen maguk a főiskolai diákok tartanak fenn csodálatra- és tiszteletreméltó áldozatkészséggel. Jelszavuk és czéljuk : a főiskolai diákok£evangelizálása Isten igéje hatalmának realizálása által. De midőn ezekről így általában is ez alkalomból kifolyólag röviden megemlékezünk, nem mulaszthatjuk el, hogy ennek kapcsán egy nagyon különös és most már széles körökben ismert dologról meg ne emlékezzünk. Más főiskolák, theol. akadémiák fegyelmi ügyeibe nincs jogunk beleavatkozni. Semmiféle szenzáczióhajhászási vágy sem izgat bennünket. De mégis kérdezzük, nem különös és feltűnő-e az, hogy azoknak a sárospataki theológusoknal\ a kik ebben a mozgalomban részt vettek, nem volt szabad eljönniök erre a kouferencziára ? Már t. i. azoknak, a kik nem akarták magukat kitenni a végleges eltávolítás veszélyének. Mert előzőleg már 9-en consilium abeundit kaptak és más súlyos fegyelmi büntetésben is részesültek azért, mert ebbe a „veszedelmes" áradatba vetették magukat. Megengedjük, hogy sokaknak ez az egész munka nem tetszik. Azt is konczedáljuk, hogy a diákszövetségesek közül többen, talán az ifjúi lélek hevületének könnyen megérthető túlcsapongása következtében és talán épen a kellő és szeretetteljes vezérlet és méltányló megértés hiányában az iskolai szabályzat §§-ba ütköző és a „neofitáknál" gyakran előforduló ízléstelen dolgot műveltek. Talán nem egészen találó a hasonlat, de azt hiszem, nem követek el ízléstelenséget, ha reá-