Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-21 / 51. szám

Megkondult harangok. Az otthon meleg érzése, a nemzeti büszkeség tudata járja át lelkünket, a mikor valahol, elhagyott vidékén valamelyik idegenajkú néptől lakott országrésznek megpillantjuk a csillagot vagy kakast a torony tetején. Mértföldköve, útjelzője ez a magyarságnak mindenütt. Micsoda gyönyörűség egy új templomot épülni látni és ott, a hol eddig inkább azt láttuk és kellett, hogy lássuk, hogy inkább elnémulnak, mint megszólalnak harangjaink, micsoda boldogság tudni, hogy ott — ismét otthon lehetünk! Ennek az évnek a megkondult harangjai A zólyomi ref. templom. beszéljenek ékesszólóan arról, hogy ép ott, a hol küzdeni kell érte és nem egykönnyen elérhető, a nemzetiségi vidékek kevésszámú kálvinistái igyekeznek ebben előljárni. Ez megmutatja, hogy mily „nagyok a kicsinyben". Ebből a szempontból indulva ki, elsősorban az erdélyrészi templomokat soroljuk fel, mert sehol sem annyira örvendetes a reformátusok agilitása, mint épen ott, a hol már-már csak szigetei lesznek a magyarságnak, ha így halad a románok töldéhes terjeszkedése. Épült pedig templom a hunyadmegyei magyar határ legszélsőbb falujában, jobban mondva telepén Lupényben, melynek gyülekezetét, a mint már annak idején A ferenezjózsefföldi (Bosznia) közös protestáns templom. megemlékeztünk róla, Konrád György lelkész szedte és tartja össze lelkes buzgósággal. A marosfelfalui templomot itt képben is szemléltetjük; augusztus 24-én avatták fel s ennek a megalkotásában is a lelkészt, Kiss Lajost kell kiemelnünk. A csúcsai templom szeptember i A marosfelfalusi ref. templom.