Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-21 / 51. szám

mabábja, tuskója mellett az ébredést jelző lomb és zöld fenyő is szerepelt. A rajta meggyújtott gyertyácskák a régi állatköri ünnepek áldozati tüzeinek maradványai. A délszlávok, angolok és északi germánok ma is égetik a karácsonyi tuskót, a nyári napfordulók szentiványi tüzei pedig még lobognak ma is egész Európában. Az ünnepi tüzek gyertyagyújtási formája meg volt már a római újévi cerealiak viaszgyertyáiban. A mint fentebb említettem, a karácsonyi és újévi ajándékok egészen római eredetűek, mert a Napisten születésének ünnepén a rómaiak ajándékokat adtak. Érdekes volna azonban a karácsonyi népszokásokat összegyűjteni s ebben épen oly hasznos szolgálatot tehetnének legátus ifjaink, mint általában a néprajzi gyűjteményekkel, a miben a sárospataki iskola tanulói járnak elől jó példával. Az ünnepnek, de főleg a karácsonyi ünnepnek nagy szerepe van az emberek életében. Kivetkőztet az élet sivár hétköznapjaiból s igazán a gyermekek ünnepévé teszi. Némi szertelenség azonban itt is mutatkozik és sokszor túlmegy a határon az ajándékok osztogatásában. A karácsonyfa derűssé, meleggé teszi az otthont s ha van benne egy kis pogányeredet, ma már mégis nem a tűz, a nap életrekelését, hanem a szeretet fáját, a szeretet. jelképét látjuk benne. Angliában csak gyermekes házaknál állítják fel, annál inkább el marad hatlan a fagyöngy, a mellyel az egész lakást feldíszítik. Hagyományos szokás az ezüstpénz, gomb, gyűszű, karikagyűrűvel megbélelt Amaspudding, a miből mindenki kap s a kapott szeletben talált apróságoknak különféle jelentősége van. Gazdagabb családokban a meghívott vendégek egyike sem távozik üres kézzel. Eldugják az ajándékokat és izgalmas treasure hunt (kincskeresés) indul meg, míg mindenki hozzájut ajándékához. De gondolnak a szegényekre is. Tom May amerikai festőnek köszönheti sok szegény gyermek, hogy nem marad ajándék nélkül karácsonyban. A kép szomorú kis padlásszobát ábrázol s abban egy szegényes asztalra sírva borul egy kis leány, kezében üres harisnyát szorongatva. (Az a szokás ugyanis, hogy még a felnőttek is az ajtókilincsre akasztják harisnyájukat, hogy Karácsony — apó — s nem a Jézuska — belerázhassa ajándékait.) A kép czíme Forgottén (vergessen, elfeledve). Nosza megindult e képen az egész társadalom s megalakult a Forgottén-Club, melynek az a czélja, hogy karácsony estéjén ne maradjon egyetlen kis harisnya sem üresen. A mozgalom áthatott Londonba is s százezrekre menő bábút és játékot osztanak ki közös adakozásokból a nagy amerikai városokban és Londonban. A gyermekek ünnepe a karácsony s igyekezzünk mi is felkarolni e példát, mely a sok szegény gyermeknek nemcsak ruhát, de örömöt is akar szerezni. Törjük le az irigy kedés első csíráját s töröljük le az elkeseredés első könnyeit mennél szélesebb körben s tanítsuk meg gyermekeinket is arra a karácsonyfa alatt, hogy adjon hálát a szeretet ajándékaiért s igyekezzék a szegény gyermekeknek örömöt okozni. És ne szoktassuk őket oktalan képzelődésre, a Jézuska, az angyal lerepülésének és ajándékhozásának hiú meséjével s ne okozzunk nekik korai csalódást. Értessük meg korán velük, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, a melyen egymásnak igyekszünk kedveskedni, örömteljes meglepetéseket okozni s hogy mindezt a Jézus szeretete hozza, a ki ezt a szeretetet állandóvá tudja tenni szívünkben, ha őt igazán meg akarjuk ismerni és követni. {phz.) BELFÖLD. Az egyháztársadalmi élet egyéb mozzanatai. A hitszónoklatok nyelve szerint az 1911. évben a) kizárólag vagy rendszerint csak egy nyelven végző lelkészségek száma a ref. egyházban magyar 2016, német 8, tót 1; az ev. egyházban magyar 188, német 343, tót 234, oláh 1; b) eggenlöen váltakozva 2 vagy 3 nyelven és pedig magyar és német a ref. egyházban 5, magyar és tót 3, az ev. egyházban magyar és német nyelven 15, magyar és tót 20, magyar és vend 1, német és tót 6, német és oláh 1, magyar-német és tót 1; c) egy vagy két fő- és egy-két melléknyelven és pedig magyar fő- és német melléknyelv a ref. egyházban 2, tót 5, angol 1, német fő- és magyar melléknyelv 1, tót fő- és német melléknyelv 3, cseh fő- és magyar melléknyelv 1 ; az ev. egyházban magyar fő- és német melléknyelv 7, tót 6, vend 1, német fő- és magyar melléknyelv 20, tőt 3, magyar-tót 1; tót fő- és magyar melléknyelv 47, német 2, magyar-német 2; vend fő- és magyar melléknyelv 6; magyarhangzású fő- és német melléknyelv 1, magyar-tót fő- és német melléknyelv 1. Hitfelekezetek szerint esett az egyes nyelvekre, szám szerint: r. kath. g. kalh. ref. ev. g.ket. unit. izr. ^séze a magyar nyelvre 1826 167 2027 242 16 115 190 4583 a német „ 529 — 12 373 — — 195 1109 a tót „ 798 56 6 286 — — — 1146 az oláh „ 1 1483 — 1 1846 — — 3331 a rutén „ — 405 — — — — — 405 a horvát „ \ 9 — — — — — — 79 a szerb „ 258 - — 258 a többi nyelvekre. 44 — 1 5 2 — 84 136 Összesen .... 3277 2111 2046 907 2122 115 469 11047 Százalékban a magyar nyelvre 55-7 7 9 99*1 26'7 0'8 100 0 6 6 7 414 a német „ 16 1 2*7 0*6 41"2 — — 33*3 100 a tót „ 24.4 — 0-3 31'5 — — — 10*4 az oláh „ — 70-2 — — 87"0 — — 30*2 a rutén „ — 19 2 - — — — — 3*8 a horvát „ 2*4 — ——— — — 0"7 a szerb „ — — — — 121 — — 2 3 a többi nyelvekre 1*0 — — 0 6 01 - 31*0 1"2 Az unit. egyház mind a 115 gyülekezete tiszta magyar s más nyelvet a magyaron kívül sehol sem használ s így a tiszta magyarság tekintetében feltétlenül az unit, egyház áll az első helyen, a második helyen pedig a ref. egyház. Homola István.