Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-14 / 50. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI esISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, elófizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZOVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Bőszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A legyőzhetetlen hatalom, (bj.) — Vezérezikk: Építsünk Otthont az ifjúságnak ! P. H. Z.— Második czikk: Nagy barátunk utódai. Dr. Kováts István. — Harmadik cikk: A Kálvin-Szövetség 1912—13. évi életéből. VI. (phz.) — Krónika: Egy püspöki jelentés. A hitoktatási segély ellen. — Nekrolog : Ádám András. Dr. Pruzsinszky Pál. — Külföld: Németország, Palesztina. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Eeyház — Iskola. — Egyesület: Milyen volt az élet a Budapesti Ref. Ifjúsági Egyesületben 1913-ban. Patay Pál. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A legyőzhetetlen hatalom. „Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Egyiptomból ? És felele : Én veled leszek!'* II. Mózes 3.n—12. Szolganépnek az élete sok siralommal teljes; mennyivel inkább, a mikor zsarnok az ura-parancsolója; a mikor azt kell éreznie, hogy hatalom támadt ellene, a mely tépi, szaggatja, kínozza; az Igéretföldére jutás pedig messze, nagyon messze van. Hosszú hallgatás után azonban néha-néha harczi lárma veri fel a csendet; a szívek hangosabban dobognak ; visszafojtott lélekzettel lesik, hogy új alakulások mit hoznak a számukra,; hogy lehet-e győzelmi dal a bús ének helyébe. Az Igéretföldének boldogsága mindig nagyszerűbben bontakozik ki; és letiprott nép lelkében feltámad a remt hogy övé lesz az Igéretfölde. Izráel népe is letiport nép volt; Egyiptom szolgaságábau sínylődött. „ . . . Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez." Rettenetes volt ez a szolgaság. Nem azért, mert kegyetlenül megdolgoztatták, kemény munkával keserítették; és mert robotmestereket rendeltek föléjük, a kiknek az a feladat jutott, hogy nehéz munkákkal sanyargassák őket. Mindezeknél sokkal gyötrobb, szívekettépőbb, zsarnokibb volt az az ítélet, a mely magát a nép életét, reménységét, jövőjét gázolta volna keresztül; a mely anyák szívét vitte rettegésbe, apák lelkét örökös nyugtalanságba: „Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe . . . De a szolganépből kerül egy menekült, a ki a Gondviselés kegyelme folytán odakerül a hatalom közelébe. Megismeri a fényt, a pompát, egyiptomiak bölcseségét, de népének keserűségét semmi sem szakíthatja ki a lelkéből; egy nép fájdalma tépdesi a lelkét. Az ő vérei jajkiáltása felhallik hozzá a fénybe és összevegyül az ő jajkiáltásával; ez szorongatja akkor, a mikor az elkeseredése bosszúban tör ki, a mi miatt menekülnie is kell. „A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala." Menekül hát, hogy a megmenekült ismét menekült legyen; hogy „jövevény legyen idegen földön", Midián földén. Ez lesz az otthona. Ideköti szerelme, családja, új rokoni kapocs. De mégsem a nyugodt, csendes élet lesz az övé. Nagy hivatást nyer. Igéretfölde felé kell vezetnie a szolganépet. Tavaszi dalt kell vinnie leigázottak számára. Az Úr állítja a miszszióba: „Eredj, elküldelek téged a Faraóhoz". Kemény munkába állítalak. Küzdésre, szenvedésre. Úttörő méltósága a tied; nehéz, de dicsőséges hivatás az. „Eredj, elküldelek ..." És a megmenekült, a ki jól ismerte vérei nyomorát, szenvedését, az elhívó szót hallva, megretten. Lelkéből előtör az aggodalmas kérdés, a melyből megértjük, hogy a missziót nagynak, dicsőnek, de önmagát erőtelennek érezi. „Kicsoda vagyok én . . Kicsoda vagyok én, hogy szembeszálljak Faraó hatalmával, népem előítéletével, félelmével, zsarnok erejével? Kicsoda vagyok én, hogy tavaszt vigyek leigázottaknak, világosságot gyújtsak sötétben járóknak, dalt vigyek azokhoz, a kik csak egy éneket ismernek már, a mellyel az Úrhoz kiáltnak nyomorúságukban. Kicsoda vagyok én? . . . Ki áll mellettem ? Nem tipornak-e le engem is ? Es a kételkedőnek felragyog ekkor a legyőzhetetlen hatalom ereje. Ha minden hatalom ellene lesz is, a legyőzhetetlen mellette lesz! Az Úr. A küldetésbe állító. „Én veled leszek", hangzik az Úr szava. Ez lesz erőd, hadsereged, zsoltárod, győzelmi éneked ... Le nem vernek. „Én veled leszek Ezzel a győzelmi énekkel kezdődött meg egy leigázott nép Igéretföldre jutása. (bj.)