Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-23 / 47. szám

SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Nőker fészek. A Prot. Orsz. Árvaházban f. hó 15-én előkelő közönség részvételével meghatóan szép ünnepség folyt le, mely alkalommal három leánynövendék bocsáttatott ki az intézet kebeléből, a kik a földművelési minisztérium által államsegélyen felvétettek a gödöllői állami kertészképző-intézetbe kertésznövendékekül. Ezzel a nevezetes újitással megnyílt a nők számára is a kertészi pálya s a földmívelési minisztérium a szocziális és gazdasági érdekeknek valóban fontos szolgálatot tett, a miért méltán illeti a nők és az egész magyar társadalom tiszteletteljes elismerése. A megható ünnepélyen Brocskó Lajos igazgató előadta, hogy a leányok kertészképzése három évi tanfolyamra terjed, mely idő alatt a növendékek minden szükségleteit az állam fedezi. A három évi tanfolyam sikeres elvégzése után a leánynövendékeket segédkertészekké avatják, a miről bizonyítványt kapnak. Szerzett ismereteiknél és tudásuknál fogva lehetnek majd kertészek, háztartásvezetök, tejgazdasági, baromfitenyésztési és méhészeti kezelök, de megélhetnek a saját erejükből, önállóan is, nemcsak mint alkalmazottak. Kibérelhetnek kezdetben egy két, későbben majd több hold földet valamelyik város közelében s vállalkozásukban segítségükre lesz az állam is. Tudásuk és munkájuk értékesítésével nemcsak megélnek, hanem esetleg vagyont is szerezhetnek virág- és zöldségtermelésből, virágcsokorkötésböl, méhészetből és szárnyastenyésztésböl protekczió nélkül a maguk emberségéből. Minthogy a minisztériumnak magasabb képesítésű nőkertészekre is szüksége van, azért a kertészképző intelligensebb, hat polgári iskolai osztályt végzett legmegfelelőbb növendékeit továbbképezteti valamelyik magasabb fokú kertészeti tanintézetben, a minek elvégzése után tudásukat értékesíteni kívánja tanitónöképzö-intézetekben, kertészeti és gazdasági iskolákban, sőt magában a minisztériumban szakelőadóul, szakfelügyelőül is alkalmazhatók lesznek s ebben a minőségükben elérhetik a 8. fizetési osztályt is. A minisztérium szervezési intézkedéseit az ünnepségen jelenvolt közönség nagy tetszéssel és lelkes éljenzéssel fogadta. Az igazgató aztán a búcsúzó növendékekhez, a kik majdan hazánkban az első képzett nőkertészek lesznek, intézett erősítő és buzdító szavakat, a mire Gans Melitta szász származású, de az intézetben teljesen magyarrá lett növendék mondott hálás köszönetet távozó társai nevében is a vett jókért Kovácsy Sándor árvaegyleti elnöknek, a választmánynak és a nevelőtestületnek. Ebner Lujza távozó növendék buzgó imája és az árvák karéneke zárta be a szép ünnepséget. — Sok ilyen ünnepnapot kívánunk a magyar nemzetnek és a protestáns szeretetházaknak ! —s. Távíratmegváltási lapok sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza 17. szám), jt jl jt jt jt KÜLFÖLD. A magyar ref. egyház munkája az Egyesült-Államokban.* A jövő évben tíz esztendeje lesz, hogy anyaszentegyházunk megkezdette munkáját az amerikai magyarok között. E tíz év alatt a munkát vezető konventi elnökség kétségtelenül hatalmas eredményeket ért el, bár a rendelkezésére álló eszközök nem voltak mindig elegendők. A munka azonban még jóformán csak a kezdetnek a stádiumában van ... El lehet mondanunk, hogy az aratni való gabona sok, de az arató még mindig kevés. Kétségtelen, hogy főként a nyugati egyházmegyének a területén még mindig van elég tér önálló egyházak szervezésére s minél későbbre marad ezeknek a területeknek az elfoglalása, annál nehezebbekké lesznek a viszonyok, mert a velünk ugyanazon hiten levő denominácziók könnyen elhódítják tőlünk ezeket. Egyházakká szervezvén az itt élő testvéreket, adnak nekik amerikai képesítésű lelkészeket, építenek számukra templomokat s így a legtöbb esetben örökre kiszakítják a hívőket a magyar ref. egyház kebeléből. Legnagyobb baj az, hogy még mindig vannak és pedig magyarországi képesítésű, komoly és kiváló lelkészek, a kik nem tartják elfogadhatónak anyaszentegyházunknak amerikai munkálkodását s a helyett, hogy elfogadnák a segítő jobbot: még mindig készek arra, hogy felragadják a már egyszer elásott liarczi bárdot és hadakozzanak azok ellen, a kik másként mernek vetekedni, mint ők ; a kik azt hiszik, hogy idegenben csak azoknak a védelme alatt lehet boldogulni, a kiknek egyedüli előnye az, hogy hamarább jöttek Amerikába, mint a magyarok. Bizonyos dolog, hogy azok, a kik még most kilencz év múlva is a felett akarnak vitatkozni, hogy jogos-e a magyar ref. egyház amerikai munkája: nem értik még ma sem azt a czélt, a mely anyaszentegyházunkat akkor vezette, a mikor itt a missziói munkát megkezdette. A czél pedig nyilvánvaló s ezt mindazok megérthetik, a kik ismerik a mi egyházunknak történetét s jelentőségét. Az amerikai magyar missziói munkának tehát az a czélja, hogy a szétszórt csontokat az édesanya védő, oltalmazó szárnyai alatt egyesítse, hogy így az Amerikába szakadt magyar reformátusságnak vallási, faji, nemzeti jellege megmaradjon. Ezt a czélt csak olyan eszközökkel lehet szolgálni, a melyek az egységes munkálkodást biztosítják; ennek pedig a legerősebb biztositéka az egyházmegyei és ha a fejlődés útján tovább haladunk, az egyházkerületi szervezet. Az amerikai ref. magyarság jövendő sorsát nem közös bizottságok, a melyek sem egyik, sem másik egyházalkotmány keretébe nem foglalhatók be, — fogják meghatározni, hanem a fejlődésnek az a természetes fo* E czikkben foglaltakra még visszatérünk.