Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-21 / 51. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIesISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday -utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZO VETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jerő. Előfizetési ára : Egész cvre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 koron« Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Dicsőség az Istennek! Dr. Kenessey Béla. — Vezérczikk: Folytonos küzdelem. Sebestyén Jenő. — Második czikk: A Kálvin-Szövetség 1912—13. évi életéből. VII. {phz.) — Krónika: Diadalmi jelentés. — Táreza: A karácsony eredete és karácsonyi szokások, (phz.) — Belföld : Az egyháztársadalmi élet egyéb mozzanatai Homola István. Megkondult harangok. Liszkainé P. Horváth Jolán. Csendes jegyzetek. Csányi Sándor. Az egyetemes konvent ülése. — Szocziális ügyek: Cselédnevelés, cselédbiztosítás. Kálvinista. — Külföld: A német protestántizmus legégetőbb napi kérdése V. J. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. -- Hirdetések. DICSŐSÉG AZ ISTENNEK! Csodálatosan örök ifjú az az angyali ének, a mely Bethleliemnek mezejében régen zengett ekképen ! Csak sivár, hideg, czinikus, lucziferi lélek, a mely azt mondhatja rá: meguntam az éretlen gyermekhangú égi kart! De egyébként még az is, a ki teljesen messze áll a keresztyénségnek alapvető, nagy üdvigazságaitól, nem tud illetetlenül elfordulni attól az égi fénytől, a mely minden karácsonykor beragyogja az eget, nem attól a mennyei zengzettől, mely alá harsog a földre és nem attól az örömüzenettől, a mely minden léleknek valami olyan gazdag örömről beszél, a mit ez a világ minden ő szórakozásával és gyönyörűségével nem adhat. Valami olyan diadalmas, olyan fölemelő és fölmagasztaló tudat lesz úrrá a lelkek felett, a mely a maga háláját, a maga áldozatát és a maga imádatát nem tudja méltóbban kifejezni, mint hogy újra meg újra, mint egy egészen új, még soha nem zengett zsolozsmát énekli: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek!" A menny feltárult. Annak egyetlenegy hajlékában is egyetlen parányi zúg sem maradt elfedetten. Egyetlen titok sem eltakartan. Maga az Istenség a maga egész lényegét kifejtette s nincs annak az atyai szívnek egyetlen érzése, a melyet meg nem jelentett volna nekünk, gyermekeinek; nincs java, a melyet ne akarna nekünk adni, örököseinek és a Krisztus örökös társainak és nincs terve, a melyet fel ne fedett volna előttünk a mi üdvösségünkre. Az a bethlehemi angyalsereg ezt így látta s azért énekelte a Glóriát. És nem lesz emberi hang, mely néma maradjon, ha épen úgy feltárt eget lát, a melyet nem takar el előle kétség és kételkedés, bűn és félelem, aggodalom és aggságoskodás, fájdalom és könyhullatás, reménytelenség és rettegés fellege, avagy közöny sívó köde. Es abból a karácsonyi Glóriából felénk hangzik az is, hogy az Ur reánk bízta az Ő dicsőségének a kijelentését. Öntudatlanul is valami belső fény sugárzik ki az emberekből karácsony ünnepén. Örömöt szerezhettek s ez ragyog le róluk. Egyetlenegy sugara cska abból a rengeteg fényözönből, a melyben az Úr dicsősége akként izzik, hogy még a Szeráfok is elfedik előtte orczájukat. De már ez a parányi sugár is, a mely pedig csak ukkora fényecske az Isten dicsőségéhez képest, mint a szentjános-bogár mécsecskéje a napnak izzó lávája mellett, ez is akkora boldogságot és olyan örömöt ad, mert bevilágít oda, a hol érezzük, tudjuk, hogy hiszen egész lételünk tulajdonképeni feladata, hogy egymásra, hogy erre a világra nézve mindegyikünk legyen az Isten dicsőségének a hordozója. Ha ez a fény egyetlenegy emberben is elhomályosul, már akkor az a sugár magából az Úrnak dicsőségéből hiányzik. Ezt kell a lelkekben öntudatra emelni. A legenda szerint a Szent Dámján kápolnájának bizánczi feszületképe előtt imádkozó Assisi Szent Ferencznek azt mondotta a kereszten függő Jézus : „Nem látod-e, hogy házam roskadozik? Menj és javítsd azt ki nekem!" „Vade igitur et repara illám mihi." A Krisztus anyaszentegyházának élő kövekből kell megépíttetnie. A Krisztus minden tanítványához ez a parancs szól: „Nem látod-e, hogy házam roskadozik?! Menj és javítsd azt ki!" Örömöt, diadalmas érzést, nagy életfeladatot, ezzel új önérzetet és új méltóságot kell az embereknek adni azzal, hogy az Isten a maga dicsősége letéteményeseivé a maga gyermekeit tette. Az 0 dicsősége fogyatkozik a hűtelenek miatt. Ebből a dicsőségből pedig egyetlen sugárnak sem szabad hiányoznia. Mindenkiben fel kell ezt ragyogtatni s akkor nemcsak a menny úszik fényárban, hanem a föld is és e földről felséges harmónia felel vissza az angyalok énekére: „Halleluja! Adjunk dicsőséget Neki!" Dr. Kenessey Béla.