Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-21 / 51. szám

egyensúlyát el ne veszítse. Az innen kikerülők részére pedig meg kell alkotni a cselédpatronázst, mert e nélkül bármiféle cselédiskola is czéltévesztett volna.' A Lorántffy Zsuzsánna-egylet, mint a mely most is foglalkozik kisebb keretben cselédneveléssel, volna hivatva ezt a nagy kérdést bevezetni s a többi egyesületek bevonásával az első ilyen cselédiskolát megalkotni. Mint egyik nevezetes jelenséget kell kiemelnem, hogy Szatmáron a női biblia-kör tagjai elhatározták, hogy a téli hónapokban vasárnap délutánonkint (4 órakor) ének- és biblia-órát tartanak a cselédleányok számára, a kik a ház körüli elfoglaltságuk miatt a délelőtti és a délutáni istentiszteletekon csak nehezen vehetnek részt. Az összejövetel vezetői Palády Lajosné és Bánhidy Antalné. Ez is egyik módja a cselédpatronázsnak és igen jó volna, ha a nagyvárosokban a keresztyén és ref. nőegyesületek a munkának leyalább ezt az ágát felkarolnák és összegyűjtenék a cselédleányokat, hogy lelküket tisztogassák és a vallás érzelmeit belecsepegtetve szívükbe, elvonják őket a vasárnap délutáni utczai ácsorgásoktól és a közismert lélekrontó mulatóhelyektől. Erről lapunk egyik régebbi számában írtunk, de a szatmári esetet kivéve, nem jutott tudomásunkra, hogy másutt hasonló cselédpatronázs munka folynék. De gondoskodnunk kell a cselédek jövőjének biztosításáról is, mert e nélkül állandó, hűséges és megbízható cselédeket nyerni nem lehet. Lipthay Olga tanárnő, azt hisszük, megtalálta a helyes tervet. Törvényt kell alkotni arra, hogy a cseléd rokkantság és aggkor esetére biztosíttassék s a járulókok egy része bizonyos szolgálati időn túl a gazdára háríttassék. Azt a havi egy koronát, a mivel ez maximálisan járna, a 8—5 éves cselédnek szívesen fizetné meg bármely gazda. Ki kell mondani azt is, hogy a cseléd bérének bizonyos részét a gazda köteles a postatakarékpénztárnál elhelyezni, hogy a cseléd maga el ne költse egész fizetését vagy hozzátartozói, esetleg idegenek el ne csalják tőle. Ily módon a 6—7 évig szolgáló cselédleány ezer koronát tehet félre s biztosítva lehet még férjhezmenetele is. Ha pedig ez a czél előtte kilátásban van ilyen pénzkezelés mellett, akkor erkölcsi tekintetben is megváltozik életfelfogása és magaviselete. A pénznek ellenőrzését az árvaszékre lehetne bízni. Legfőbb ideje, hogy a mai mizériák kiküszöbölésére lelkes egyesületi asszonyaink a kezükbe vegyék ez elhanyagolt, rendezetlen és az egész társadalomra nehezedő kérdés megoldását és a nőegyesületek, ha akarják, sikert is érhetnek el! Kálvinista. Kálvin bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker., Molnárutcza 17. szám). KÜLFÖLD. A német protestántizmus legégetőbb napikérdése. Tömegsztrájk a porosz államegyház ellen. A legidőszerűbb napi kérdés a német protestáns keresztyénség életében ma a porosz államegyház ellen folyó tömegsztrájk. A kérdés legelső sorban és főleg egyházpolitikai természetű, de egy sereg vallásos, egyházi és szocziális kérdéssel van kapcsolatban. Mint egyházpolitikai kérdés, hosszú idő óta és tán hosszú időre ez a legjelentősebb eseménye nemcsak a porosz, hanem az egész német protestántizmusnak. Némelyek egyenesen egyháztörténeti fontosságúnak tartják. A szoeziáklemokráczia történetében sem jelentéktelen taktikai fordulat ez. A német kulturális életnek s azzal együtt a mai világéletnek egyik figyelemreméltó jelensége ez a tömegsztrájk. Ennek az évnek október 28-án, Berlinben adta ki a jelszót a „Felekezetnélküli Bizottság" (Konfessionsloses Komitee) és a német szocziáldemokrata párt vezetősége: „Tömegbojkott az államegyház ellen!" „Ki az egyházból!" A Konfessionsloses Komitee a Monistenbund szülötte. A Monista-Szövetség, mint ismeretes, a „tudományos világnézet" hirdetője a vallásos világnézettel szemben. Az egy-elv, a melyre világnézetét felépíti, Haeckelnél az anyagparány, Ostwaldnál az energia. Ostwald büszkén „a tudomány vallásáénak is nevezte a monizmust. Tudjuk, hogy ő, mint ennek a vallásnak a prédikátora, már két kötet „monista vasárnapi prédikácziót" adott ki. Hivei szerteszét szintén tartanak ilyen „vallásos" összejöveteleket (majdnem azt írtam : istentiszteleteket!). Ok ellenségei a pozitív, történeti vallásoknak, sőt minden vallásnak és propagandát indítottak a vallástól elszakadtaknak az egyházból, elsősorban a porosz és német államegyházakból való kilépése érdekében. A felekezetnélküliségre toboroznak s a felekezeten kivül élőket közös társadalmi testületbe akarják foglalni. Az egyházból való tömeges kilépés mozgalmát 1909-ben indították meg. Azóta egy pár ezeren kiléptek az államegyházból Azonban ez a vallásellenes mozgalom nem tudott nagyobb eredményeket elérni. Már-már elcsendesedett, a midőn ez év őszén harczi szövetségbe léptek a monisták a szocziáldemokratákkal. A németbirodalmi hatalmas szocziálista párttal. A német szocziáldemokrata párt eddig az 1891-iki erfurti programm alapján állott, a mely a vallást tudvalevően magánügynek nyilvánította, a valláshoz való viszonyt minden párttag magánügyének tekintette, csupán a közpénzeknek erre a magánügyre való fordítását helytelenítette és ellenezte. Ennek alapján maga a hivatalos szocziálista párt közönyös volt a vallás és az egyház ügyével szemben. Egyeseknek egyház- vagy vallásellenes magatartása nem a párt, hanem az illetők számlájára irandó. Most, ha nem is az egész német szocziálista párt. de annak egyik iránya, Liebknecht birodalmi kép-